Vegyes érzelmekkel a szívünkben trappolunk el a kasszától, kezünkben a hőn áhított kütyü amire nem sajnáltunk ki adni a kis pénzünket.
Majd pár nap múlva jön az unott érzés, kellett ez nekem?
Igen kellett!
Nem lett volna jobb félre tenni a pénzt?
Nem!
Kellett ez nekem?
Talán!
Már bánom hogy megvettem?
Miért érzed ezt?
Mert ez is egyszer tönkre meg egyszer úgy is elhasználódik, egyszer úgy is elavul.
Fogyasztói társadalomban élünk, ma megveszed, holnap még jó lesz, holnap után meg vehetsz másikat, soha ki nem elégíthető űrt teremtettek a lelkünkben.
Vajon már is érzi ezt vagy csak nekem ennyire nehéz az élet?
Mondjuk én az örök pesszimista nem azt mondom hogy a pohár félig tele van vagy hogy félig üres, hanem hogy valaki félig teleköpködte.....
Jó éjt, Dalarann
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése