KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KÍVÁNOK MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK!
és most futás vissza a konyhába főzni, vagyis befejezni a tegnap elkezdett kajákat.
2013. december 25., szerda
2013. december 17., kedd
Belső infóóóó rólam!
Ma van a születésnapom.
Szóval az eddig megszerzett évekhez, melynek száma 27 volt ma szereztem még egyet. Így az egyenlőség végén 28 szerepel. Még 2 év és 3 X - es leszek. (Tavaly jobban megviselt a szülinap)
Amin nagyon meglepődtem iszonyatosan sokan felköszöntöttek, de tényleg nagyon de nagyon sokan, még az utcán is utánam kiabáltak, a postán, a boltban stb, kaptam valamit, ja és kollégáimtól egy nagy ajándékcsomagot kaptam!
Ja és még a kereszt szüleim is voltak felköszönteni, amin megmondom őszintén nagyon meglepődtem, viszont hazudnék ha nem azt írnám hogy jól esett tőlük a dolog, a múltkori után meg főleg. (előző bejegyzés)
2013. december 15., vasárnap
Hiánypótló bejegyzés.
Végre testileg, szellemileg és lelkileg is elértem arra a pontra hogy leírom az elmúlt időben velem történteket, amiket eddig ilyen - olyan okok miatt nem mertem blogra vetni. De most itt vagyok.
Hmm hol is kezdjem... legjobb lesz ha ott ahol befejeztem.
Ahogy már írtam, megváltoztak a munkafeltételeim és a munkavégzésem helyéből is lett kettő, amiből a 12 órás helyben lenne, a másik ami 28 órás az meg 3 településsel arrébb. Megvizsgáltam minden lehetőséget, de a végén nekem is meg a főni nénimnek is az az eredmény jött ki hogy kivitelezhetetlen a dolog, annyira rosszak az utazási lehetőségek hogy ha el is indulok reggel akkor sem érek oda időben, ha viszont változik a munka kezdésem ideje akkor meg mire végzek nem tudok hazajönni, nem lenne buszom. Ja és nincs jogsim és kocsim sem. Azért bennem volt a kisördög hogy mi lenne ha lenne kocsim? Válasz, nem fizetnék az utazásom költségeit, ez volt a válasz, ja és az utazási idő sem számítana be a munkaidőmbe. Sok mindent figyelembe vettem még de kivitelezhetetlen a dolog, ezért azt mondtam hogy OKÉ akkor marad az a megoldás, hogy nem utazom és csak a 0,3 álláshelyet töltöm be, ami heti 12 óra ledolgozandó munkaidő, és havi 27 ezer forint, a maradék időmet meg kihasználom arra hogy képviselő legyek, szerezzek jogosítványt, eljussak pár olyan tanfolyamra amit már rég el akarok végezni stb.
Ilyen tervekkel a fejemben teltek a napjaim, és egy kérdés motoszkált a fejemben: "Miért csak most találták meg ezt a törvényt, most hogy 1 éve dolgozom náluk?.... MAJD mint a villámcsapás, jött a válasz!!!
A mélyentiszteltésnagyrabecsült alpolgármester asszonyunk volt az aki jól bekavart nekem!
Igen kedves blogolvasóim jól olvassátok, a településünk alpolgármesterének köszönhetem ezt a helyzetet. Ez úgy derült ki hogy mikor megtudta a hírt hogy a szarkavarásának nincs semmi eredmény, elment a KLIK-hez és bemószerolt náluk, azzal hogy a munkaidőmben! átjárok az önkormányzathoz, a családsegítőbe, a védőnőhöz, a háziorvoshoz stb. nekik segíteni. A KLIK-nek erre az volt a válasza hogy jó akkor maradok alkalmazásba de dolgozzak már másik településen is ha ennyire szeretek máshol is dolgozni. Ezzel azt akarják elérni hogy én magam mondjak fel, mert így akkor nekik tiszta marad a kezük, mert ők felajánlották a lehetőséget amivel Én nem akartam élni.
Ahogy ezt megtudtam, vagyis ahogy egyik levelező társam is írta, "jól olvasok a sorok között", összeraktam a képet. Ezen felbőszülve megindultam a polgármesteri hivatal felé, hogy majd jól számon kérem rajtuk a dolgokat, mert a héten is miattuk 12 óráztam, pályázatot írtunk egész héten. Ahogy ezt kigondoltam, jött velem szemben a folyosón a főni asszonyom és látta rajtam hogy a pokol tüze ég a szememben, próbált nyugtatgatni, és azt hangoztatta hogy megoldják a dolgot. Tudtam hogy nem nagyon tud mit kezdeni a KLIK - nél mert a múltkori tette óta nem úgy állnak a dolgok ahogy kellene, személyes véleményem szerint. Na nem akarom hosszasan húzni a dolgot, lényeg az egészben csak annyi hogy a közbenjárásának köszönhetően maradok náluk 12 órában alkalmazásban, a maradék 28 - ban pedig felvesz az önkormányzat.
A legröhejesebb az egészben hogy pár képviselőnek + az alpolgármesternek és egy közfoglalkoztatott brigádvezetőnek épp ez szúrta a szemét hogy mit keresek én a hivatalban, és miért tudok többet mint ők az ott folyó munkáról. A szarkavarásukkal épp azt érték el amit legkevésbé szerettek volna, újra munkaszerződésem van az önkormányzattal (is). Ja és ők adnak 100 ezer forintot a munkámért és a kellemetlenségért :D
.gif)
Még most is mosolygok az egészen, az élet azért mindig megsegít és az igazság az én oldalamon áll, ilyenkor érzem azt hogy tényleg megéri jó embernek lenne, és a boldog befejezés az enyém.
DE a kis közfoglalkoztatott csökevény nem hagyta annyiba az egészet és elment a kereszt szüleimhez akik előtt megpróbált lejáratni, jött a szokásos dumával amire mindenki ugrik szerintem ebben az országban, vagyis azzal kezdte a mondandóját nekik: " azt hallottam... azt mondta rátok... azt beszélik.... nem vagyok pletykás de jobb ha tudjátok a keresztfiatokról... stb."
Na ezen felbuzdulva mint egy dúvad megindult keresztanyám át mihozzánk, pont akkor mikor készültem hogy megyek be a hivatalba plusz munkázni, vagyis pályázatot írni, nem írom le hogy milyen pályázatot pontosan, lényege csak annyi hogy 19 embernek lesz munkahelye és 5 millát adnak. (Biztos ott követem el a hibát hogy minden iratot elzárok az alpolgármester meg a képviselők elől, vagyis azokat amihez semmi közük, ha meg kérdeznek nem válaszolok mert szintén nincs hozzá közük.) Nagyon hosszasan beszélgettem keresztanyámmal de végén láttam hogy nem lehet meggyőzni, nagyon tele van beszélve a kis feje, zárásként csak annyit mondtam neki hogy van egy igazság amit igaznak hisz, van az én igazságom amit csak azért sem akar elfogadni, de majd az élet úgy is engem igazol, majd odavetettem neki hogy az ármánykodásnak az lett az eredménye amit legkevésbé akartak ezek az emberek. Amint hazaért már ment is a telefon a közfogis nőnek meg az alpolgármester asszonynak hogy felvettek a hivatalba.... na szóval ki is a pletykás.
.gif)
Volt még jó pár dolog az elmúlt időben amiről nem írók, később ha majd visszaolvasom nem akarom olvasni, meghagyom a felejtésnek az enyészetnek jó pár nap eseményét.
Összefoglalva, van munkahelyem, már kettő is, képviselőnek továbbra is indulok kerül amibe kerül, mert nem gondoltam hogy ennyire félnek tőlem hogy ilyen messzire is képesek elmenni, de az egészben az a jó hogy pletykás a településünk és híre ment az egésznek, és nem állt melléjük senki. Biztató!
Pedig mindig arra törekedtem és ezután is arra törekszem hogy a szakmaiságom emeljen ki a többi ember közül és nem a pletyák mindennapjaiban forgolódjak, de úgy nézz ki nem számít a szakmaiság, ha valaki el akar érni valamit akkor mindenre képes.... de ha ők így játszanak akkor nekem is így kellene? Nem hiszem. Még egy ilyen lesz akkor tuti felmondok és elhagyom a települést, őket meg jól arcon röhögöm mert ők maradnak itt a sok rosszal amit okoztak, bár azt nem tudom hogy a szüleimmel mit kezdenének, mert az ilyen fajta ember bosszúálló természetű.
De ezen kár még agyalni ez a jövő zenéje egyenlőre.
Akit azzal vádolnak meg mint engem, vagy pletyka áldozata lesz annak szíves figyelmébe ajánlanám eme irományt, amit ha valaki elolvas és megért akkor úgy lesöpri az ilyen embereket az asztalról mint ahogy én teszem több éve már:
Hmm hol is kezdjem... legjobb lesz ha ott ahol befejeztem.
Ahogy már írtam, megváltoztak a munkafeltételeim és a munkavégzésem helyéből is lett kettő, amiből a 12 órás helyben lenne, a másik ami 28 órás az meg 3 településsel arrébb. Megvizsgáltam minden lehetőséget, de a végén nekem is meg a főni nénimnek is az az eredmény jött ki hogy kivitelezhetetlen a dolog, annyira rosszak az utazási lehetőségek hogy ha el is indulok reggel akkor sem érek oda időben, ha viszont változik a munka kezdésem ideje akkor meg mire végzek nem tudok hazajönni, nem lenne buszom. Ja és nincs jogsim és kocsim sem. Azért bennem volt a kisördög hogy mi lenne ha lenne kocsim? Válasz, nem fizetnék az utazásom költségeit, ez volt a válasz, ja és az utazási idő sem számítana be a munkaidőmbe. Sok mindent figyelembe vettem még de kivitelezhetetlen a dolog, ezért azt mondtam hogy OKÉ akkor marad az a megoldás, hogy nem utazom és csak a 0,3 álláshelyet töltöm be, ami heti 12 óra ledolgozandó munkaidő, és havi 27 ezer forint, a maradék időmet meg kihasználom arra hogy képviselő legyek, szerezzek jogosítványt, eljussak pár olyan tanfolyamra amit már rég el akarok végezni stb.
Ilyen tervekkel a fejemben teltek a napjaim, és egy kérdés motoszkált a fejemben: "Miért csak most találták meg ezt a törvényt, most hogy 1 éve dolgozom náluk?.... MAJD mint a villámcsapás, jött a válasz!!!
A mélyentiszteltésnagyrabecsült alpolgármester asszonyunk volt az aki jól bekavart nekem!
Igen kedves blogolvasóim jól olvassátok, a településünk alpolgármesterének köszönhetem ezt a helyzetet. Ez úgy derült ki hogy mikor megtudta a hírt hogy a szarkavarásának nincs semmi eredmény, elment a KLIK-hez és bemószerolt náluk, azzal hogy a munkaidőmben! átjárok az önkormányzathoz, a családsegítőbe, a védőnőhöz, a háziorvoshoz stb. nekik segíteni. A KLIK-nek erre az volt a válasza hogy jó akkor maradok alkalmazásba de dolgozzak már másik településen is ha ennyire szeretek máshol is dolgozni. Ezzel azt akarják elérni hogy én magam mondjak fel, mert így akkor nekik tiszta marad a kezük, mert ők felajánlották a lehetőséget amivel Én nem akartam élni.
Ahogy ezt megtudtam, vagyis ahogy egyik levelező társam is írta, "jól olvasok a sorok között", összeraktam a képet. Ezen felbőszülve megindultam a polgármesteri hivatal felé, hogy majd jól számon kérem rajtuk a dolgokat, mert a héten is miattuk 12 óráztam, pályázatot írtunk egész héten. Ahogy ezt kigondoltam, jött velem szemben a folyosón a főni asszonyom és látta rajtam hogy a pokol tüze ég a szememben, próbált nyugtatgatni, és azt hangoztatta hogy megoldják a dolgot. Tudtam hogy nem nagyon tud mit kezdeni a KLIK - nél mert a múltkori tette óta nem úgy állnak a dolgok ahogy kellene, személyes véleményem szerint. Na nem akarom hosszasan húzni a dolgot, lényeg az egészben csak annyi hogy a közbenjárásának köszönhetően maradok náluk 12 órában alkalmazásban, a maradék 28 - ban pedig felvesz az önkormányzat.
A legröhejesebb az egészben hogy pár képviselőnek + az alpolgármesternek és egy közfoglalkoztatott brigádvezetőnek épp ez szúrta a szemét hogy mit keresek én a hivatalban, és miért tudok többet mint ők az ott folyó munkáról. A szarkavarásukkal épp azt érték el amit legkevésbé szerettek volna, újra munkaszerződésem van az önkormányzattal (is). Ja és ők adnak 100 ezer forintot a munkámért és a kellemetlenségért :D
Még most is mosolygok az egészen, az élet azért mindig megsegít és az igazság az én oldalamon áll, ilyenkor érzem azt hogy tényleg megéri jó embernek lenne, és a boldog befejezés az enyém.
DE a kis közfoglalkoztatott csökevény nem hagyta annyiba az egészet és elment a kereszt szüleimhez akik előtt megpróbált lejáratni, jött a szokásos dumával amire mindenki ugrik szerintem ebben az országban, vagyis azzal kezdte a mondandóját nekik: " azt hallottam... azt mondta rátok... azt beszélik.... nem vagyok pletykás de jobb ha tudjátok a keresztfiatokról... stb."
Na ezen felbuzdulva mint egy dúvad megindult keresztanyám át mihozzánk, pont akkor mikor készültem hogy megyek be a hivatalba plusz munkázni, vagyis pályázatot írni, nem írom le hogy milyen pályázatot pontosan, lényege csak annyi hogy 19 embernek lesz munkahelye és 5 millát adnak. (Biztos ott követem el a hibát hogy minden iratot elzárok az alpolgármester meg a képviselők elől, vagyis azokat amihez semmi közük, ha meg kérdeznek nem válaszolok mert szintén nincs hozzá közük.) Nagyon hosszasan beszélgettem keresztanyámmal de végén láttam hogy nem lehet meggyőzni, nagyon tele van beszélve a kis feje, zárásként csak annyit mondtam neki hogy van egy igazság amit igaznak hisz, van az én igazságom amit csak azért sem akar elfogadni, de majd az élet úgy is engem igazol, majd odavetettem neki hogy az ármánykodásnak az lett az eredménye amit legkevésbé akartak ezek az emberek. Amint hazaért már ment is a telefon a közfogis nőnek meg az alpolgármester asszonynak hogy felvettek a hivatalba.... na szóval ki is a pletykás.
Volt még jó pár dolog az elmúlt időben amiről nem írók, később ha majd visszaolvasom nem akarom olvasni, meghagyom a felejtésnek az enyészetnek jó pár nap eseményét.
Összefoglalva, van munkahelyem, már kettő is, képviselőnek továbbra is indulok kerül amibe kerül, mert nem gondoltam hogy ennyire félnek tőlem hogy ilyen messzire is képesek elmenni, de az egészben az a jó hogy pletykás a településünk és híre ment az egésznek, és nem állt melléjük senki. Biztató!
Pedig mindig arra törekedtem és ezután is arra törekszem hogy a szakmaiságom emeljen ki a többi ember közül és nem a pletyák mindennapjaiban forgolódjak, de úgy nézz ki nem számít a szakmaiság, ha valaki el akar érni valamit akkor mindenre képes.... de ha ők így játszanak akkor nekem is így kellene? Nem hiszem. Még egy ilyen lesz akkor tuti felmondok és elhagyom a települést, őket meg jól arcon röhögöm mert ők maradnak itt a sok rosszal amit okoztak, bár azt nem tudom hogy a szüleimmel mit kezdenének, mert az ilyen fajta ember bosszúálló természetű.
De ezen kár még agyalni ez a jövő zenéje egyenlőre.
Akit azzal vádolnak meg mint engem, vagy pletyka áldozata lesz annak szíves figyelmébe ajánlanám eme irományt, amit ha valaki elolvas és megért akkor úgy lesöpri az ilyen embereket az asztalról mint ahogy én teszem több éve már:
A végére egy kis gif a tumblr - ről: Santiágónál még mindig lehet szavazni a tigriscsíkokra.!
Jó éjt, Dalarann
2013. december 12., csütörtök
2013. december 4., szerda
Figyelem... dobpergést kérek!!!
Na jó a dobpergés lehet kicsit túlzás, mert annyira nem jó a hír.
Lényeg a lényeg, lehet nem lesz munkahelyem, mert változtak a törvények és a jelenleg betöltött szerepemre a jelenlegi munkahelyemnek csak 0,3 - e van a maradékot egy másik intézményben kellene ledolgoznom, mert nekik van meg a felesleges, vagyis nem felesleges 0,7 egységű álláshelyük. Remélem érthető volt amit írtam mert én sem értem tisztán. Az eddigi egy egység álláshely amit betöltöttem az mostmár csak 0,3. Lényegében ennyit közöltek velem pár perce.
A legérdekesebb az egészben, nem érzek semmi negatív dolgot, pedig kellene, mert most néztem meg a busz menetrendeket, nem tudok majd a másik helyre el utazni úgy hogy a napi 8 órát tisztességesen le is dolgozzam. Szóval Fuck van. És nem bánt az egész.
A főnöknőm még meg is könnyezte a dolgot mikor közölte velem, én meg közben tudjátok mit éreztem, azt hogy ez mennyire jóóóó már. Nem lesz munkám a legrosszabb esetben, mert még azt megkérdezem hogy mi van akkor ha csak 40*0,3= 12 órát dolgozom tovább a mostani helyemen, a többi meg mehet a levesbe....mert így mégis kapnék havi pár ezret, lenne tb-m, meg közben tudnék maszekolni is, ja és elmenni végre rendbe tetetni a fogaimat, letehetném végre a jogsit is, tudnék több időt magamra fordítani. Nyelvet tanulni, elmenni valami tanfolyamra, megismerkedni a jányal :D tiszta hülye vagyok....
Biztos velem van a baj, mert anyám kicsit kiakadt de aztán túl lendült a dolgon, ő sem látja annyira gyászosnak a helyzetet. Apám már más tészta, még most is hallom ahogy a földszinten jár-kel és káromkodik, és fel fel kiabál nekem az emeletre hogy költözz el ebből a tetű községből.... nem tudom most erre mit mondja neki.
Lehet pár nap, vagy holnap reggel meg már ilyen leszek:
2013. december 3., kedd
Esti program.
Gyújtok egy gyertyát a párologtatóm alatt, csepegtetek bele pár csepp illóolajat (méz, fahéj, és alma), iszogatok finom meleg kakaót a paplan alatt, miközben szól a zene:
Tudom még messze a karácsony, de azért időben el kell kezdeni a ráhangolódást.
Jó éjt, Dalarann
Jó éjt, Dalarann
2013. december 2., hétfő
Elmentem a dokihoz II.
Az előző bejegyzésem óta eltelt időben, újra felkerestem a házidokit, kértem beutalót és el is mentem a kórházba, ahol szerencsére nem kellett sokat várni, a kartonozóban egyik volt szobatársam anyuja dolgozik, nem tudom hogy mit csinált, de az tuti hogy ahogy érkeztem az ajtókhoz azok úgy nyíltak ki egyből előttem hogy csak lestem, na nem csak én lepődtem meg ezen ennyire hanem a többi várakozó beteg is, szerintem volt köztük olyan is aki legalább a honfoglalás óta várakozik arra hogy behívják a vizsgálóba.
Első utam egy dokinőhöz vezetett, ahol leültettek, megkérdezték mi a panaszom, unottan és futószalag szerűen záporoztak a kérdések, megpróbálom felidézni őket:
Mi a panasza?
Reggel nehezen indul a nap, aztán amint elindulok munkába, elkezd fájni a bal karom, nem is az egész karom, hanem olyan érzésem van mintha egy ér fájna a karomban, és zsibbad a bal kezemen lévő kis és gyűrűs ujjam, és egész nap fája szorító érzés van a mellkasomban és szúró érzést érzek a szívem táján. Ez az érzés este sem múlik el miután lefekszem aludni. Nehezen alszom el és rosszul is alszom, vagy zagyvalagot álmodom, vagy rémálmaim vannak.
(miközben ezt a nagy monológot előadom arra lettem figyelmes hogy a dokinő fel sem néz a papírjáról, az elején még szöszmötölt valamit a kezében lévő tollával egy papírlapra, de most csak néz maga elé mintha megfagyott volna, meredten néz maga elé mint egy szobor.)
Unottan felnézz és azt kérdezni, esetleg még más tünet panasz.... valami?
Nem semmi, ennyi lenne.
Jó akkor elküldöm vérvételre és szív ultrahangra és egy ékg-t is elrendelek.... és ne igyon több kévét!
Nem szoktam kávézni sem energiaitalt inni, nem dohányzom és nem fogyasztom alkoholt, csak nagyon ritka esetekben.
Ritka esetekben?
Igen, születésnapok, névnapok, vagy ha valakivel megiszom a pertut.
Értem.
....
Vérvétel gyorsan megvolt, még a vért levevő hölggyel is beszélgettem pár szót, aztán irány az ekg, majd onna a szív ultrahang, ahol annyi zselét nyomtak rám hogy annyit egy gruppen szex filmben sem használnak fel.
Majd az eredményekkel visszamentem a dokinőhöz, aki már nem volt sehol, helyette egy férfi ült a rendelőben, aki elvette a papírokat amiket kaptam, kicsit szöszmötölt az asztalán, beszélt valamit az asszisztensével, majd felém fordult és azt kérdezte hogy most hogy vagyok? Érzem most is a tüneteimet?
Igen érzem, de most nem annyira rossz mint szokott lenni, olyan átlagos érzés.
Az nem jó fiatal ember! Látom nem iszik, nem cigizik stb, ez nagyon helyes, de nem gondolja hogy kicsit visszább kellene vennie abból amit csinál, mivel is foglalkozik?
Elmondtam neki egy napomat, hogy is nézz ki, de aztán nagyon belelendültem a mesélésbe és mire észrevettem egy egész hetemet szépen lefestettem neki.
A doki is azt tanácsolta amit ti is itt a blogon és levélben is, amit itt is nagyon szépen megköszönök nektek.
Pihennem kell, mert a vér eredményeim nem rosszak, sőt jónak is mondhatóak, de az ekg és az ultrahang azt mutatják amit eddig is tudtunk, a sport szíve nem lett az évek során rendes hétköznapi szív, de szerencse az hogy új dolog az eddigieken felül nem tapasztalható, nem találtunk mást, viszont annyi látszik hogy megterhelte a szervezetét és az ereket a kezében, azt érzi, vegyen ki szabadságot és pihenjen egy kicsit a családjával, vagy a kedvesével, hangzott az utasítás a doki szájából.
Én meg megígértem neki hogy majd a kedvesemmel elmegyek egy kicsit kikapcsolódni.
A végén kaptam még egy receptet amire mikor rákérdeztem hogy mi ez azt mondta hogy ettől majd tudok aludni, nem altató hanem olyan gyógyszer ami leviszi a vérnyomásomat ezáltal hamarabb eltudok majd aludni.
Nem lett igaza, nem tudok így sem hamarabb elaludni, olyan vagyok egész nap mint egy szobanövény, hol itt állok meg a lakásban hol ott. Olyan mintha folyton álmodnék, hétvégén még az időérzékem is eltűnt, félelmetes érzés volt, elhihetitek. Tegnap felkerestük a házidokit, mért egy vérnyomást és nevetve mondta hogy na még ilyet se látott tőlem hogy a pulzusom 100 alatt legyen, közel a normális 70 75 - höz. Ez az infó engem nem nagyon vigasztalt, ezért azt ajánlotta hogy hagyjam a gyógyszert és maradjak a pihengetésnél.
Ma tudtam már egy kicsit erőt venni magamon és a levelekre válaszolgattam amik várakoztak a levelesládámban, bocs már mindenkitől hogy így alakult!
Most hogy gépezek jövök rá hogy mennyi infóról és hírről csúsztam le a pár nap alatt, ezekből is a legfontosabbról ami számomra örömhír is egyben.
Mikor először megláttam a srácot a neten, vagyis képeit már akkor egy sóhajjal megtámogatva a következő mondat hangzott el a fejemben a srác képét nézve: "á az nem lehet hogy nem meleg, franc, már megint a csajok jártak jól..."
Erre ma olvasom a híreket, nézem a videóját és tessék, lehet hogy nem csak a lányokat szereti: Tom Daley világbajnok és olimpiai bronzérmes brit műugró :D
Aki nem ismerné itt van pár kép és a videó:
Jó éjt, Dalarann
Első utam egy dokinőhöz vezetett, ahol leültettek, megkérdezték mi a panaszom, unottan és futószalag szerűen záporoztak a kérdések, megpróbálom felidézni őket:
Mi a panasza?
Reggel nehezen indul a nap, aztán amint elindulok munkába, elkezd fájni a bal karom, nem is az egész karom, hanem olyan érzésem van mintha egy ér fájna a karomban, és zsibbad a bal kezemen lévő kis és gyűrűs ujjam, és egész nap fája szorító érzés van a mellkasomban és szúró érzést érzek a szívem táján. Ez az érzés este sem múlik el miután lefekszem aludni. Nehezen alszom el és rosszul is alszom, vagy zagyvalagot álmodom, vagy rémálmaim vannak.
(miközben ezt a nagy monológot előadom arra lettem figyelmes hogy a dokinő fel sem néz a papírjáról, az elején még szöszmötölt valamit a kezében lévő tollával egy papírlapra, de most csak néz maga elé mintha megfagyott volna, meredten néz maga elé mint egy szobor.)
Unottan felnézz és azt kérdezni, esetleg még más tünet panasz.... valami?
Nem semmi, ennyi lenne.
Jó akkor elküldöm vérvételre és szív ultrahangra és egy ékg-t is elrendelek.... és ne igyon több kévét!
Nem szoktam kávézni sem energiaitalt inni, nem dohányzom és nem fogyasztom alkoholt, csak nagyon ritka esetekben.
Ritka esetekben?
Igen, születésnapok, névnapok, vagy ha valakivel megiszom a pertut.
Értem.
....
Vérvétel gyorsan megvolt, még a vért levevő hölggyel is beszélgettem pár szót, aztán irány az ekg, majd onna a szív ultrahang, ahol annyi zselét nyomtak rám hogy annyit egy gruppen szex filmben sem használnak fel.
Majd az eredményekkel visszamentem a dokinőhöz, aki már nem volt sehol, helyette egy férfi ült a rendelőben, aki elvette a papírokat amiket kaptam, kicsit szöszmötölt az asztalán, beszélt valamit az asszisztensével, majd felém fordult és azt kérdezte hogy most hogy vagyok? Érzem most is a tüneteimet?
Igen érzem, de most nem annyira rossz mint szokott lenni, olyan átlagos érzés.
Az nem jó fiatal ember! Látom nem iszik, nem cigizik stb, ez nagyon helyes, de nem gondolja hogy kicsit visszább kellene vennie abból amit csinál, mivel is foglalkozik?
Elmondtam neki egy napomat, hogy is nézz ki, de aztán nagyon belelendültem a mesélésbe és mire észrevettem egy egész hetemet szépen lefestettem neki.
A doki is azt tanácsolta amit ti is itt a blogon és levélben is, amit itt is nagyon szépen megköszönök nektek.
Pihennem kell, mert a vér eredményeim nem rosszak, sőt jónak is mondhatóak, de az ekg és az ultrahang azt mutatják amit eddig is tudtunk, a sport szíve nem lett az évek során rendes hétköznapi szív, de szerencse az hogy új dolog az eddigieken felül nem tapasztalható, nem találtunk mást, viszont annyi látszik hogy megterhelte a szervezetét és az ereket a kezében, azt érzi, vegyen ki szabadságot és pihenjen egy kicsit a családjával, vagy a kedvesével, hangzott az utasítás a doki szájából.
Én meg megígértem neki hogy majd a kedvesemmel elmegyek egy kicsit kikapcsolódni.
A végén kaptam még egy receptet amire mikor rákérdeztem hogy mi ez azt mondta hogy ettől majd tudok aludni, nem altató hanem olyan gyógyszer ami leviszi a vérnyomásomat ezáltal hamarabb eltudok majd aludni.
Nem lett igaza, nem tudok így sem hamarabb elaludni, olyan vagyok egész nap mint egy szobanövény, hol itt állok meg a lakásban hol ott. Olyan mintha folyton álmodnék, hétvégén még az időérzékem is eltűnt, félelmetes érzés volt, elhihetitek. Tegnap felkerestük a házidokit, mért egy vérnyomást és nevetve mondta hogy na még ilyet se látott tőlem hogy a pulzusom 100 alatt legyen, közel a normális 70 75 - höz. Ez az infó engem nem nagyon vigasztalt, ezért azt ajánlotta hogy hagyjam a gyógyszert és maradjak a pihengetésnél.
Ma tudtam már egy kicsit erőt venni magamon és a levelekre válaszolgattam amik várakoztak a levelesládámban, bocs már mindenkitől hogy így alakult!
Most hogy gépezek jövök rá hogy mennyi infóról és hírről csúsztam le a pár nap alatt, ezekből is a legfontosabbról ami számomra örömhír is egyben.
Mikor először megláttam a srácot a neten, vagyis képeit már akkor egy sóhajjal megtámogatva a következő mondat hangzott el a fejemben a srác képét nézve: "á az nem lehet hogy nem meleg, franc, már megint a csajok jártak jól..."
Erre ma olvasom a híreket, nézem a videóját és tessék, lehet hogy nem csak a lányokat szereti: Tom Daley világbajnok és olimpiai bronzérmes brit műugró :D
Aki nem ismerné itt van pár kép és a videó:
Jó éjt, Dalarann
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)