Egy kis karácsony előtti kedvcsináló zene.

A boldogság nyomában.

A boldogság a legmélyebb és legtisztább emberi fogalom.

A boldogság tulajdonképpen, oly annyira fontos, hogy erről beszélni nagyon nehéz.

A Hinduk, amikor arról van szó, hogy a világ titkát, az Istent definiálják, akkor azt mondják, az Istennek 3 tulajdonsága van: 1. valóság, ami van; 2. abszolút tudás; 3. boldogság.

Innen a mondás: „Ó boldog Isten”. Az örömnek van ellentétes szava a magyar nyelvben, a bánat vagy a szomorúság. De a boldogságnak nincs, csak a boldogtalanság. Egy fosztóképző. Ez az amiben mi élünk, mert a valódi boldogság, az igazi valódi édes boldogság az olyan mértékig, a lelkünk mélyén él, és nem azon a szinten ahol önmagunkat megéljük, hogy azok akik erről beszéltek gondolkodtak csodálatos emberek voltak, azok azt mondták: „ Az ember élete során, a szó valódi értelmében csak nagyon nagyon ritkán és csak nagyon villanásnyi ideig boldog.”

Mikor elérek erre a szinte, csak egy dolgot szeretnék igazán, álljon meg az idő. Ez a pillanat maradjon meg, ne menjen tovább az óra mutatója.

Milyen is az élet? A mutató tovább halad…

Megfigyeltem egy érdekes dolgot, amit bárki más is észre vehet, ha nyitott szemmel jár kel a világban, ha jó idő van az emberek többet mondják: Boldog vagyok. Ennyire időjárás függő lenne ez a dolog?

Csak jó idő kell hozzá, vagy egy jó hír?

Mindig kell egy külső ok hogy nekem jó legyen. Mindig történni kell valami külső eseménynek, amitől én „boldog” leszek.

Ilyen a mai ember, külvilág függő, a külvilágtól függ hogy én milyen lelki állapotban vagyok.

Tehát mi is a boldogság kérdésére adott válaszunk: szeressen a Jenő, legyen több pénzem, ne kapcsolják ki az áramot, mindenkinek van valami megfogalmazható külső eseménye.

Pedig belül is meg tudnánk teremteni a boldogságot. Egy művész így működik egy író így működik, ki tudnak lépni a hétköznapokból.

Az ember tehát nem csak külvilágfüggő, hanem belső függő is, de mi mai emberek, olyan mértékig feledkeztünk meg saját magunkról, oly mértékig felejtettük el az igazi önmagunkat, a saját belső napunkat, hogy már bennünk nincs fény, világosság, és kívülről várjuk, hogy mások sugározzák ránk. Kapott fényeket várunk és attól leszünk ilyenek vagy olyanok. Ezzel szemben a hagyomány azt mondja kell hogy keressük, a saját belső teremtő, valódi énünket, a lelkünk magját.

Ha ez sikerül nagyon közel kerülünk a boldogsághoz.

Az ember kettős lény, az ember sárból és napsugárból van, na de csak sár? És semmi napsugár?

A külvilágunk tele van: kudarccal, szorongással, válsággal, bajokkal, reménytelenséggel, jövőtlenséggel, kilátástalansággal, hazudozással, gyűlölettel.

Lehet az ember ilyenkor boldog? IGEN!

A lelki állapotunkat, elsősorban a saját belső napunk határozza meg, és csak másodsorban a külvilág.

Hogyan?

1. A Keleti út.
2. A Nyugati út.

Keleti út: (ezalatt a régit értem, nem a mai Keletet, már ők is velünk együtt rohannak a mókuskerékben) az út a saját magunk megismeréséhez, az a felemelkedés útja. Amikor az ember, jógázik, meditál, önismeretet gyakorol.

Saját középpontunkba való visszatérés.

Nyugati út: Ez egy olyan út, amikor is az ember, kifelé rohanó ember, elviszi a kifelé rohanás örvényét, ellehetetlenülésig. Amikor nem visszafordul és hazatér, hanem a kifelé rohanás egy olyan fokáig űzi, amíg fel nem robban és elpattan; ez a katarzis. Katarzis, megtisztulást jelent. Amikor az ember, a szenvedés egy olyan fokozhatatlan mélypontjára jut, hogy onnan már csak fölfelé lehet menni, ez a katarzis, én efelé haladok…

(Ilyen az ember életében a halál élménye.)

„Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni”, még egy közmondásunk is megemlékezik erről a bölcsességről.

Cica... :(

Tegnap bejelentettema a családomnak: Nagyon szeretnék egy cicát.
Kinevettek majd megkérdezték minek az nekem?
De mire válaszolni tudtam volna, apám egyből rámförmedt: Szerezz barátnős és azzal foglalkozz, és nem macskát akarj a házhoz hozni...

Lova and Hate.

Elmúlt napok és esték.

Le sem merem írni miket összeálmodok mostanában. Szinte már mindennaposak azok az álmok, amiben én szerepelek nem egy nem két nem három pasival, lehet ez a korral jár, minél idősebb valaki annál több srác szerepel az erotikus álmaiban. Azért nem semmi az élet, nem elég hogy egész nap tépnek szaggatnak a vágyak még este sem lehet normálisan pihenni. Ma voltam a dokinál, segítettem a gépét rendbetenni, és megkérdezte, minden rendben van e velem, rettenetesen nyúzottan nézek ki. A válasz csak egy széles mosoly volt, és egy mondat a számból: „minden a legnagyobb rendben van.” Belehazudtam a szemébe, de ezen nincs semmi meglepő, idestova mióta tudom hogy meleg vagyok, ezt teszem az emberekkel ha rólam kérdeznek, hazudok nekik.

Tapasztalat.

Mindig azt hittem ha helyesen cselekszem, ha jól bánok másokkal, velem is jó dolgok történnek....Szerintetek így működik?

Vajon én melyik gyümi vagyok.

Egy szilva találkozik egy almával, a szilvának nagyon megtetszik az alma, szeretne vele lenni. De az almának a banánok tetszenek, a szilva megpróbál banánként viselkedni, de nem megy neki hiszen az nem önmaga.
Aztán ezt befejezi.... Majd találkozik valakivel, aki oda van a szilvákért -> önmagaként viselkedhet!

Post it.

Elviselhetetlen napok.

Tegnap álmomban egy elég göröngyös és nehéz úton sétáltam felfelé egy domboldalon, mikor már majdnem felértem észrevettem egy idős öregembert, nagy szakállal és egy bottal a kezében. Ott álldogált az út szélén és engem nézett, miközben baktattam felfelé.  Melléérve megszólított:

Hová tartasz?

Fel a domb legtetejére.

Ezért tetted meg ezt a hosszú és nehéz utat, csak ezért?

Igen, csak ezért. Látni akarom onnan a világ minden csodáját.

Kivel osztod meg ha felérsz? Nem lesz ott veled senki, csak te leszel egyedül.

Majd arra ébredtem fel az éjszaka közepén, hogy sírok, vagyis inkább zokogok…

Nem is tudtam visszaaludni, reggelig járt az agyam. Ugráltam az emlékeim között időben egyre visszább, és minél többet töprengtem, annál jobban igazat adtam az álmomban lévő öregembernek. Elértem már elég sok mindent, ha mondhatom ezt 24 éves fejjel, de a domb tetején nem vár senki, egyedül leszek, bármit is szimbolizáljon a dombtető. Most egy célom van igazán, találni valakit, még ha csak barátnak is. Képes lennék egy fiúnak fizetni azért, hogy megöleljen, semmi több, már ettől úgy érezném, megéri élnem.  Mikor az  a srác akit barátomnak haveromnak tekintek, tekintettem, azt mondja teljesen elfogadó velem szemben, ő így kedvel ahogy vagyok, erre pár napja megkérdezi tőlem, nem próbálom ki egy lánnyal a kedvéért? Hátha rájövök mi is a jó nekem igazán, vagy legyek inkább biszex és csak csajokkal kezdjek.  Inkább nem válaszoltam neki, csak halkan megjegyeztem, egy órát sem vagy a barátnőddel közösen és egyből vitatkoztok és veszekedtek, a válasz csak ennyi volt: Legalább nekem van kivel veszekedni.

Fáj bevallani, de igaza van, neki legalább van kivel veszekedni…

Ezt a helyzetet orvosolandó, elég sok találka oldalra regisztráltam, eddig nulla eredménnyel.

Pesszimizmusomat erőssítendő….

Gyakorikérdések.hu

Rendszeresen olvasgatom a gyakorikerdesek.hu oldalt, azon belül is elég sok témát, de leggyakrabban a szerelem/szex témakört. Néha el sem hiszem, miket nem kérdeznek az emberek. Leginkább a meleg, biszexuális és leszbikus kérdéseket kommentelem, de néha van, hogy párkapcsolati kérdésekre is próbálok választ adni.

Érdekesebb kérdések:

Első:

Lehet, hogy a barátom homokos?

Az életszituáció a következő: Van egy jó fej haverom (mindketten fiúk vagyunk, 18 évesek), osztálytársam, együtt járunk edzésre, bulizni is, gyakran. Az utóbbi évben rendszeresen csinál velem már-már testiség szempontjából abnormálisnak tűnő dolgokat,és nem tudom eldönteni, hogy azért,mert ez a "stílusa" része, vagy mert vonzódik hozzám szexuálisan. Úgymint: átkarol egy padon ülve, rám teszi a könyökét, lábát, fejét a vállamra hajtja, hajamba túr, tapizza a karomat, néha a combomra csap. Mindezt persze helyzetnek megfelelően "körítésként" teszi, poénkodva, legalábbis ezt remélem. Barátnője nincs (nekem sincs), azt mondja azért, mert nem ér rá. Ja egyébként sokban hasonlítunk egymásra, élsportoló ő is én is, éltanulók is vagyunk,mondhatjuk.

Hogyan tudnám ezt a helyzetet kevésbé irritálóvá tenni, merjem-e KOMOLYAN megkérdezni, hogy ő most homi-e? Ha az lenne, elutasítsam, vagy hagyjam a helyzetet kibontakozni?

Jöttek a szokásos válaszok: Buzik, fújj, seggbematatók stb. Aztán érkezett válasz a kérdezőtől is: Magamat sem ismerem ki teljesen, ugyanis még nem volt barátnőm (az ominózus haveromnak már több is), de csak azért,mert az időmet a sportra és a tanulásra fordítom nagyrészt. Viszont bu.zinak nem vallom magam, sosem érdeklődtem meleg-pornó iránt, nem bámulok meg magamtól pasikat. Megszakítani vele a kapcsolatot meg semmiképp nem akarnám, nagyon sokat segítünk, falazunk egymásnak, és amúgy (ha nem "buzul") jól elvagyok vele...

Nem is ragozom, tovább a dolgot csak olvasni kell a sorok között és mindenki megláthatja az igazságot….

Második:

Meleg fiúk. Mindenkinek ennyire fáj a popsi szex? Lehet nem is vagyok meleg?

most volt életem első szexuális kalandja fiúval, és nem sült el valami jól, mert iszonyúan fájt amikor betette, és nem hagyta abba hiába kértem. durva volt, és úgy fájt hogy a szemem könnybe lábadt:( az lenne a kérdésem, hogy mindenkinek ennyire fájt? lehet nem is vagyok meleg? a csókot azt élveztem nagyon, de amikor már szopni kellett azt már nem, de amikor ő szopott azt élveztem, de amikor be kellett vennem az ő büdös farkát a számba, azt már nem. most akkor mi van? lehet mégsem vagyok meleg?

19/f

És íme, iskola példája a sztereotípiának. Mintha csak egy aktív fiú vallomását olvasnám. Sem a partnerválasztása nem volt jó, de még abban sem vagyok biztos hogy síkosítót használtak. A kérdező a kérdéseinkre nem igazán adott eddig választ. Pár hozzászólás a jó ízlés határain is túl van, meglepő módon egy kis 17 éves meleg fiú adta a legjobb választ, hmm meglepő:

Az h meleg vagy nem ettől függ :) Hanem h a fiúk tetszenek-e. De van olyan meleg aki nem szereti az análszexet.

De egyébként meg vannak aktívok (inkább ő dug, szopat, stb.) meg passzívok (inkább szereti, ha őt dugják) meg unik (nekik mindegy). Jó ezt nem kell szigorúan venni h csak az egyik lehetsz én aktív vok de szoktunk néha szerepet cserélni a barátommal :) Csak annyi h el kell döntened mi érdekel jobban és akkor nem olyan dolog lesz az első szexuális élményed amit kurwára nem akarsz!!!

Am meg az anállal kapcs: SOK síkosító (tényleg KELL, pláne első alkalommal), előtte tágítson ki, nem csak bumm bele, szépen lassan kell h csinálja, teljesen el kell lazulnod stb. Ehhez persze az kell h figyeljen rád azaz jó lenne egy megbízható sráccal kezdeni nem egy ilyen f@szfejjel... ha jól csinálja egyáltalán nem fáj. Elsőre se. Sőt rohadt jó érzés :) Ja meg gumit feltétlenül használj, ha alkalmi partner!!!

Ha meg büdös a farka hát van ilyen h előtte mondjuk pár óráig nem tudott mosakodni és beizzadt de hát el lehet menni zuhanyozni :D Együtt is :D

17 meleg F

Harmadik:

Főbenjáró bűn a homoszexualitás?

Jaj istenem még mindig itt tartunk, ez még mindig kérdés…

Mikor gyerekek halnak éhen, heteró családokban apuka veri anyut, megerőszakolja a gyerekét, abortusz, fő gondja a legtöbb fiatalnak, tűzzel, vassal meg kell akadályozni a terhességet, és ha felteszek egy kérdést ami a melegekkel kapcsolatos egyből megkapom, miattunk fogy a magyar nép, meg az emberiség szégyenei vagyunk.

Ezzel a lánnyal felvettem a kapcsolatot, elkérem tőle a jegyzeteit, megér egy bejegyzést szerintem.

Egyáltalán nem bűn. és továbbmegyek nem is génhiba, mert nem lehet tablettával megoldani, mert sokrétű. megváltozik a hormonháztartásod, az agyad ha melegnek születsz.és a melegek nem vennének be ilyen tabit ha lenne sem, mert a saját nemüket szeretik...te bevennél egy tabit hogy mondjuk a pasikhoz vonzódj pasi létedre annak ellenére h mindig a nőkhöz vonzódtál? és igenis ez normális dolog, része az életnek, a népesség 5-7 százaléka homoszexuális Magyarországon, leszbikusokkal együtt ez 10 százalék....magyarul egy millió emberről beszélünk kb, ami sztem nem hagyható figyelmen kívül. én lehet h túl liberális vagyok, mert pszichológushallgató vagyok, de nagyon nagy mértékben nyomorítják meg az elítélő emberek a meleg tinik életét. és ha érdekel van egy kutatás, ami kimutatta, h Amerikában pl. a homoszexuális szülők ugyanolyan jó szülők, mint a heteroszexuálisak...ugyanis nem okoz változást a gyermek identitásában, szexuális orientációjában stb.egyedül az volt a különbség a homoszexek és a heterók között, hogy a homoszex szülők gyerekeit kb 10x anniyra bántalmazták, sértegették, alázták meg, noha ők maguk nem voltak homoszexuálisak. pl kimutatott tény, hogy a leszbikus párok jobban tudnak gondoskodni egy csecsemőkorú gyerekről, mint a heterok, ugyanis érzékenyebbek a gyerek jelzéseire.

de mindegy, én nem vagyok a melegek védőszentje, meleg meg aztán végképp nem vagyok, csak a párom is nagyon elítélő velük és már muszáj volt valahol leirkálnom az érveimet.

21 L

Negyedik és egyben utolsó érdekes kérdés:

Szerintetek se normális a haverom "homokozó taktikája"?

Nos a szóban forgó haver vesszőfutása a kapcsolatok terén már régóta tart. A haveri társaságban is kosarat kapott az összes lánytól. Elmondása szerint megunva mindezt,  eltöltött egy éjszakát egy homoszexuális sráccal aki viszont rá van állva. Mint kifejtette nekünk szimplán hiányzott neki az élvezet, ami mint mondta neki is jár,  de ettől függetlenül még mindig 100%ig heteronak tartja magát. Mikor ezt a heterok nevében kikértük magunknak jött azzal a szöveggel, hogy nekünk könnyű, szóval hallgassunk, a lányok pedig pláne ne szólják meg mert ha széttették volna neki a lábukat akkor nem fanyalodott volna ilyesmire.

Szerintem: ezt a szerintem szégyellendő dolgot azért mesélte el,  mert azt hiszi tényleg igaz hogy a lányok mintegy kihívást jelentve rácuppannak a fiúkkal kavaró fiúkra és így végül becsajozhat. De még az is lehet hogy a sztori kamu...elvégre az se biztos hogy ez a másik srác egyáltalán létezik.

Hú de át tudom érezni a srác helyzetét, feltéve, ha igaz a kérdés. Én is elgondolkoztam milyen is lenne végre valakivel együtt lenni, aki viszont nem fiú hanem lány.

A szükség nagy Úr!

Na ez elég hosszúra sikeredett.

Mesterkurzus!

Nagyon szeretem a mesterkurzust, ami csak elérhető a neten, videó, az mind megtalálható a gépemen a gyakran lejátszott videók között.

Legkedveltebb számomra Popper Péter, akit sajnos többé nem tart előadást, hírtelen bekövetkezett halála miatt.

Másik nagy kedvenc Müller Péter. Mikor egy kicsit jobban magam alatt voltam, a szokásosnál is jobban, akkor őt hallgattam beszélni, és tőle olvastam elég sok cikket és könyvet.

Nem a filmjei, nem a drámái azok amik igazán megfogtak, hanem a lélekkel, társadalommal, és az emberek egymás közti kapcsolatával foglalkozó könyvei amik igazán sok erőt adnak nekem.

“Kellene az életemben egy ember, legalább egyetlen ember, akinél nem kényszerülök önvédelemre. Akinek lelkem titkos kódját ki merem adni. Akit beengedek magamba: ez vagyok, minden jóval, rosszal, nemes és szennyes gondolattal együtt.

És ez az egyetlen ember az, akit valóban szeretek. Ha igaz az, hogy a szeretetben a kettő egy lesz, és egymásba ölelkezik, akkor ott nem lehetnek magántitkok, hozzáférhetetlen sebek, és főleg levegőtlen, gennyes sebek nem lehetnek, mert nem tudnak egymással összeforrni. Összeforrni csak a tisztaság tud, ezt még a sebészek is tudják, mert még a testünk is így működik. Senki sem tökéletes! És elvárhatatlan, hogy az legyen, mert az ember nem az.” (Müller Péter: Örömkönyv)

Egyszer az életben már mellé nyúltam, azt hittem egy emberről, hogy ő ilyen, akinek elmondhatom a titkaimat, akivel megbeszélhetek mindent, de a közeli barátságból csak barátság maradt homofóbiával fűszerezve…. De dolgozom rajta hogy ne így legyen.

Közöltem vele, én toleráns vagyok, néha még azokkal is akik tényleg nem érdemelnék meg, de van egy határ, én is tudok heterofób lenni vele, nem tudom mit szólna hozzá, ha az orra alá dörgölném milyen is egy heteró élete, mennyi buktató van amin nem olyan könnyű túljutni. Ismerem a családját neki is és a barátnőjének is, tudom mit fognak a családból ők bevinni a közös kapcsolatukba, szóval csak egy kicsit kellene megkapirgálnom a felszínt és a kis lufi világuk szerte is foszlana. (Már megérte autodidakta módon pszichológiát és szexuálpszichológiát tanulnom.)

A statisztikák szerint a gyerekek 30%-át éri erőszak a saját (heteró) családján belül. Na ebbe a statisztikába K. haverom (barátom), pont bele is illik, őt mái napig szokta az apja bántani, megverni. Szóval kíváncsi leszek rá nagyon hogy ő hogy neveli majd fel a gyerekét, mert mikor mondom neki hogy ez így szerintem nagyon nem jó, legalább öntse ki nekem a szívét, könnyítsen a lelkén, ne cipelje ezt a terhet egyedül tovább, akkor csak mosolyog és azt mondja de hisz minden rendben van, pár hónap és eltakarodok itthonról. Szerintem ez nem megoldás, ez csak menekülés a problémák elől, én tudom milyen szembe nézni olyan dologgal, amivel a mai világban igazán nem könnyű, főleg egyedül.

Ha nem igazán kér a segítésemből tudomásul veszem, hiszek a szabad akaratban…

Vallomás, én és a helyesírás....

Tessék velem egy kicsit elnnéző lenne, nem mentegetni akarom magam, amúgy is lesül a bőr a képemről ha valamit nem jól írok de egyszerüen nem tudok mit kezdeni magammal.
Álljon itt mentségül ez a kis bejegyzés. (Nyugodtan ki lehet engem javítani nem veszem sértésnek, sőt örülök is neki :D Komolyan:)

Diszgráfia!


A diszgráfia (latinul dysgraphia) jelentése: írászavar. A görög disz- és a graphia szavakból alkották, ahol a disz- jelentése "rosszul", a graphia írás.

Hasonlóan a diszlexiához, óvodás korú gyerekeknél, akik nem tudnak még írni, itt is legfeljebb csak veszélyeztetettségről beszélhetünk. A diszgráfia esetében sem feltétlenül jelenik meg az összes tünet minden esetben és itt is előfordulhat, hogy mindkét fajtája egyszerre jelenik meg egy gyerek esetében. Ilyenkor megesik, hogy teljes írásképtelenséget okoz.

A diszgráfia megjelenhet önállóan is, vagy lehet a diszlexia írásbeli megnyilvánulása. Lehet a rossz mozgáskoordináció tünete is.

A diszgráfiások szakvélemény alapján használhatnak az iskolában szövegszerkesztőt kézírás helyett, és felmentethetők az írásbeli számonkérés alól.

Formai diszgráfia:

Ha az írás technikai része nehéz, a finommozgások vagy a szem-kéz koordináció pontatlansága miatt. Ilyenkor az írás külalakja csúnya, a betűk kilóghatnak a sorokból, rendezetlen az íráskép.

Tartalmi diszgráfia:

Ha az írás külalakja elfogadható, de nagyon gyenge a helyesírás és nem tudja írásban kifejezni a saját gondolatait. Előfordulhat, hogy a gyermek esetleg szépen és hibátlanul másol, de tollbamondás után nagyon sok hibát ejt.

Wow :D

Már érkezett is 2 megjegyzés a bejegyzéseimhez. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar valaki rábukkan az írásaimra.

Akkor először néhány szó magamról. 24 éves fiú vagyok, élem az életem az Alföld egy kis eldugott szegletében.

Mióta csak élek tudom, hogy különleges és értékes ember vagyok, ez a tudat tartja bennem a lelket.

Elég sokat mozgok emberek között, kollégista is voltam 7 éven keresztül, szóval elég sok embert ismertem meg a hosszú évek alatt, és bebizonyosodott, büszke is lehetek magamra, mindig ezt vágják a hozzám hasonlók fejéhez: oké oké legyél meleg, de ne legyél rá büszke. Viszont az élet eddig csak azt mutatta, legyek büszke és lehetek is. Nehéz igazán röviden elmagyarázni, de aki ismer, szeret, okos és művelt embernek tartanak, minden konfliktusomat meg tudom oldani, toleráns vagyok mindenkivel. Sokan mondták már nekem, úgy örülnék, ha az én gyermekem is ilyen lenne, de jó volna, ha a lányom olyan barátot, társat találna magának, mint te.

Jójó tudom, ha kiderülne a titkom ez egyből meg is változna, de ettől nem kell félnem, nem kötöm senki orrára. Ha viszont kiderülne, büszkén vállalnám, és az ezzel járó megpróbáltatásokat is elfogadnám és megoldanám, ettől is csak erősebb lennék.

Viszont egy gyenge pontom mégis van, ez pedig nem más, mint a magány….

Nagyon nehezen élem meg a magányt, nincs társam, nincs kapcsolatom, a magány az én igazi társam, van családom, vannak testvéreim, ismerőseim sok haver és barát, de ez nem elég. Nekem olyan személyre lenne szükségem, aki szeret, és én viszont szerethetem őt.

Még gyerek koromban  elhatároztam, soha de soha nem leszek szerelmes és megpróbálok egyedül élni, leélni az életemet és minden percét tartalmasan élni meg, de ez sajnos nem így lett. Ez  egyszerűen az emberi lét és a test sajátossága, hmm ezt nem tudom biztosra, csak annyit tudok, a szeretet nélkül meghal a lélek.

Szóval most ott tartok, hogy nem igazán látom értelmét az eddigi életemnek…

Akkor folytassuk is.....

Hmm hol is kezdjem ezt az egészet....
Á megvan, elég sablonos lenne, ha úgy kezdeném, mint az összes többi ember, az elején, de inkább legyen in medias res, csak bele a közepébe.
A blog létrehozásának elsődleges célja az volt: kiírjam magamból az életem árny oldalát érintő részeket. Mivel nincs senki, aki meghallgatna, ezért nem maradt más lehetőség, leírom.
Árny oldal alatt nem az értem, hogy valami állatkínzó pszichopata lennék vagy ilyesmi, egyszerűen csak meleg vagyok, és most aki idetévedt a blogra, fontolgatja olvasson e tovább vagy sem, hát ez attól függ mennyire van gyomra az ilyet témákat olvasgatni aztán elképzelni a fejében. De egy jó tanácsot fogadjon meg mindenki: Ne ítélj el senkit addig míg meg nem ismerted, mert nem tudhatod egy nap téged miért fognak kinézni a társadalomból.
Na mára ennyit a polgárpukkasztásból…

Support Andreo

Blog első lépései....

Ez lesz az én kis blogom, amibe beleírom életem jó és rossz részeit. Kimondott célom nincs a bloggal, nem akarok senkit kioktatni, nem akarok polgártpukasztani, politizálni, megmondani a tutit. Szeretném kiírni magamból azt ami épp a fejemben jár, ami foglalkoztam.