Nem hittem hogy egyszer ezt le fogom írni.
Hétvégén megkínáltak egy "vicces cigivel", vagyis megkínált egy illető: K. - aki pár hónap kihagyás után újra feltűnt az életemben.
Megnyugtatom most magamat újra, nem tüdőztem le és volt hogy nem szívtam hanem fújtam hogy a parázs felizzon. Nem akartam K.-t megbántani mert eléggé romokban van az élete és nem akartam még én is rátenni egy lapáttal.
Meg reménykedtem hogy egy kicsit feloldódik is tudok vele beszélni őszintén.
Több kevesebb sikerrel be is jött a tervem.
Sajnálom mert a hülyének meg lenne mindene egy boldog életre de nem jól kufárkodik azokkal a dolgokkal amit az élet nap mint ad neki.
Most külföldi folytatásról álmodozik, azt gondolja hogy máshol jobb lesz, hiába mondtam neki hogy nem a hely rossz ahol ő van hanem ő teszi rosszá a helyeket. Meg is sértődött, bár ezen enyhített valamennyit a cigije.
Ma írtam neki kicsit érzelgősebben, erre megkérdezte hogy szerelmes vagyok e belé. Mit tudtam volna erre mondani mint az igazságot: NEM. Mert nem vagy az esetem. Erre mi történt megsértettem, mert mi az hogy én nekem ő nem az esetem. Hogy képzelek én ilyet ő mindenkinek az esete.
Nem értem én az embereket.
Mivel pesszimista vagyok ezért azt kell írnom hogy bennem van a hiba.
Remélem van még pár reinkarnációm és elmondhatom hogy megéltem mindent, a lelkem minden tapasztalást megszerzett ami ezen a síkon megszerezhető. Viszont érzem azt hogy nagyon éhezem és szomjazom valaki kedvességére szeretetére.
Jó éjt, Dalarann
