Vittem ajándékot is, egy horoszkópos bögrét. Nagyon örült neki, pedig már adtam egy bögrét ajándékba neki, de én szeretek bögrét ajándékba adni, mert 10 - ből 9 ember reggeleit a bögréje keresésével tölti, amit megtölt teával, kávéval, tejeskávéval vagy valami finom reggeli itallal.
Miközben ezeket a sorokat blogra vetem elektronikus betűkkel, olvasom Sefi bejegyzését, amelynek a végén felteszi a nagy kérdést:
Miért nem vagyunk egymáshoz őszinték?
Ugyan erről beszélgettem én is Évivel szombaton. Valamikor 10 - óra magasságában jöttem el tőlük, jó volt vele beszélgetni. Újra eszembe jutottak azok az évek amelyeket a koliban töltöttem, én voltam mindenki lelki szemetes ládája. Annyi emberi sorsot hallgattam végig hogy egy élet is kevés lenne mire mindent papírra vetnék. Szerettem másoknak segíteni. A vicc az egészben az hogy úgy adtam tanácsokat hogy én magam még soha nem voltam azokban a helyzetekben amikkel engem megkerestek.
Szóval Évinek a nagy problémája körvonalakban annyi hogy egy srác nagyon csapta neki a szelet, úgy is nézett ki hogy Évinek is nagyon bejön a srác, aztán egyik találkozás alkalmával a srác száznyolcvan fokos fordulatot vett. Hideg, rideg lett a srác. Évi szegény magát hibáztatja azóta is, nem érti ő mit hibázott. Na és itt a lényeg, miért hiszi hogy ő a hibás? Kértem hogy írjon neki és kérdezzen rá hogy miért történtek így a dolgok. Erre azt a választ kaptam hogy nem mer neki írni mert mi lesz ha nem válaszol vagy olyan választ kap amilyet nem szeretne. Ezért ő a fejében kitalált egy hazug igazságot: Túlságosan kövér vagyok biztos azért nem szeret/szeretett. Mikor ez a válasz berögzült az agyába akkor vett kondi bérletet és elkezdett kondizni és koplalni.
Szerintem kezdni túlzásba vinni a fogyás dolgot. Egész nap alig eszik, csak szénhidrát, zsír meg cukor mentes dolgokkal táplálja a szervezetét, szerintem nagyon közel áll ahhoz hogy a szervezete megnyomja a stop gombot, egy ájulás vagy rosszullét előidézésével. Hiába mondtam neki hogy ez így nem lesz jó nem igazán akarta elhinni, anyuja is mondta hogy már mindent megpróbált és félti nagyon a lányát mert ő is látja hogy ez egy veszélyes út aminek a végén van egy szakadék... Ezért kezdtem el faggatni, kerestem a dolog gyökerét, és mi más lehetett volna a kiváltó ok: fiú.
Szóval nagyon remélem hogy hatott a beszélgetés amit kint a sörpadon lefolytattunk. Elhatároztam hogy naponta írok neki a face-n hátha rá tudom venni hogy írjon annak a gyökér hetyónak. Hátha megkapja a válaszát és tovább tud lépni. Szorítok neki nagyon. Majd még beszámolok a fejleményekről.
Ja még valami, szombat óta apámmal madarat lehet fogatni, szerintem a fejében egész nap zúgnak az esküvői harangok....szegénykém....
Folytatás:
"...még most is libabőrös a hátam, pedig a csók óta már vagy 5 perc is eltelt.
Nem tudok vele betelni, az illatával, az érintésével, a puszta jelenlétével. Nem akarom hogy elmúljon ez a pillanat. Egy örökkévalóságig tudnék így ülni, nézni őt miközben simogatom és ő simogatja az én kezemet. Mondják hogy az ember mennyi mindentől lehet boldog az életben, megannyi esemény vagy dolog van mely ki tudja váltani bennünk ezt az érzést. Mindig is úgy gondoltam hogy örülhetünk ha életünk során 1x vagy 2x megtapasztalhatjuk a boldogság érzésének igazi mélységét. Miközben ezeket gondoltam a fejemben, arra eszméltem hogy mosolyog.
Te min mosolyogsz ennyire?
Ó semmin, nem fontos....nagyon elkalandoztál. Merre jártál.
Hogy érted hogy merre jártam?
Nagyon elmerengett a tekinteted, mint aki nincs teljesen itt, még azt sem vetted észre hogy Frank Sinatra helyett most Pavarotti erős hangja szól a hangszórókból.
Ne haragudj tényleg elkalandoztam egy csöppet, testben itt vagyok, de a szellemes és a lelkem egy kicsit visszább leragadt az időben.
Ez vicces. Nem is tudtam hogy van ilyen szuper erőm. Többet kellene használnom. - Közben egy jót nevetett az előző mondatán. - Mi lenne ha kipróbálnák azt hogy a következő csók visszarepít e a jelenbe?
Elhiheted hogy nem tiltakozom ha ilyen kellemes dologról van szó, tegyünk egy próbát. Ahogy ezeket a szavakat kimondtam már hajoltam is felé, én kezdeményeztem. Mert az előző megmozdulása kicsit váratlanul ért, viszont ő teljesen fel volt készülve a dologra ezért bele is tudott adni apait anyait.
Újra összeértek ajkaink. Egyre melegebb kezdett lenni a szobában, először a borra fogtam a dolgot, de aztán rá kellett jönnöm hogy szinte alig ittam belőle. Most viszont valahogy nem akartunk egymástól eltávolodni, összefonódtunk teljesen, mint két erős mágnes, melyet csak nagy erőkifejtéssel lehet szétválasztani.
Ekkor hirtelen mobilcsörgés szakította félbe a pillanatot. Gyors elővette a kabátjából és a képernyőre pillantott.
Na haragudj ezt fel kell vennem.... - kiment az előszobába. Pár másodperc múlva visszaérkezett. láttam rajta hogy valami nagyon felzaklatta. Kérdeztem mi a baj, mondtam vagy tettem valamit, de azonnal még a kérdés közepén félbeszakított, hogy nem én rólam van szó. Most el kell mennie mert az egyik lakótársa balesetet szenvedett. Vette a kabátját és a többi holmiját, kikísértem az ajtóig, ott még egy gyors ölelést megejtettünk és azzal el is tűnt a sötét folyosó végén.
A végére egy kis művészet:
Jó éjt, Dalarann.
dalarann@gmail.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése