Egyszer fent egyszer lent.

Kegyetlen dolgokra képes az élet, ma munka után meglátogatta nagyimat aki tegnap volt a kórházban újra, és én basztam átmenni, és nem érzem indoknak azt sem hogy este fél nyolckor mentem haza a munkából. Ma egyből hozzá vezetett az utam. Ahol közölte velem hogy holnap újra be kell feküdnie a kórházba mert a szövettan eredménye nagyon nem biztató, szinte nem is tájékoztatták semmiről csak közölték vele hogy még egyszer fel kell vágni és újabb darabokat kell kivágni a testéből....

Ott ültem az asztalnál, megsemmisülve... nem tudtam rendesen helyén kezelni a dolgot, próbáltam vigasztalni, meg hogy majd meglátogatjuk pénteken, mire észbe kaptam csak beszéltem és beszéltem azt se tudom mit is mondtam,  csak arra lettem figyelmes hogy ő nézz rám meglepődve, és csak annyit mondott hogy: ideje lenne felnőnöm és felnőtt módján kezelnem a dolgokat." Nagyon szíven ütött.

Még mindig ezen a mondatán rágódom, és sajnos igazat kell neki adjak. 
Itt vagyok 28 évesen. Vagyis a születési anyakönyvem kiállítástól eltelt idő 28 évet már meghaladja. Kinézetben sem tartok ezen a szinten, sem gondolkodásmódban. Megrekedtem valahol 13 éves szinten..... És ennek felismeréséhez az kellett hogy ne csak úgy mondják ezt nekem, mert mindig elengedtem a fülem mellett, hogy á csak úgy mondják, meg ez rám nem is igaz, beszélnek össze vissza stb. 

Miután elviharzottam onnan mert éreztem hogy a sírás ki fog belőlem törni mint egy gát mögé felduzzasztott hatalmas folyó, gyors lefürödtem és a szobám irányába vettem szaporán a lépteimet. Lefeküdtem az ágyamba és gondolkozni kezdtem az életemről, a családomról, a hozzájuk fűzött érzéseimről, viszonyomról mások iránt. 

Kevés időt szentelek a családomra, a barátaimra, akik idővel elkoptak... és újak nem igazán lettek, nincs egy olyan lelkizős ember a közelemben akivel mindent megoszthatnék, és mint tudjuk a hulladéklerakók egy idő után megtelnek és akkor máshová kell vinni a szemetet, na most ha képletesen is de az én hulladéktárolóm tele van, mert az én szemetem mellé még a másokét is befogadtam. Tudom hogy erről a helyzetről, nem te, nem ő, nem ők, nem mások tehetnek, hanem én. Ez az én saram. 

Mindig is hittem, és még most is hiszem, hogy azok akik most vagyunk már a születésünknél, vagyis akkor amikor az élet csírája megfogan és a lélek megszállja azt a pár sejtkupacot eldől kik is leszünk életünkben. Lehet nekem jönni DNS-el (amiben azért ha kicsit is de kardoskodva hiszek, értem ez alatt a kinézet, szem - haj - szem színét stb.), de azt hogy milyen emberek is leszünk, azt a bennünk lakó lélek határozza meg. Mert biztos sokan láttak már olyat hogy vagány apuka és belevaló talpra esett anyukának a gyereke egy kis szende csendes, kicsit esetlen gyermek, és ennek fordítottja. Ha a családi mintákat veszi át a gyerek akkor nem kellene a szüleikre hasonlítania? Hiszek a reinkarnációban is vagy ennek egy kicsit elvontabb formájában.
Van 2 öcsém, ők teljesen különböznek tőlem nem csak kinézetben hanem  személyiségben is, és ők egymástól is nagyon eltérnek, sokan nem is hiszik hogy mi 3 an testvérek vagyunk ha csak a személyiségünket nézik. 
Nem akarok nagy frázisokat használni, de rám nem egy ember mondta már hogy nagy szívem és jó lelkem van, ezt már gyerek koromban megkaptam az óvodában. Bámulatos módon emléxem rá, de ez a fajta vélemény végig kísérte eddigi életemet, értem ez alatt az általános iskolát, a középsuli 7 évét, és a munkában eddig ledolgozott 7 évemet is. Egyszer egy srác akit szerettem azt mondta nekem hogy jó a közelemben lenni, olyan megnyugtató érzés foglya el mindig ha a közelemben lehet. Mondhatnak az embernek ennél szebb dolgot? (biztos :D ).
Volt szobatársam (aki tetszett nekem de csak plátóian szerethettem, távolról, olyan meleg hetyó szeretettel) az érettségi estélyén  megölelt és úgy búcsúzott el tőlem mielőtt felszállt volna a vonatra ami vitte őt haza a bankett után, hogy sajnálja azt a 3 évet amit azzal töltött el hogy megpróbált engem utálni, csak azért mert olyan szemét volt velem amire én mindig kedvességgel válaszoltam, és örülne ha olyan fia születne mint amilyen én vagyok... (zárójelben jegyzem meg hogy ez a srác azóta is kibaszott nagy homofób, rólam azóta se tudja hogy a fiúkat szeretem, de ez így is van jól, bár azóta csak 1x osztálytalálkozón találkoztunk.)
Pár napja keresgéltem egy ajándéktatyót amibe szerettem volna ajándékot átadni egyik munkatársamnak aki elment máshová dolgozni, kezembe akadt egy összehajtogatott csomagolópapír, amire nem igazán emlékeztem hogy miért is tettem el, arra viszont emlékeztem hogy a volt osztályfőnökömtől kaptam benne ajándékot. Ahogy hajtogattam szét, kiesett belőle egy kis papírcetli amire volt ofőm a következőket írta fel, egy idézetet Móricz Zsigmondtól:

Hallgatni tudni s egyedül lenni tudni, ez a legelőkelőbb lelkek sajátja.

Szegény mindig azzal nyaggatott, hogy szerezzek barátokat, ne üldögéljek folyton egyedül, mozduljak ki a többiekkel ha szórakozni mennek, keressek több kapcsolatot az emberekkel, és ne csak akkor ha látom hogy bajuk van hanem akkor is ha azok szórakoznak kikapcsolódnak és hülyéskednek. Mert sokszor megesett mint osztálytitkár felkerestem ha láttam hogy rossz kedvú vagy szomorú, esetleg valaki az osztályból bukásra állt, egyengetni az útjukat. Talán ezért is maradt meg a kapcsolatom az ofővel, akivel 2 hetente azért egy terjedelmesebb levelet váltunk, jóformán ő mesél én meg csak hallgatok és tartom benne a lelket, mert egy eléggé megtört ember volt már akkor is mikor a középsuliba jártam.

Kicsit összeszedtem most magam, letöröltem könnyeimet, és úgy éreztem le kellett írnom a gondolataimat hogy pár hét múlva is elolvashassam, mert mint tudjuk a szó elszáll, az emlékek megfakulnak, az írás megmarad. 

Dalarann

Ezért kellene minden heteró srác mellé egy meleg barát.

Forrás: hummenmagazin.hu

Sok meleg fiú baráti köre a következőkből áll: lányok és más meleg fiúk. Pedig a világ java része szerencsére a jobb irányba halad, ma már a heteroszexuális férfiak is egyre nyitottabb gondolkodásúak, egyáltalán nem ódzkodnak a kimért kézfogáson túl például egy beszélgetésbe is belemerülni.

Egy amerikai meleg író hasonló tapasztalatokkal gazdagodhatott az utóbbi pár évben, hiszen összegyűjtötte a meleg-heteró férfibarátság – szerinte – 10 legfontosabb előnyét. Tehát, kedves lányok iránt érdeklődő férfi olvasónk, ha eddig nem ejtetted volna szerét, hát ezekért érdemes meleg barát után nézned.

1. Mivel meleg barátod rengeteg szingli barátnővel bír, így nem kevésnek be is tud mutatni.

2. Meleg barátod egyben feleséged, vagy barátnőd barátjává is válhat – féltékenykedés nélkül.

3. Meleg barátod kitűnő hallgatóság, érzékeny, törődő és mivel melegsége miatt fiatal korában feltehetően sokat vívódott, vergődött, így a te fájdalmadat is könnyebben átérzi. Előtte akár még el is sírhatod magad.

4. Meleg barátod segíthet frissíteni a ruhatáradat, változtatni az outfitedet, kidobni a régi göncöket és trendi, vonzó újakkal pótolni.

5. Meleg barátod egyben kiváló edzőtársaddá is válhat.

6. Meleg barátod mindig ott lesz, ha ölelésre vágysz. Az ölelés a nemzetközi meleg üdvözlés bevett formája.

7. Alacsony az önbecsülésed, az önbizalmad? Ki vagy éhezve a dicséretre? Meleg barátod örömmel hozza vissza a magadba vetett hitedet, lelki támaszként áll majd melletted egy nehéz szakítás után is.

8. Meleg barátod valószínűleg imád beszélni, méghozzá mindenről, így nyugodtan kibeszélheted vele a csajokat és a szexet is.

9. Ha nincs hova menned a szimpatikus lánnyal, meleg barátod szívesen kölcsön adja egy pásztorórára a lakását. A jóban is támogassuk egymást!

10. Végül és legfőképpen meleg barátod hűséges, elkötelezett, igaz barátod lesz majd, hiszen számos meleg számára a barátaik az egyetlen családjuk. 

Ennek közel a felével tudok azonosulni. Kevés a tapasztalat.

Dalarann

Feleség.

Ma el se tudtam képzelni mit sutyorognak a hátam mögött a munkatársak, kiderült hogy kinézték nekem a gyakornok csajt hogy majd azzal jól összehoznak. Én meg kaján vigyorral az arcomon közöltem velük hogy rokonom, szóval sorry maradok egyedül, csajmentesen:D

Biztos láttátok már a neten azt a kis reklám videót amiben meleg pár is szerepel, majd a reklám videó alatti rész (komentek) tele lett negatív megjegyzésekkel, de szerencsére lett ott pár meleg barát megjegyzés is.

Íme a videó:

Majd a cég válaszul elkészítette azt a videót, amiben a negatív kommenteket kinyomtatták és összeragasztották, majd a támogató kommenteket is kinyomtatták és a negatív megjegyzéseket tartalmazó papírhengerek mellé ragasztották, nézzétek meg nagyon szívet melengető az eredmény:

Nem is annyira reménytelen a helyzet, szerencsére....

Dalarann

Napi hókuszpókusz.

Ma délelőtt hazahoztuk a mamit a kórházból, szerencsére jól van és én is kibírtam a kórházban míg elkészült a zárójelentés.
Hazafelé jövet még gyors beugrottam egy elektronikai boltba és vettem egy új fórásztópákát magamnak mert a régit már elhasználtam és már nem jó a hegye. Mire a boltban végeztünk meg is éheztem és bementem a közeli pékségbe és jól bevásároltam. A kocsiba be is kajáltam rendesen mire hazajutottunk. A melóba alig tudtam figyelni annyira tele voltam, az összes vér megindult a gyomrom felé és az agyban meg semmi nem maradt, alig tudtam figyelni arra amit a főnök közölni akart velem. Mikor kicsit jobban lettem akkor újra megkértem hogy most mondja el megint azt amit dél körül mondott mert nem teljesen világos a dolog.
Még jó hogy újra rákérdeztem a dolgokra mert szegény azt akarta velem közölni hogy egyik munkatárs feladta, felmondott és megkapom az ő munkakörét is, na most az eddigi munkámat se győztem csak napi 10 + óra munkával. Erre kapok egy olyan plusz munkakört amivel a kollégám napi 8 órában foglalkozott erre ma derült ki számomra hogy még így is maradt amivel nem is foglalkozott, vagyis elsunnyogta a dolgot, szóval tehetem rendbe a papírokat, év vége lesz mire végzek az egésszel. De ehhez még lesz pár keresetlen szavam.

Megvan az új fényképezőgépem is :D Fuji gépet vettem a végén, mert ez tetszett a legjobban, ár - érték arányban szerintem ez volt a legjobb választás, mert amit még néztem gépet, az meg 80000Ft körül volt, de azokat a gépeket meg nem használnám ki teljesen, és nekem elég a 14 megapixel is. Fuji S4200.

Ja és pakkban vettem, kaptam hozzá egy táskát egy memória kártyát meg plusz kábeleket. Szóval jó vásár volt szerintem, csak még nem igazán volt időm fényképeket készíteni, na jó párat készítettem:

Jó éjt, Dalarann

Napok, hetek, hónapok.... vagyok.

2014. március 3 is régen volt. Ekkor írtam az utolsó bejegyzést.
Megpróbálom összefoglalni hogy mi is történt velem az elmúlt közel 1 hónapban amíg nem volt erőm írni.

Szombaton is dolgoztam, de a munkának egy esti vihar véget is vetett, biztos más is emléxik arra a szombatra amikor úgy fújt a szél mintha amerikában lennénk és jön a hurrikán ami mindent elsöpör. Alíg tudtam elvánszorogni hazáig mert miért ne épp arról fúj a szél amerre én mennék. Szembe szélben hazafelé kúszva volt időm gondolkodni, és észre venni hogy mennyire szorul a mellkasom és zsibbad a karom is. Ennek örömére hétfőn fogtam magam és nem mentem be dolgozni, munka helyett elmentem egy magánrendelőbe, leperkáltam a pénzt és kértem hogy egy alap csomagot rajtam vigyenek végig, ebben volt vérvétel, 12 pontos EKG, hallás - látás (szaglás :D ), gerinc, bőr stb. vizsgálat is. Kedden mikor jöttem haza a busszal egyik megállóban felszállt mamás is, hirtelen nem tudtam hová tenni a dolgot, kérdezem tőle hogy mi járatban, majd úgy tett mit aki szerint tudnom kellene hogy ő merre járt. Majd mikor végre megértette hogy tényleg nem tudom hogy miért volt ő is kórházban akkor ott egy húr elpattant bennem.
Alig vártam hogy hazaérjek a szobámba bezárkózzak és egy jó fél estét végig zokogjak. 
Mert ha szakítottam volna időt a családomra akkor megtudtam volna, hogy volt szűrő vizsgálaton így 74 évesen és találtak valamit a mammográfiai vizsgálat során, ami nem tudni hogy micsoda, jó vagy rosszindulatú sejtburjánzás vagy sem. Múlt héten meg is műtötték de biztatóak az eredmények. 

Szörnyű az egészben hogy nekem most kellett egy ekkora pofon hogy észre vegyem hogy pont azokkal az emberekkel nem törődöm akiktől kaphatok egy kis szeretetet. Ezen a gondolatmeneten mire végigrágtam magam, addig süllyedtem a depresszió és az önutálat mocsarába, míg nem eljutottam egy olyan pontra ahol mindent és mindenkit elkezdtem utálni és gyűlölni, mindennel és mindenkivel bajom volt. Annyira tudtam csak magam tartani hogy melóban az embereknek nem szóltam be, de a nagyon beszédes kedves fiatal srácot nem látták bennem, ezért nem is kekeckedtek vagy próbáltak meg velem beszélgetésbe elegyedni mert mutattam nekik hogy nincs hozzá hangulatom, mondják mi bajuk és pont, más nem érdekel, főleg nem az ő bajuk. Itthon is közöltem a családdal jobb ha most kerülnek egy darabig engem, facebook-ot se nagyon néztem, se blog se emailek se semmi, bocs ezért mindenkitől, de megbántani se akartam senkit, mert ilyenkor nagyon el tudnék taszítani magamtól mindenkit. Ilyenkor lenne jó egy társ az életemben aki elviselné tőlem ezeket a dolgokat és a kellő pillanatban jól pofánvágnak hogy térjél már észre ember!
Ja és ennek tetejébe még zabáltam is minden este mint egy malac, most feljött több mint 5 kg amit majd le kell küzdenem valahogy.
A bp. i útból se lett semmi, mert felszedték a síneket több helyen is, így macerásabb lenne az utazás ezért nem utaztam fel, remélem a srác nem gondolja hogy már megint azért mondtam le a dolgot mert nem akarok vele találkozni, de tényleg, hátha tőle kapnék egy kis szeretetet, netalántán egy kis ölelést is....

Múlt pénteken megkaptam az eredményt is, nincs benne olyan sok rossz dolog írva, véreredmény nem is annyira rossz, csak szednem kell magnézium tablettát, mert az az értékem egy kicsit alacsony, ezért lehet az hogy álmos vagyok mégsem tudok aludni. Az ekg már más tészta, azt javasolták hogy menjek el rendes kórházba és kérjek egy teljes kivizsgálást mert túlságosan magam a nyugalmi pulzusom is és ezért alszom el nehezen, viszont mikor már majdnem alszom akkor meg hírtelen lezuhan és ez roncsolja a vörösvérsejtjeimet ami egy másik eredményemet is rontotta a vérképben a vese és a lép eredményeimet. Szóval happy az élet... csak nem nekem.

Néha elgondolkozom hogy más élete is tele van ennyi negatív dologgal? Vagy csak én élem meg ezeket a dolgokat ennyire negatívan, még a kertészkedés se nyugtatott meg, pedig az eddig mindig segített a felesleges feszültség levezetésében... meg a takarítás. Nézegettem randi oldalakon is hogy milyen a felhozatal, de a keresgélés közben megszólalt a kis hang a fejemben: Kell ez neked? Mit keresel pontosan? Messze lesz te meg nem szeretsz utazni felesleges amit csinálsz! stb.
Fel is adtam a dolgot elég hamar. 

Tegnap voltam szavazni is, remélem ezzel nem sértek meg senkit de az LMP-re szavaztam, nekik volt még esélyük bejutni ezért megérdemelték a szavazatomat, mert a választható pártok közük ők voltak a leg szimpatikusabbak nekem. Erre jött a hideg zuhany... le se bírom írni kire szavazott a két tesóm meg az apám... bele nyilal a mellkasom még most is. 

Mindig azok okozzák a legfájóbb sebet az ember lelkén akiket szeret. 

Nem tudom meddig leszek még képes a lelkemet toldozni - fóldozni, kicsit 
olyan ez mint magas Déva vára,

Amit raktak délig, leomlott estére,
Amit estig raktak, leomlott reggelre.

szélmalomharc az élet.

Jó éjt, Dalarann

Felkavaró álom.

Pénteki nap szólt volt munkatársam hogy mindenképp menjek el hozzájuk mert a számítógépük nem azt csinálja amit ők akarnak, sőt van hogy nem is akar dolgozni, bedúrcázik és lefagy, de van olyan is hogy egyszerűen újraindul.

Pénteken végeztek olyan negyed négy körül, aztán mentem el hozzájuk, el is kezdtem az újratelepítését a gépnek, ekkor jött meg a felesége és az 1 éves kisfia, na onnastól kezdve hogy meglátott magasról tett a szüleire, én voltam neki a sztár.
Felvetette magát az ölembe és nézte hogy mit csinálok, mikor nagyon nem nyúltam a géphez akkor letetette magát a földre, és hordta nekem oda szakadatlanul a sok sok játékot hogy játsszak és foglalkozzak vele.
Mikor vége lett az újratelepítésnek még a drivereket kellett telepítenem meg nyomtatót beállítani. Még maradtam egy kicsit, beszélgettünk volt munkatársammal, de neki jött egy telefon és menni kellett el, én is végeztem majd elköszöntem tőlük, de a kis srác elkezdett sírni és két kézzel nyúlt felém, odaléptem hozzá fölemeltem és leültünk a vendéglőjükben egy székre, mert mondta az anyukája hogy nem sok idő és talál majd mást ami leköti a figyelmét és akkor el tudok majd slisszanni. 
De nem így lett, fél óra múlva is én velem foglalkozott, majd mivel menni kellett vacsorázni és fürödnie, vagyis vitte anyukája, elindultam én is haza.

Egész este ezen forgott az agyam..... van gyerek pedig tőlem 1 és fél évvel fiatalabb.... aranyos a felesége és a kisfia is..... majd ha ő már idősebb lesz akkor lesznek unokái is és ha kegyes hozzá az élet lesznek unokái is.... jó dolog egy gyerek.
Még elalvás előtt azzal nyugtatgattam magam hogy nekem itt a 2 öcsém akiknek a gyerekei nagybácsikája lehetek, és tudom majd őket anyagilag is támogatni majd, mert mire is való lenne egy meleg rokon, mint arra hogy a család többi tagját támogassa.

Ezekkel a gondolatokkal a fejemben aludtam el és mint ilyenkor lenni szokott ezek beszivárogtak az agyam azon részébe amelyben az álmok születnek.

"Álmomban, lent reggeliztem a konyhában és jött anyum haza a boltból majd ahogy belépett a konyhába ledobta a táskáját a földre és elkezdett velem kiabálni hogy miért nem mondtam el hogy van gyerekem, miért kell ezt neki a zöldségesnél megtudnia!
????Mivan?
Ne tagadd....!
Te miről beszélsz?
Most mondták a boltban hogy van 2 gyereked?
Mennyi ? Mim van?
2 gyereked, ikrek...
"

Na innen egy zagyvalag volt az egész álom, mert kerestem a gyerekeimet, de nem találtam meg, pedig még buszt is vezetnek kellett, pedig ez az álom elem a rémálmaimban szokott szerepelni.
Reggel elég zavartan keltem fel, jó volt belegondolni abba hogy van gyerekem, egy fiú és egy lány, de reggeli közben pedig jó volt hogy ez csak egy álom volt és nem a valóság, pedig fél percig úgy éreztem bárcsak ne álom lett volna....

Dalarann