Akkor kezdjük az elején, ahogy ezt egy jó történetnél el is várja az ember.
Tegnap este kaptam fb-n levelet egy sráctól, aki régen a településen lakott, de elment fodrász suliba, miután végzett nem is költözött haza. Pár hetenként hazajön megnézni az apját és a mamáját, másfelől pedig hajakat is vág, azokét akik felhívják hogy jön e hétvégére haza. Kért hogy segítsek már neki, számítástechnikai problémái támadtak, és nyomtatnivalója is volt egy rakat. Ma reggel írtam neki hogy okés a dolog, találkozzunk 10:30 kor a munkahelyem előtt, ott megszerkesztjük a gépen, amit kell és megmutatom amire kíváncsi.
Reggel keltem 9 körül, reggeliztem, majd emberi formát adtam magamnak, aztán irány a munkahelyre. Kicsit hamarabb érkeztem, mint a megbeszélt időpont, szeretek előbb ott lenni mindenütt, nehogy rám keljen várnia a másik félnek. Ő is egy kis késéssel megérkezett, megbeszéltük mit kell megmutatnom a gépen neki, ő pedig elővett egy A4 es lapot amire már előre felrajzolta mit szeretne ha megszerkesztenék neki. Miközben készítettem neki a nyomtatnivalót, elkezdett faggatni, van valakid? Jársz valakivel? Tetszik neked most valaki?
Én pedig mint jó diák, minden kérdésére válaszoltam a legteljesebb őszinteséggel.
Mikor ezeken a kérdéseken túl voltunk, megkérdezte;
- Emlékszel még mikor a koliban együtt zuhanyoztunk?
- Igen emlékszem; miért kérded?
- Mit szóltál volna ha akkor és ott odalépek hozzád és megcsókollak.
- Nem tudom mit szóltam volna hozzá, mert akkor nem történt meg és utólag nem akarok spekulálni ilyeneken, miért? Akkor meg akartad tenni vagy miért kérdezed most ezt? Vagy most meg akarod próbálni a dolgot, mármint meg akarsz csókolni?
- Igen, meg akarlak, és meg is teszem.
Ahogy ezt kimondta hírtelen lépett felém egy nagyot, elég határozottan a szemembe nézett és megcsókolt. Én meg az irodai asztal tetején ülve fogadtam a dolgot, vagyis csak ültem mint egy kő, a meglepetés ereje hatott. Mikor visszalépett előző helyére, mosolygott, de mikor meglátta meglepődött arcomat, megkérdezte mi a baj? Haragszom most rá ezért? Nagyon régóta meg akartam ezt tenni. 3 hónapja egyfolytában te jársz a fejemben és nem akartam kihagyni ezt az alkalmat. Minden rendben van?
- Igen, minden rendben csak meglepett a dolog, de másik felől nagyon is jól esett, köszönöm. Szeretnéd folytatni a dolgot? Ő erre újra elmosolyodott és bólintott egy nagyot.
Leültettem velem szembe egy székre, odahúztam én is egy másikat és most én kezdeményeztem és hosszasan és érzékien megcsókoltam. Nem kimondottan az estem a srác és 5 év kor különbség is van köztünk, de nem érdekel/érdekelt a dolog, mert nagyon akartam végre valakivel csókolózni, vagy csak megölelni és simogatni.
Majd egy hosszabb csók közben, mire észbe kaptam már félig ki volt gombolva az ingem és simogatta a mellkasomat. Szorosan magamhoz öleltem őt, és azt kérdezte: neked mindenütt van szíved? Kérdőn belenéztem a szemébe és nem értettem a dolgot. Aztán észrevettem én is, annyira vert a szívem majd kiugrott a helyéből, tényleg szinte az egész mellkasom olyan volt mintha egy hatalmas szív lenne alatta.
- Remélem nem kapsz szívrohamot :D
- Nyugi nem fogok, de erre van egy jó orvosság… magam felé kezdtem el húzni és az ölembe ültettem. Így már jobb is.
Közben eleredt az eső és sötétebb is lett, megszólalt a harang. Dél, ebédidő, de egyikünk sem sietett haza.
A keze végigfutott a mellkasomon és elkezdte kigombolni a nadrágomat, amit már nagyon vártam, mert nagyon kevés lett a hely az alsónacimban. Közben én is ellenőriztem, ő is ilyen helyzetben volt, amin mint jó cserkésznek, kötelességem volt segíteni őt. Megdicsértem milyen finom parfüm van rajta és ha megérzem ezt az illatot mindig eszembe fog majd jutni ami itt és most történik. Felnevetett; ez az apámé, az enyémet otthon hagytam, tőle vettem kölcsön. Kerülni fogom apádat ezek után :D (Az apja nem tudja, hogy meleg a fia, csak az anyukájának mondta el ezt a dolgot, aki nehezen de elfogadta, mamája meg végképp nem tud semmiről).
Újabb hosszú csókok és ölelgetések követték egymást, majd kézbevettük egymás, mondjuk azt hogy nemi jellegét :D de ez nekem akkora impulzus volt hogy hátrahőköltem, majdnem elsültem, nagyon nehéz eset vagyok ilyen téren. Nem a szégyenlősség a legnehezebb dolog, hanem a megfelelési kényszer vajon jól csinálom, és annyira zakatolnak a gondolataim, hogy néha azt érzem nem tudom hol vagyok. Közben szegény azt hitte hogy ő csinált valamit rosszul, vagy meggondoltam magam és mostantól hetyó leszek, mellette jöttem rá, de nem erről volt szó. Ezt még ott gyorsan el is mondtam neki, jobban szeretem az adok részt mint a kapok részt, sajna ez van… Nagyon megértő volt ő is elmondta hogy neki mi a határ, ami után ő is zavarba jön. Miután ezeket megbeszéltük én is kicsit lenyugodtam újra megpusziltam a nyakát, mellkasát, miközben ő megkérdezte lefekszem e vele.
:D Első randin soha, ha ezt nevezhetjük randinak:D
Most meg ő jött zavarba, nem tudott mit mondani.
Gyorsan túl akartam lendülni ezen a kínos részen, és hosszan megcsókoltam majd haladtam lefelé, nyak, mellkas, mellbimbók, has, köldök és még lejjebb míg el nem értem egy pontra. Mikor rátértem volna a „témára”, azt mondta hogy nem akarja hogy csináljam mert tudja hogy nem volt még sokszor ilyenben részem. hmm szinte csak 1x és az sem volt kényszer mert én akartam, és megkértem hadd folytathassam a dolgot mert én akarom, de csak akkor ha ő is benne van. Ekkor megkaptam a zöld fényt.
Megtörténtek a dolgok…. majd összeszedtük magunkat és elindultunk haza. Nem terveztem hogy bármi is lesz ezzel a sráccal, soha, nem az a kimondottan fiús valaki, róla tényleg lerí a dolog, de eddig is mutatkoztam vele ezek után is fogok. Arról viszont fogalmam sincs hogy hogyan tovább. Tanácstalan vagyok, de a napomat bearanyozta, és szerintem az elkövetkező napjaimat is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése