Napok, hetek, hónapok.... vagyok.

2014. március 3 is régen volt. Ekkor írtam az utolsó bejegyzést.
Megpróbálom összefoglalni hogy mi is történt velem az elmúlt közel 1 hónapban amíg nem volt erőm írni.

Szombaton is dolgoztam, de a munkának egy esti vihar véget is vetett, biztos más is emléxik arra a szombatra amikor úgy fújt a szél mintha amerikában lennénk és jön a hurrikán ami mindent elsöpör. Alíg tudtam elvánszorogni hazáig mert miért ne épp arról fúj a szél amerre én mennék. Szembe szélben hazafelé kúszva volt időm gondolkodni, és észre venni hogy mennyire szorul a mellkasom és zsibbad a karom is. Ennek örömére hétfőn fogtam magam és nem mentem be dolgozni, munka helyett elmentem egy magánrendelőbe, leperkáltam a pénzt és kértem hogy egy alap csomagot rajtam vigyenek végig, ebben volt vérvétel, 12 pontos EKG, hallás - látás (szaglás :D ), gerinc, bőr stb. vizsgálat is. Kedden mikor jöttem haza a busszal egyik megállóban felszállt mamás is, hirtelen nem tudtam hová tenni a dolgot, kérdezem tőle hogy mi járatban, majd úgy tett mit aki szerint tudnom kellene hogy ő merre járt. Majd mikor végre megértette hogy tényleg nem tudom hogy miért volt ő is kórházban akkor ott egy húr elpattant bennem.
Alig vártam hogy hazaérjek a szobámba bezárkózzak és egy jó fél estét végig zokogjak. 
Mert ha szakítottam volna időt a családomra akkor megtudtam volna, hogy volt szűrő vizsgálaton így 74 évesen és találtak valamit a mammográfiai vizsgálat során, ami nem tudni hogy micsoda, jó vagy rosszindulatú sejtburjánzás vagy sem. Múlt héten meg is műtötték de biztatóak az eredmények. 

Szörnyű az egészben hogy nekem most kellett egy ekkora pofon hogy észre vegyem hogy pont azokkal az emberekkel nem törődöm akiktől kaphatok egy kis szeretetet. Ezen a gondolatmeneten mire végigrágtam magam, addig süllyedtem a depresszió és az önutálat mocsarába, míg nem eljutottam egy olyan pontra ahol mindent és mindenkit elkezdtem utálni és gyűlölni, mindennel és mindenkivel bajom volt. Annyira tudtam csak magam tartani hogy melóban az embereknek nem szóltam be, de a nagyon beszédes kedves fiatal srácot nem látták bennem, ezért nem is kekeckedtek vagy próbáltak meg velem beszélgetésbe elegyedni mert mutattam nekik hogy nincs hozzá hangulatom, mondják mi bajuk és pont, más nem érdekel, főleg nem az ő bajuk. Itthon is közöltem a családdal jobb ha most kerülnek egy darabig engem, facebook-ot se nagyon néztem, se blog se emailek se semmi, bocs ezért mindenkitől, de megbántani se akartam senkit, mert ilyenkor nagyon el tudnék taszítani magamtól mindenkit. Ilyenkor lenne jó egy társ az életemben aki elviselné tőlem ezeket a dolgokat és a kellő pillanatban jól pofánvágnak hogy térjél már észre ember!
Ja és ennek tetejébe még zabáltam is minden este mint egy malac, most feljött több mint 5 kg amit majd le kell küzdenem valahogy.
A bp. i útból se lett semmi, mert felszedték a síneket több helyen is, így macerásabb lenne az utazás ezért nem utaztam fel, remélem a srác nem gondolja hogy már megint azért mondtam le a dolgot mert nem akarok vele találkozni, de tényleg, hátha tőle kapnék egy kis szeretetet, netalántán egy kis ölelést is....

Múlt pénteken megkaptam az eredményt is, nincs benne olyan sok rossz dolog írva, véreredmény nem is annyira rossz, csak szednem kell magnézium tablettát, mert az az értékem egy kicsit alacsony, ezért lehet az hogy álmos vagyok mégsem tudok aludni. Az ekg már más tészta, azt javasolták hogy menjek el rendes kórházba és kérjek egy teljes kivizsgálást mert túlságosan magam a nyugalmi pulzusom is és ezért alszom el nehezen, viszont mikor már majdnem alszom akkor meg hírtelen lezuhan és ez roncsolja a vörösvérsejtjeimet ami egy másik eredményemet is rontotta a vérképben a vese és a lép eredményeimet. Szóval happy az élet... csak nem nekem.

Néha elgondolkozom hogy más élete is tele van ennyi negatív dologgal? Vagy csak én élem meg ezeket a dolgokat ennyire negatívan, még a kertészkedés se nyugtatott meg, pedig az eddig mindig segített a felesleges feszültség levezetésében... meg a takarítás. Nézegettem randi oldalakon is hogy milyen a felhozatal, de a keresgélés közben megszólalt a kis hang a fejemben: Kell ez neked? Mit keresel pontosan? Messze lesz te meg nem szeretsz utazni felesleges amit csinálsz! stb.
Fel is adtam a dolgot elég hamar. 

Tegnap voltam szavazni is, remélem ezzel nem sértek meg senkit de az LMP-re szavaztam, nekik volt még esélyük bejutni ezért megérdemelték a szavazatomat, mert a választható pártok közük ők voltak a leg szimpatikusabbak nekem. Erre jött a hideg zuhany... le se bírom írni kire szavazott a két tesóm meg az apám... bele nyilal a mellkasom még most is. 

Mindig azok okozzák a legfájóbb sebet az ember lelkén akiket szeret. 

Nem tudom meddig leszek még képes a lelkemet toldozni - fóldozni, kicsit 
olyan ez mint magas Déva vára,

Amit raktak délig, leomlott estére,
Amit estig raktak, leomlott reggelre.

szélmalomharc az élet.

Jó éjt, Dalarann