2011. június 28., kedd

Idézet mára.

K-Pax - A belső bolygó:

"Szeretnék valamit mondani. Valamit, amit talán még nem tud, de a K-paxiek képesek voltak felfedezni. Az univerzum tágul, aztán visszazuhan önmagába. Aztán megint tágulni kezd és ez a folyamat örökké tart. Amit nem tud... hogy amikor ismét tágulni fog, minden olyan lesz, mint most. Bármilyen hibát követ el a jelenben, soha nem szabadulhat meg tőle. Minden egyes tévedését újra meg újra át fogja élni. Örökké. Szóval azt tanácsolnám, hogy próbálja meg most jól csinálni, mert nem lesz több alkalma."

2011. június 23., csütörtök

Ez de buzis


Ez de buzis….hmm, írta egy 100% hetyó a facebook-on.

Egy normális fiú foglalkozik a barátnőjével, ha összevesznek utánamegy, és emiatt nem érzi magát papucsnak akárki akármit mondd. Egy normális fiúnak nem csak arra kell egy lány, és ha összevesznek nem csalja meg egyből egy buliban. Hiába hogy ez lenne a normális, manapság az ilyen már nagyon ritka gyöngyszem.............

És egy jó kis cikk amit Dúró Dóra is elolvashat:

2011. június 21., kedd

Füstbe ment hétvégi tervek.

Hétvégén menni akartam christof-m hez Budapestre de mint mindig az élet közbeszólt.

2011. június 19., vasárnap

Friss élményekkel gazdagabban.






Akkor kezdjük az elején, ahogy ezt egy jó történetnél el is várja az ember.
Tegnap este kaptam fb-n levelet egy sráctól, aki régen a településen lakott, de elment fodrász suliba, miután végzett nem is költözött haza. Pár hetenként hazajön megnézni az apját és a mamáját, másfelől pedig hajakat is vág, azokét akik felhívják hogy jön e hétvégére haza. Kért hogy segítsek már neki, számítástechnikai problémái támadtak, és nyomtatnivalója is volt egy rakat. Ma reggel írtam neki hogy okés a dolog, találkozzunk 10:30 kor a munkahelyem előtt, ott megszerkesztjük a gépen, amit kell és megmutatom amire kíváncsi.
Reggel keltem 9 körül, reggeliztem, majd emberi formát adtam magamnak, aztán irány a munkahelyre. Kicsit hamarabb érkeztem, mint a megbeszélt időpont, szeretek előbb ott lenni mindenütt, nehogy rám keljen várnia a másik félnek.  Ő is egy kis késéssel megérkezett, megbeszéltük mit kell megmutatnom a gépen neki, ő pedig elővett egy A4 es lapot amire már előre felrajzolta mit szeretne ha megszerkesztenék neki. Miközben készítettem neki a nyomtatnivalót, elkezdett faggatni, van valakid? Jársz valakivel? Tetszik neked most valaki?
Én pedig mint jó diák, minden kérdésére válaszoltam a legteljesebb őszinteséggel.
Mikor ezeken a kérdéseken túl voltunk, megkérdezte;
- Emlékszel még mikor a koliban együtt zuhanyoztunk?
- Igen emlékszem; miért kérded?
- Mit szóltál volna ha akkor és ott odalépek hozzád és megcsókollak.
- Nem tudom mit szóltam volna hozzá, mert akkor nem történt meg és utólag nem akarok spekulálni ilyeneken, miért? Akkor meg akartad tenni vagy miért kérdezed most ezt? Vagy most meg akarod próbálni a dolgot, mármint meg akarsz csókolni?
- Igen, meg akarlak, és meg is teszem.
Ahogy ezt kimondta hírtelen lépett felém egy nagyot, elég határozottan a szemembe nézett és megcsókolt. Én meg az irodai asztal tetején ülve fogadtam a dolgot, vagyis csak ültem mint egy kő, a meglepetés ereje hatott. Mikor visszalépett előző helyére, mosolygott, de mikor meglátta meglepődött arcomat, megkérdezte mi a baj? Haragszom most rá ezért? Nagyon régóta meg akartam ezt tenni. 3 hónapja egyfolytában te jársz a fejemben és nem akartam kihagyni ezt az alkalmat. Minden rendben van?
- Igen, minden rendben csak meglepett a dolog, de másik felől nagyon is jól esett, köszönöm. Szeretnéd folytatni a dolgot? Ő erre újra elmosolyodott és bólintott egy nagyot.
Leültettem velem szembe egy székre, odahúztam én is egy másikat és most én kezdeményeztem és hosszasan és érzékien megcsókoltam. Nem kimondottan az estem a srác és 5 év kor különbség is van köztünk, de nem érdekel/érdekelt a dolog, mert nagyon akartam végre valakivel csókolózni, vagy csak megölelni és simogatni.
Majd egy hosszabb csók közben, mire észbe kaptam már félig ki volt gombolva az ingem és simogatta a mellkasomat.  Szorosan magamhoz öleltem őt, és azt kérdezte: neked mindenütt van szíved? Kérdőn belenéztem a szemébe és nem értettem a dolgot. Aztán észrevettem én is, annyira vert a szívem majd kiugrott a helyéből, tényleg szinte az egész mellkasom olyan volt mintha egy hatalmas szív lenne alatta.
- Remélem nem kapsz szívrohamot :D
- Nyugi nem fogok, de erre van egy jó orvosság… magam felé kezdtem el húzni és az ölembe ültettem.  Így már jobb is.
Közben eleredt az eső és sötétebb is lett, megszólalt a harang. Dél, ebédidő, de egyikünk sem sietett haza.
A keze végigfutott a mellkasomon és elkezdte kigombolni a nadrágomat, amit már nagyon vártam, mert nagyon kevés lett a hely az alsónacimban. Közben én is ellenőriztem, ő is ilyen helyzetben volt, amin mint jó cserkésznek, kötelességem volt segíteni őt.  Megdicsértem milyen finom parfüm van rajta és ha megérzem ezt az illatot mindig eszembe fog majd jutni ami itt és most történik. Felnevetett; ez az apámé, az enyémet otthon hagytam, tőle vettem kölcsön. Kerülni fogom apádat ezek után :D (Az apja nem tudja, hogy meleg a fia, csak az anyukájának mondta el ezt a dolgot, aki nehezen de elfogadta, mamája meg végképp nem tud semmiről).
Újabb hosszú csókok és ölelgetések követték egymást, majd kézbevettük egymás, mondjuk azt hogy nemi jellegét :D de ez nekem akkora impulzus volt hogy hátrahőköltem, majdnem elsültem, nagyon nehéz eset vagyok ilyen téren. Nem a szégyenlősség a legnehezebb dolog, hanem a megfelelési kényszer vajon jól csinálom, és annyira zakatolnak a gondolataim, hogy néha azt érzem nem tudom hol vagyok. Közben szegény azt hitte hogy ő csinált valamit rosszul, vagy meggondoltam magam és mostantól hetyó leszek, mellette jöttem rá, de nem erről volt szó. Ezt még ott gyorsan el is mondtam neki, jobban szeretem az adok részt mint a kapok részt, sajna ez van… Nagyon megértő volt ő is elmondta hogy neki mi a határ, ami után ő is zavarba jön. Miután ezeket megbeszéltük  én is kicsit lenyugodtam újra megpusziltam a nyakát, mellkasát, miközben ő megkérdezte lefekszem e vele.
:D Első randin soha, ha ezt nevezhetjük randinak:D
Most meg ő jött zavarba, nem tudott mit mondani.
Gyorsan túl akartam lendülni ezen a kínos részen, és hosszan megcsókoltam majd haladtam lefelé, nyak, mellkas, mellbimbók, has, köldök és még lejjebb míg el nem értem egy pontra. Mikor rátértem volna a „témára”, azt mondta hogy nem akarja hogy csináljam mert tudja hogy nem volt még sokszor ilyenben részem. hmm szinte csak 1x  és az sem volt kényszer mert én akartam, és megkértem hadd folytathassam a dolgot mert én akarom, de csak akkor ha ő is benne van. Ekkor megkaptam a zöld fényt.
Megtörténtek a dolgok…. majd összeszedtük magunkat és elindultunk haza. Nem terveztem hogy bármi is lesz ezzel a sráccal, soha, nem az a kimondottan fiús valaki, róla tényleg lerí a dolog, de eddig is mutatkoztam vele ezek után is fogok. Arról viszont fogalmam sincs hogy hogyan tovább. Tanácstalan vagyok, de a napomat bearanyozta, és szerintem az elkövetkező napjaimat is.

2011. június 15., szerda

Osho

Ha a jövőért mi vagyunk a felelősek, ki a felelős miértünk?
Mi a múlt gyümölcsei vagyunk, és a múlt miatt szenvedünk.
Nem mi idéztük elő ezeket a problémákat; a múltban élő emberek hozták őket létre. Ha tényleg megoldást akarunk találni a jövőre, fel kell ismernünk, hogy ezek a problémák a múltban gyökereznek.
Ha csak a leveleit vágjuk le a fának, azzal semmi nem változik meg – ehhez a gyökereit kell elvágni. Abban a pillanatban azonban, amikor a gyökereknél kezded a munkát, bajban vagy, mert a gyökereknél a politikusokat találod, a gyökereknél a szervezett vallásokat találod, és az összes nemzetet – és persze a társadalom alapegységét, a családot, melyből az összes problémánk alapvetően ered.
Ha a család mint alapegység megszűnik, akkor a társadalom, mint olyan, szintén megszűnik, ennek hatásaként pedig eltűnnek a nemzetek, megszűnik a fajok közötti megkülönböztetések, és eltűnnek a politikusok és a papok is; ezért ragaszkodnak ők annyira házasság intézményéhez – mert számukra ez alapvető és szükséges ahhoz, hogy az embert nyomorúságban és elnyomásban tarthassák.
Úgy néz ki, mintha az ember csak a demokráciáért, a szocializmusért , a fasizmusért, a kommunizmusért, a hinduizmusért, a kereszténységért, a buddhizmusért, az iszlámért és az ilyen különböző izmusokért létezne.
Pedig valójában minden az emberért kellene hogy legyen, és ha  valami az ember ellen van, annak egyáltalán nem szabadna léteznie.
Az emberiség egész múltja tele van ostoba ideológiákkal, melyekért emberek keresztes hadjáratokat vívtak, öltek, gyilkoltak, élő, eleven embereket égettek meg – de ugyanezért gyilkolnak ma is. Az elmúlt háromezer évben több ezer háború volt; mintha az élet csak harcról és pusztításról szólna, nem pedig arról, hogy valami újat hozzunk létre és örüljünk ennek, örüljünk a természet ajándékainak, élvezzük, hogy létezünk.


Pár hete olvastam Osho könyvét, Az arany jövő.








2011. június 13., hétfő

Miért frusztráljuk magunkat fiúk azon, hogy azt gondoljuk túl kicsi a péniszünk?

gyakorikerdesek.hu

Egy újabb érdekes kérdés és még érdekesebb válasz:

Mert a pénisz mérete egy versengés, egy szinte elfojtott ösztön bennünk, ahogy az oroszlánoknál a nagyobb, hatalmasabb sörény az erőfölényt és a szaporodási engedélyt mutatja, úgy nálunk a pénisz mérete kifejezi hogy egészséges, erős és párosodni hajlandó az "egyed", amit a nők tudatalatt érzékelnek csak, de ilyenkor bennük is beindul az elfojtott ösztön, miszerint azzal párosodjanak, aki egészséges és erős, hogy az utódjai is azok legyenek (mellékesen, ezért látjuk szebbnek a rendezett, szimmetrikus arcot, mint egy aszimmetrikusat, hiszen a szimmetria a tökéletességet és az egészséget tükrözi.) Semmit nem számít a pénisz mérete, ez csak egy... mondhatni kisebbségi komplexus, és a pornófilmekben látott műkanokra akarnak hasonlítani.

Nő vagyok de talán ezt a média okozza,mert midnenki meg akar felelni,de az a baj, h.mindenki mást szeret.Azt gondolják a fiúk h. ha minél nagyobb akkor az annál jobb,pedig ez nem így van, illetve én inkább azt mondanám h. a forma lényeg és nem a méret.Ugyan így nőként engem is zavar h.kicsi mellem,mert a tv azt sugalja h. nagy mellek a jók,na meg a férfiak többsége is pornófilmekben,újságokban stb. a nagyobb mellű nőket nézik.Persze vannak olyanok akik a kicsiket szeretik,de azt kevesebben hangoztatják.Na meg azért is mert a fiúk nem tudnak mérlegelni h. mi számít kicsinek,nagynak,átlagosnak,mert kevés felálló farkú pasit láttak( a pornó filmben sokszor túloznak).Az átlag tapasztalataim szerint a 13-15 cm és az tökéletes,ha valaki jól használja(a 20 cm-esl is lehet rossz a szex,sőt sokkal jobban is fájhat).

Volt tilyen barátom akinek 20cm-es volt a mérete és ha a technikája nemlett volna jó akkor nem is élveztem volna a dolgot, ha fáj, jobban fájd,de persze volt amikor nagyon jó volt.De ez persze nem méret kérdés mert a jelenlegi páromnak 13-14 körüli és vele van h. jobb az ágyban,de ez is pillanatnyi "forma"kérdés,mert ha rossz passzban van akkor nem mindig jó,de van amikor jobb mint eddig bárki mással.És igen is nem csak 14 éves korban nem számít a méret.Tény h. 5-10 cm-es nem az igazi,de ezt nem tudom,mert ilyen barátom még nem volt,szóval erröl nem tudok mit mondani.De tapasztalatból mondom h. egy 13 cm-es nem rosszabb egy 16-20-tól.

En egy olyan srac vagyok, aki frusztralt a merete miatt es elmondom, hogy nalam miert alakult igy:

1. Lankadtan nagyon nagyon pici, mint egy kisiskolas gyereke! Amikor kamaszkoromban figyeltem, hogy novekszik-e mar, azt tapasztaltam, hogy nem, egyszeruen nem akar noni, meg mindig csak az a pici hupli van a labam kozott az alsogatyamban, mikozben minden haveromnak, meg mindenkinek korulottem rendesen dudordott a nadragja ott lent kozepen!
Ez elegge megijesztett, kerdezni nem mertem, ilyen netes oldalak sem voltak meg, ahol arc nelkul feltehettem volna szamomra felelmetesenek tuno kerdeseket, nem tudtam a verpenisz fogalmarol, azt hittem, velem valami baj van, magamba zartam a problemat es azt gondoltam, nekem sosem szabad majd csajoznom es szexelnem, nehogy kideruljon a titkom! Kesz is a frusztracio!

2. Mereven sem tul nagy a peniszem! Hosszra kb. 15 cm, atmeroje kb. 3,5 cm. A hosszra ma mar (majdnem) kepes vagyok azt mondani, hogy okes... a vastagsag viszont - valljuk be - nem az igazi. 3,5 cm-nel nagyon nagyon sok fiunak van vastagabb penisze es mint tudjuk, a vastagsag sokkal sokkal jobban szamit! Kesz is a fursztracio! (Amit tovabb taplal az, hogy mar elmultam husz es nagyon tapasztalatlan vagyok szexualis teren, ilyenkorra mindenki tul van nem egy, nem ketto kapcsolaton, kalandon...)

3. Nemregiben szerelmes lett belem egy nalam idosebb no, aki egy igazi vadmacska-tipus es talan mondhatjuk, hogy nem veti meg a nagy intim meretet! En persze ezzel a meretemmel nem mertem vele osszejonni, ugy gondoltam, a fel fogara sem lennek eleg es persze ezert magamat es a peniszemet hibaztattam. Kozben meg a lany is es az osszes tobbi munkatarsunk is kimondatlanul ugyan, de szinte elvarta, hogy dugjam mar meg a not, hisz annyira odavan ertem es mar kombinaltak, hogy vajon mi lehet a bajom, hogy nem lepek mar az ugyben! Ez sem segitett a frusztraciom feloldasaban!


Persze most mar tudom, hogy ez a fajta szorongas hulyeseg es ertelmetlen, az ember csak megneheziti a sajat dolgat! De amikor valaki sokaig el tevhitekben es rosszul gondol egy csomo mindent, nagyon nehez valtoztatni es kikecmeregni belole!
Szerintem egyebkent epp ezert jo ez az oldal es ezert nem tudok haragudni a peniszmeretes kerdesekre, mert jobb ha megkerdezik, amiben bizonytalanok, sok tevhitet el lehet igy oszlatni! Nekem is jol jott volna egy ilyen oldal regebben...




Jelentsd a homofóbiát !

http://www.jelentsd-a-homofobiat.hu/

2011. június 1., szerda

A szerencsétlenkedés tetőfoka.

A választások alkalmával én is indultam képviselőnek, nagyon szerettem volna bekerülni, mert így egyszerű alkalmazott ként, amit mondok az nem sokat nyom a latba, és az ember félti a munkahelyét. De ha ezt az ember képviselőként teszi, úgyhogy ismeri is a törvényeket, nem tudnak kitenni a munkahelyemről.

Pár hete jött a családsegítőben dolgozó lány hogy segítsek már neki az EU-s élelmiszersegély kérvényt kitölteni és elküldeni. Ennek eleget is tettem. Mikor kérdeztem a fő számot, mennyi emberre kérünk élelmiszersegély, azt válaszolta: A képviselő testület úgy döntött 1500 fő legyen, kérjük a maximálisan lekérhetőt. Ennek eleget is tettünk. A bonyodalom ott kezdődött, mikor is ez a 8 tonna élelmiszer megérkezett, múlthét kedden, de az osztást csak rá egy hétre lehetett elkezdeni. Találni estére embereket akik bent őrködnek, na az nem volt egy séta galopp, mindenki csak azt mondta: nem igaz hogy nem lehet ezt megoldani és találni embereket, szólni kell nekik és jönnek. Szóltunk is ők pedig köszönték szépen de ingyen a semmiért nem alszanak ott 16 órát. Nagy nehezen 2 – 2 fő elvállalta abból a csapatból akik június 1 el kezdtek volna dolgozni.  Ekkor jött az újabb hideg zuhany ki kapja és ki ne kapja, mert ahogy eddig volt az osztás az nagyon nem volt rendbe, olyan is kapott aki nem érdemli meg mert tehetős, gazdag ember. Ezért én és a családsegítős kitaláltuk legyen, úgy ahogy a képviselő szeretnék, mondják meg ők ki kapjon és ki ne kapjon. Kinyomtattam nekik a népesség nyílván tartóból a teljes lakossági listát, névvel címmel korral mindennel. Szerintetek vállalta 1 képviselő is hogy kihúz embereket a listáról??? SEGÍTEK! NEEEEM!
Akkor én nem vállalom, hangzott a válaszom.
Ekkor előkerítettek 2 képviselőt, akik elkezdtek utcákon végig menni, na abban aztán nem volt köszönet: ez rabló nem kap, románok egyik sem kap menjenek haza Romániába, ó hát ennek adni kell mert nyugdíjas (ja úgy hogy 7 hektár földje van amiért 7x48k kap forintban). Rászorulók. Később jött alpolgi, akiket kihúztak azokat meg visszaírta a listára. Közben kérdezgette: ezt ki húzta ki azt ki húzta ki??? Én meg ahogy tanultam, válaszoltam a kérdésére, mert sajnos olyan vagyok, aki kimond valamit vagy tesz valamit az vállalja, mert én is ilyen vagyok, ha nem e szerint élnék reggel nem tudnék belenézni a tükörbe, na jó van amikor tényleg nem tudok belenézni de ez legtöbbször a kispárna gomblenyomata az arcomon, és a szénakazal hajamnak betudható.
Szóval elérkeztünk a hétfői napra amikor kiderült: a családsegítős csaj lehet elvetélt, a hétvégén hívogatták, az emberek elmentek a lakására, fenyegették, mert mi az hogy ő meg az a kis fasszopó aki segít neki döntsön a csomagok felett, (én lennék az a bizonyos fasszopó).
Csütörtökön is este 23:30-ig  voltam csomagokat pakolni meg egy használható listát összeállítani. De én eddig csak hallgattam. Kedden elindult az autó vitte a csomagokat a lakosságnak, de mikor számon kérték a 2 képviselőtől, mi miért nem kapunk? A válasz hirtelen az lett: míndenki kap csomagot, boldog boldogtalan, gazdag szegény, tehetős, nem rászoruló, képviselő stb. Akik viszont a mai szerdai napon mentek, mit csináltak? Követték a listát, akit kihúztak az tényleg nem kapott, aki szerepelt a listán az kapott. Mit tettek az emberek feljöttek és kérdezték a bent lévőket, hogy a beteg gyerekem miért nem kap? A férjem miért nem kap? Stb. Mi volt a válasz, mi tegnap mindekinek adtunk.
Eltértek a tervtől :D
 Már várom mikor robban a dolog. Megmondtam a teljes felelősséget vállalom, de ha borul a bili a fejemre, húzok magam mellé még pár embert és meglássuk ki lesz a legszarosabb.Ők osztják az észt, miközben a képviselők között van aki lopja a benzint, a közkertből ahol a konyhának termelnek zöldségetek, több mint a felét ellopta stb. Maguk között nem tudnak rendet tartani, másokon meg erősködnek. Köpönyegforgató banda az egész. Sajna eddig bírtam, de 3 és fél év teljes történése a fejemben van. Lesz itt még ne mulass. Várom a fejleményeket.