Osho

Ha a jövőért mi vagyunk a felelősek, ki a felelős miértünk?

Mi a múlt gyümölcsei vagyunk, és a múlt miatt szenvedünk.

Nem mi idéztük elő ezeket a problémákat; a múltban élő emberek hozták őket létre. Ha tényleg megoldást akarunk találni a jövőre, fel kell ismernünk, hogy ezek a problémák a múltban gyökereznek.

Ha csak a leveleit vágjuk le a fának, azzal semmi nem változik meg – ehhez a gyökereit kell elvágni. Abban a pillanatban azonban, amikor a gyökereknél kezded a munkát, bajban vagy, mert a gyökereknél a politikusokat találod, a gyökereknél a szervezett vallásokat találod, és az összes nemzetet – és persze a társadalom alapegységét, a családot, melyből az összes problémánk alapvetően ered.

Ha a család mint alapegység megszűnik, akkor a társadalom, mint olyan, szintén megszűnik, ennek hatásaként pedig eltűnnek a nemzetek, megszűnik a fajok közötti megkülönböztetések, és eltűnnek a politikusok és a papok is; ezért ragaszkodnak ők annyira házasság intézményéhez – mert számukra ez alapvető és szükséges ahhoz, hogy az embert nyomorúságban és elnyomásban tarthassák.

Úgy néz ki, mintha az ember csak a demokráciáért, a szocializmusért , a fasizmusért, a kommunizmusért, a hinduizmusért, a kereszténységért, a buddhizmusért, az iszlámért és az ilyen különböző izmusokért létezne.

Pedig valójában minden az emberért kellene hogy legyen, és ha  valami az ember ellen van, annak egyáltalán nem szabadna léteznie.

Az emberiség egész múltja tele van ostoba ideológiákkal, melyekért emberek keresztes hadjáratokat vívtak, öltek, gyilkoltak, élő, eleven embereket égettek meg – de ugyanezért gyilkolnak ma is. Az elmúlt háromezer évben több ezer háború volt; mintha az élet csak harcról és pusztításról szólna, nem pedig arról, hogy valami újat hozzunk létre és örüljünk ennek, örüljünk a természet ajándékainak, élvezzük, hogy létezünk.

Pár hete olvastam Osho könyvét, Az arany jövő.