Elmentem a dokihoz II.

Az előző bejegyzésem óta eltelt időben, újra felkerestem a házidokit, kértem beutalót és el is mentem a kórházba, ahol szerencsére nem kellett sokat várni, a kartonozóban egyik volt szobatársam anyuja dolgozik, nem tudom hogy mit csinált, de az tuti hogy ahogy érkeztem az ajtókhoz azok úgy nyíltak ki egyből előttem hogy csak lestem, na nem csak én lepődtem meg ezen ennyire hanem a többi várakozó beteg is, szerintem volt köztük olyan is aki legalább a honfoglalás óta várakozik arra hogy behívják a vizsgálóba.
Első utam egy dokinőhöz vezetett, ahol leültettek, megkérdezték mi a panaszom, unottan és futószalag szerűen záporoztak a kérdések, megpróbálom felidézni őket:

Mi a panasza?
Reggel nehezen indul a nap, aztán amint elindulok munkába, elkezd fájni a bal karom, nem is az egész karom, hanem olyan érzésem van mintha egy ér fájna a karomban, és zsibbad a bal kezemen lévő kis és gyűrűs ujjam, és egész nap fája szorító érzés van a mellkasomban és szúró érzést érzek a szívem táján. Ez az érzés este sem múlik el miután lefekszem aludni. Nehezen alszom el és rosszul is alszom, vagy zagyvalagot álmodom, vagy rémálmaim vannak.
(miközben ezt a nagy monológot előadom arra lettem figyelmes hogy a dokinő fel sem néz a papírjáról, az elején még szöszmötölt valamit a kezében lévő tollával egy papírlapra, de most csak néz maga elé mintha megfagyott volna, meredten néz maga elé mint egy szobor.)
Unottan felnézz és azt kérdezni, esetleg még más tünet panasz.... valami?
Nem semmi, ennyi lenne.
Jó akkor elküldöm vérvételre és szív ultrahangra és egy ékg-t is elrendelek.... és ne igyon több kévét!
Nem szoktam kávézni sem energiaitalt inni, nem dohányzom és nem fogyasztom alkoholt, csak nagyon ritka esetekben.
Ritka esetekben?
Igen, születésnapok, névnapok, vagy ha valakivel megiszom a pertut.
Értem.
....

Vérvétel gyorsan megvolt, még a vért levevő hölggyel is beszélgettem pár szót, aztán irány az ekg, majd onna a szív ultrahang, ahol annyi zselét nyomtak rám hogy annyit egy gruppen szex filmben sem használnak fel.
Majd az eredményekkel visszamentem a dokinőhöz, aki már nem volt sehol, helyette egy férfi ült a rendelőben, aki elvette a papírokat amiket kaptam, kicsit szöszmötölt az asztalán, beszélt valamit az asszisztensével, majd felém fordult és azt kérdezte hogy most hogy vagyok? Érzem most is a tüneteimet?
Igen érzem, de most nem annyira rossz mint szokott lenni, olyan átlagos érzés.
Az nem jó fiatal ember! Látom nem iszik, nem cigizik stb, ez nagyon helyes, de nem gondolja hogy kicsit visszább kellene vennie abból amit csinál, mivel is foglalkozik?
Elmondtam neki egy napomat, hogy is nézz ki, de aztán nagyon belelendültem a mesélésbe és mire észrevettem egy egész hetemet szépen lefestettem neki.
A doki is azt tanácsolta amit ti is itt a blogon és levélben is, amit itt is nagyon szépen megköszönök nektek.
Pihennem kell, mert a vér eredményeim nem rosszak, sőt jónak is mondhatóak, de az ekg és az ultrahang azt mutatják amit eddig is tudtunk, a sport szíve nem lett az évek során rendes hétköznapi szív, de szerencse az hogy új dolog az eddigieken felül nem tapasztalható, nem találtunk mást, viszont annyi látszik hogy megterhelte a szervezetét és az ereket a kezében, azt érzi, vegyen ki szabadságot és pihenjen egy kicsit a családjával, vagy a kedvesével, hangzott az utasítás a doki szájából. 
Én meg megígértem neki hogy majd a kedvesemmel elmegyek egy kicsit kikapcsolódni.
A végén kaptam még egy receptet amire mikor rákérdeztem hogy mi ez azt mondta hogy ettől majd tudok aludni, nem altató hanem olyan gyógyszer ami leviszi a vérnyomásomat ezáltal hamarabb eltudok majd aludni.
Nem lett igaza, nem tudok így sem hamarabb elaludni, olyan vagyok egész nap mint egy szobanövény, hol itt állok meg a lakásban hol ott. Olyan mintha folyton álmodnék, hétvégén még az időérzékem is eltűnt, félelmetes érzés volt, elhihetitek. Tegnap felkerestük a házidokit, mért egy vérnyomást és nevetve mondta hogy na még ilyet se látott tőlem hogy a pulzusom 100 alatt legyen, közel a normális 70 75 - höz. Ez az infó engem nem nagyon vigasztalt, ezért azt ajánlotta hogy hagyjam a gyógyszert és maradjak a pihengetésnél. 
Ma tudtam már egy kicsit erőt venni magamon és a levelekre válaszolgattam amik várakoztak a levelesládámban, bocs már mindenkitől hogy így alakult!

Most hogy gépezek jövök rá hogy mennyi infóról és hírről csúsztam le a pár nap alatt, ezekből is a legfontosabbról ami számomra örömhír is egyben.
Mikor először megláttam a srácot a neten, vagyis képeit már akkor egy sóhajjal megtámogatva a következő mondat hangzott el a fejemben a srác képét nézve: "á az nem lehet hogy nem meleg, franc, már megint a csajok jártak jól..."
Erre ma olvasom a híreket, nézem a videóját és tessék, lehet hogy nem csak a lányokat szereti: Tom Daley világbajnok és olimpiai bronzérmes brit műugró  :D 

Aki nem ismerné itt van pár kép és a videó:

Jó éjt, Dalarann