Karácsony.

Kellemes karácsonyt mindenkinek, vajon nekem is?

Kezdődött a karácsonyi készülődés csütörtökön a bevásárlással, vettem csirkemellet, főztem belőle bolognai-t, amiből nem sokat evett a családom többi tagja mert nem szeretik az oregánót, sebaj több marad nekem. Mikor készlet indultam a buszhoz mert jött haza Karcsi a busszal, elmentünk hozzájuk, elvonult a tesója szobájába a táskája kiséretében. Elment becsomagolni nekem az ajándékát, ami nem más volt mint egy Kalinka Vodka, ezt szánta nekem szülinapomra. Szép kis ajándék és ötletes, mivel nem iszom alkoholt, ha iszom is nagy ritkán akkor csak krémlikőrt, jobban örült az ajándékának mint én, sebaj vett citromos kólát hozzá, aztán szép csendben megiszogatta a szobámban, én is kortyolgattam belőle nem akartam megsérteni, meg csak ajándékot vett nekem, valahogy viszonoznom kellett a dolgot, ezért nem is fintorogtam rá. Ajándékot nem vettem most neki, tavaly kapott egy új pénztárcát, amit Debrecenben vettem neki, de most nem tudtam kimozdulni itthonról, még pénteken is dolgoztam, a munkahelyem karácsonyi főzést rendezett amire mindenkit szeretettel vártunk, aki eljött kapott egy tál babgulyást, este pedig elmentem templomba, nem voltam vagy 3 éve már karácsonykor.

Ott ültem a templomban hallgattam a bibliából felolvasott részt, és azt éreztem, ez nekem nem mond semmit, egyszerűen nem érintett meg a dolog. Régen ott ültem, teljes áhítattal hallgattam, amit a tiszteletes úr mondott, de most semmi, üres szavak. Mikor felolvasta Mária és József történetét akarva akaratlanul is de elmosolyodtam. Mária gyermeket várt, de nem Józseftől, aki ki akarta tenni az utcára mert azt hitte megcsalta, és nincs házasság emiatt, mehet amerre lát, de még aznap este álmot lát, hogy ne parázzon a gyerek lehet nem tőle van hanem valami szellemtől, na itt széles mosoly, nem semmi beetetés, szegény József.

Szombaton megvolt a szokásos ebéd a nagyszülőknél, ami mint az elmúlt években vitába és veszekedésbe torkollott, de már meg sem lepődöm ezen, kellemes karácsonyt sem igazán kívántunk egymásnak, valahogy nem úgy jött ki a lépés. Mikor már apám szinte mindenért szólt, vagy tett valami megjegyzést felálltam az asztaltól és hazajöttem, majd csak vasárnap találkoztam velük újra a vasárnapi ebédnél, de a leves után ismét hazafelé vettem az irányt, filmeztem sorozatoztam egész délután.

Szombaton elmentem a helyi vendéglőbe, ahol karácsonyi bált rendeztek, de kész dög unalom volt, egész este csak cigány zene szólt és szinte csak kisebbségiek voltak, majd eljött a 23 óra és tombolahúzás, meg is nyertem a főnyereményt, ki is utáltak egyből, irigykedtek rendesen, meg volt pár ember, aki hangosan megjegyezte hogy bunda, szóval ez is egy szép este lett.

Éjfél felé felkért táncolni Móni, a tulaj lánya, mondtam neki, nem tudok táncolni, szégyenlős vagyok, rálépnék a lábára, közben meg egyszerűen nem is akartam hozzá érni, se megfogni a kezét, ott telt be a pohár amikor már a melleit is éreztem ahogy az oldalamhoz nyomja, hát de kérem nincs erkölcs :D

Szilveszter is itthon töltöm, hétfő munka, kedd szerda leltár, csütörtök évzárás, adatmentés, jelentések megküldése stb, péntek pedig ügyelet.

Úgy volt, hogy felmegyek egy nagyon jó barátomhoz Bp-re házibulizni, de a munka és az hogy nincs ki átvigyen reggel a vonathoz, teljesen keresztbehúzta a számításaimat. Marad a magányos este a szobámban, majd nézek valami sorozatot…

Ajándékot nem kaptam senkitől, én sem vettem ezért senkinek semmit, magamat megleptem pár elektronikai kütyüvel és ruhával.

Ennyit mára, mert olvasgatva mit írtam….. :’(

Akkor folytassuk...

Hol is hagytam abba tegnap, á meg is van.

Tibi forró csókjai kezdtek átváltani apró pici puszikká, majd elindult lefelé, elérte a nyakamat, a mellkasomat, a köldökömet, míg végül meg nem érkezett a megfelelő helyre. Hatalmasat sóhajtott, megéreztem meleg leheletét a szerszámomon, lenéztem rá és bólintottam, neki sem kellett több. Előbb csak a hegyét kényeztette a nyelvével körkörösen majd le - fel aztán végre a szájába vette. Még a levegőt is alig tudtam venni, hírtelen azt sem éreztem mennyire hideg is a víz, ami a zuhanyrózsából hullik alá, erre a kis trióra. Szinte nem is gondolkoztam ösztönösen csináltam mindent, figyeltem az érzéseimre, a testemre és a hozzám simuló Tamás testére, ki elég félre érthetetlen jelét adta, mennyire kíván engem.

Ahogy hátra fordultam és összetalálkoztak ajkaim Tamáséval, hirtelen libabőrös lettem egész testemben, iszonyatosan szép és puha ajkai vannak, maga a lédús barack…

Elkezdtem egész testemben remegni, ami betudható az élvezetnek amiben részem van, másfelől pedig a hideg víznek. Ahogy végig néztem rajtuk láttam ők is fáznak, finoman előre hajoltam, megfogtam Tibi vállait és felhúztam magamhoz, ahogy arcuk egy vonalba ért, hosszasan megcsókoltam, érezni akartam az ajkai ízét, azokét az ajkakét amik nemrég még a farkamat kényeztették, de nem tartott sokáig a dolog, mert Tamás elzárta a vizet és halkan a fülembe súgta: Menjünk be a szobába az ágyamra…

Elindultunk ki a zuhany alól, át a kis folyosón egyenesen az ágyhoz, közben nem engedtük el egymás kezét, amint odaértünk lehuppantunk az ágyra, én háton feküdtem, ők pedig mellém.

Igazán Tamás volt az akit szerettem, több mint 1 évig, mi az hogy szerettem, szerelmes voltam belé. Valahogy ez az érzés beleszövődött az álmomba, hirtelen tudatosult bennem ez egy álom, és amit eddig nem kaptam meg az most ha ilyen formában is de az enyém lehet.

Eltoltam magamtól, most őt feküdt a hátán én pedig rajta ültem a csípőjén, mindig is érezni akartam ezt az érzést, milyen szerencsés helyzetben van az a csaj akinek ez megadatik, itt ülni a srác szerszámán és letekinteni szép mellkasára és szép arcára. Nem tudtam magam tovább türtőztetni, és ahogy ez virágnyelven lehet legszebben megfogalmazni, jól leápoltam. Nem is emlékszem már Tibi hová lett az álmomból, de nem is volt fontos, ott volt nekem ő, kinek ágya felé sokat néztem vágyakozó szemmel, kivel egy idő után nem szerettem az ágyamban tanulni, mert aztán egész este éreztem az illatát a párnámon és takarómon.

De most az enyém és én meg az övé, megfogtam a tarkóját finoman elkezdtem magam felé húzni és a fülébe súgtam: a tied vagyok teljesen, csinálj velem azt amit csak akarsz…

Óvatosan visszaengedtem a fejét az ágyra, de még el sem érte a plédet, máris mozdult, legörgetett magáról, hasamra fektetett, és a hasam alá tett egy párnát…

Na de most sajnos ennek már tényleg nem lesz tovább folytatása, mert felébredtem, tiszta tepedő merő víz voltam és mikor felocsúdtam mit is álmodtam, a hideg végig futotta a hátamon, de jó értelemben.

Érdekes módon álmomban még eddig soha nem jutottam el, talán mert nincs élettapasztalatom.

Pénteki szülinap. Álom.

Pénteken megtörtént. Elérkezett a születésnapom. Betöltöttem a huszonötödik életévemet.

Munkahelyen felköszöntöttek, köszönhető ez annak, hogy a takarítónő megnézte az iwiw-en a kis konyhakertjét vagy mit, tiszta facebook lett az iwiwből. Szóval miközben szedte le az almát észrevette a születésnapomat. Egyből go el a boltba és vett nekem egy tábla csokit, örültem neki nagyon. Munkatársam viszont szabin volt, de ő is felhívott és felköszöntött.

Mikor délben elindultam haza még beugrottam a boltba, megvettem minden alapanyagot a tésztasalátámhoz. Nem volt nagy kedvem semmit sem sütni, mamát is megkértem ne fáradjon vele, tortát nem is sütött, kapros lepénnyel lepett meg.

Itthon a családtól nem kaptam semmi, valahogy nálunk ez az ajándékozgatás nem jellemző.

Felköszöntöttek, kivéve apám, bár ezen már meg sem lepődöm, 17 éves korom óta elfelejti, na mindegy.

Pénteken az első aki felköszöntött haverom volt, Karcsi. Az ő barátnője is dec. 17-én született mint én. Neki vett fülbevalót, karácsonyra pedig egy karórát. Mondtam neki hogy rám ne költsön, már az hogy felhívott jól esett, ne költse feleslegesen a pénzét. Meg lehet, vesz valamit ami nem is tetszik, nincs valami jó ízlése, bár néha tud nagyon értelmes dolgokat is kinézni magának, néha érzek benne egy kis meleg vonalat.

Péntek este viszont volt egy elég, hogy is fogalmazzak, erotikusan túlfűtött álmom.

Kezdeném azzal az álom leírását, elmesélését, hogy kb. 2 hét önmegtartóztatás áll mögöttem.

A régi közép sulimban voltam, szobatársakkal. Épp megjöttünk valahonnan, lepakoltunk én meg elkezdtem vetkőzni, indultam zuhanyozni, mert nagyon le voltam izzadva. Levettem a pólómat és a rövidnadrágomat, kezembe vettem a törölközőmet és indultam volna zuhanyozni, de Tomi meg Tibi azt mondta, hogy ne siessek még majd később mert még 20:00 óra lesz és még ráérek, nézzünk meg valami filmet, vagy csak beszélgessünk. Elindultam az ágyamhoz, kezembe vettem a rövidnadrágomat és fel akartam venni, de Tibi azt mondta nem kell az, nyár van és meleg, maradjak a boxeremben. Ők is levették a ruháikat, leültek az ágyra és kértek én is tegyek így, de üljek közéjük, jobban lehet így beszélgetni.

Miközben ott ültem köztük, egyre közelebb és közelebb jöttek, szinte a lélegzetüket is éreztem a bőrömön, nem teljesen tiszta miről is beszélgettünk, de egy idő után nekem szegezték a kérdést. Te meleg vagy?

Én meg azonnal rávágtam hogy igen. Majd megkérdeztem tőlük, mihez kezdenek ezzel az információval, és álltam volna fel az ágyról, hogy szemközti ágyról nézzek velük farkasszemet, de Tomi megállított, kezét a mellkasomra tette és finoman jelezte ne álljak fel, maradjak csak ott köztük.

Tibihez fordultam és vártam hogy ő is reagáljon valamit, majd szólásra nyíltak ajkai és csak annyit mondott: Nehéz bármit is mondani, de tudok egy dolgot amivel jelezhetem mit is gondolok ezzel kapcsolatban.

Lassan becsukta szemét és elkezdett felém hajolni. Ajkaival megérintette a nyakamat és nagyon lágyan és finoman adott rá egy finom puszit. Becsuktam a szemem és élveztem a pillanatot, ami azt hittem örökké tart, de aztán észrevettem, hogy már nem csak ő az aki puszikat ad a nyakamra és arcomra, Tomi is csatlakozott. Mikor Tomival ajkaink összeértek én hírtelen felpattantam az ágyról és zavartan kerestem a törölközőmét és feléjük fordulva, csak annyit mondtam, én most megyek és lezuhanyozom. Gyors magamra csavartam a törcsimet.

Erre ők is felpattantak, majd megindultak felém, belém karoltak, elindultak velem a zuhanyzó felé. Hírtelen nem tudtam mit mondani: megy nekem a fürdés egyedül is.

Közben annyit megjegyeznék még mielőtt folytatom, ez az álom akkor játszódik mikor mi egy olyan szobát kaptunk amiben volt külön zuhany meg wc-is, 3 hetet laktunk ebben a szobában, mert a rendes szobát festették meszelték. Előtte ki kellett pakolni onnan nekünk mindent, és mikor kihúztuk a Tomi ágyát, hát nem tudom máshogy megfogalmazni, de amik ott voltak papírzsepik, elég érthető okból voltak ott, úgy összegyűrve. Ja és tomiba szerelmes is voltam több mint 1 évig, de hát ő hetyó, és eléggé homofób is volt, most nem tudom mi van vele, suli vége óta nem beszéltem vele.

Na szóval, hol is tartottam, á igen meg is van.

Szóval elindultunk így hármasban a zuhanyzó felé, én jeleztem nekik, nem szeretném ha követnének, mire Tomi rávágta hogy nincs meleg víz, csak langyos, és ha hárman együtt zuhanyoznánk nem is éreznénk hidegnek a vizet. Megszűnt bennem ezután minden gátlás, hagytam hogy sodorjanak az érzéseim, vágyaim. Tomi előre ment, kinyitotta a fürdő ajtaját, én követtem, Tibi miután beértem a fürdőbe, becsukta az ajtót és elkezdte lefejteni rólam a törölközőmet, amit elég masszívan magam köré tekertem. Mikor sikeresen kiszabadított a textil öleléséből, hozzámlépett és megcsókolt, de úgy igazán, szenvedélyesen. Miközben szenvedélyesen csókolóztunk, Tomi mögém lépett, megfogta a csípőmet és finoman húzni kezdet engem, és a hozzám nőtt Tibit, be a zuhany alá. A víz megtette a hatását, átlátszóvá váltak a boxerek, vagy időközben levettük, ez még most is homály számomra, de nem is fontos. Ott álltunk mind a hárman teljes Ádámkosztümben, ahogy az Isten megteremtett minket, ha egyáltalán ő teremtett minket…

Hosszasan érzékien simogattuk csókolgattuk egymást, majd rátértünk a témára. A többit engedelmetekkel nem részletezném, rábízom a fantáziátokra, csak legyen elég merész az a fantázia és semmi prüdéria.

Hetyók és Olymik.

Végre sikerült magam kellőképpen elfoglalni, rendezvények szervezése, irányítgatni az embereket, pályázatokat írni, olvasgatni, tanulni stb. Hétvégén nem lesz itthon senki, szombat délután, végig vikszolom az egész lakást, megnyugtat. A szobámba valamikor el kellene mennem, keresnem egy új ágyat, vagy valamit, mert a mostani, ami itt van, hát nem azt mondom hogy rossz, de már nem mai darab és rendesen megszolgált, bár meg is kíméltem rendesen.

Múlt hét végén volt legkisebb tesóm szalagavatója, egész nap sütöttem főztem, hortobágyi palacsinta, pogácsa, majonézes cuccok stb. Bár apám megvető pillantása megint megvolt, mert neki ezek női munkák és ilyet egy fiú ne csináljon, kellemes nemi sztereotípiák. De erről többet egy szót se, mert ma kellemes napom volt, reggel szép hóesésben sétálni a munkahelyre, aztán rám zúdult ezer meg egy munka, amit nyugodtan sorba rendeztem és meg is csináltam szóval, nem kellet hazahoznom belőle, van legalább egy kis időm magamra.

Volt időm az elmúlt napokban gondolkodni, és kitekinteni, nem csak magamat nézni. Azt kell mondjam még így is inkább boldognak kellene lennem az életemmel elégedetnek kellene lennem, és most már az is vagyok. Megnéztem jó pár hetyó életét. Inkább nem kérek belőle, jó ez így nekem. Felidéztem milyen is volt az életem 22 éves korom előtt, első szerelem előtt, mi motivált és ennek köszönhetően újra magamra találtam.

Nem is olyan rossz Olyminak lenni. :D

Köszönöm mindazoknak akik tartották, tartják bennem a lelket. Nagy ölelés nekik ezért.

Bejegyzés 0.

A múlt héten történt velem 2 jó dolog. Végre visszakaptam a telefonomat, amin a szerviz 2 hetet ült, újra tudok fotózni az én Sony Ericsson Vivaz Pro telefonommal.

Nagyon szeretek fotózni:D

Tegnap voltam koncerten is, aminek a megszervezésében én is sokat segítettem, bár nem volt vasárnap kedvem elmenni, de a végén csak rá vettem magam. Mikor odaértem akkor már a terem majdnem tele volt, nézelődtem hová is kellene ülnöm, de rajtam kívül nem volt más fiatal csak nyugdíjasok, tanárok, az együttes rokonai, családtagjai. Miközben vacilláltam és kerestem a helyemet egyik nyugdíjasklub tag belém karolt és elkezdett velem a színpad felé sétálni, és hangosan mondta: „Nézzétek milyen szép fiatalembert fogtam én itt magamnak az ajtóban.” A koncert végén hoztak süteményeket, és finom meleg teát, és mindenki kérdezte melyik süteményt készítettem én, mert elterjedt a híre hogy én is hoztam. Egyszerű kis tejfölös porcukros kekszes gyors finomság, de sokan megdicsértek, fiú létemre ötletes kis süteményt vittem.

Na és most a többi…

Csütörtök óta nincs kedvem, vagyis erőm gépezni, filmezni, sorozatozni, vagy msn előtt ülni.

Jóformán semmihez. Tegnap este hamar ágyba kerültem, megfürödtem kihagytam a vacsorát, nem voltam éhes. Feküdtem az ágyban és elkövettem egy nagy hibát, elkezdtem gondolkodni. Elterelésként hallgattam zenét, de nem segített. Jöttek a kérdések, mi lesz ha meghalok, mit hagyok magam után? Fogok valakinek is hiányozni? Miért születtem melegnek? Miért büntet engem a sors? Miért tudtam régebben örülni annak, hogy meleg vagyok, különlegesnek éreztem magam, jó embernek, jobbnak, mint a többiek.

Gyereket nem szeretnék, túlságosan idegen tőlem ez a dolog. Még úgy sem hogy örökbe fogadok, én más eldobott gyermekét soha nem tudnám nevelni, szeretni. Nem is értem a hetyókat miért vannak ennyire nagyra magukkal, felsőbbrendűnek érzik magukat, csak azért mert rajtuk múlik a gyermeknemzés és a fajfenntartás, este viszont megértettem. Hagynak maguk után valakit, egy embert, egy személyt, egy új életet. És én mit fogok hagyni?

A nagy semmit. Tegnap annyira nagy késztetést éreztem magamban, hogy elmondjam anyunak, de a végén meghátráltam, nem tudná megérteni és nem akarok neki fájdalmat okozni. Magát hibáztatná. Szegénynek elég szörnyű gyermek kora volt, az apjuk elhagyta őket, egyedül maradt a 3 öcsével akiket ö etetett főzött mosott rájuk. Viszont ezért soha nem kapott szeretetett vagy megbecsülést, mái napig, ha megölelem, nem ölel vissza, és tudom miért, meg is értem, nem bántom érte. Őt sem ölelte meg soha az anyukája.

Sokan mondták, ismerősök rokonok haverok blogba írók levelezőtársak, el kell költöznöd különben tényleg egyedül, maradsz. Igazuk is van.

Van garancia a boldogságra? Ahogy pár bejegyzéssel lejjebb leírtam Müller Péter gondolatait a boldogságról, abból is nagyon jól látszik mennyire mulandó és törékeny dolog is a boldogság, tiszavirág életű. Míg gyermek voltam sok dolognak tudtam örülni, sok emberrel álltam kapcsolatban, az utcánkban mindenkihez volt egy kedves jó szavam és nekik is felém. Változnak az idők, sokan elköltöztek meghaltak, mások költöztek házaikba.

Elköltözöm, hátra hagyom a viszonylag biztos családot, munkát találok, lakást, albérletet, és talán a szerelem is rám talál, és vajon meddig? Ezer meg egy blogban, fórumon lehet olvasni, elhagyott a pasim egy szebb egy jobb egy magasabb sportosabb stb. pasiért…

Tudom ilyen alapon ne is egyen az ember, mert újra csak éhes lesz…

Eddigi életemben 2x voltam igazán, de tényleg igazán szerelmes. Kínszenvedés belegondolni nekem mit is jelent a szerelem. Magányt, őrlődést, fájdalmat.

Szerettem egy srácot, akivel koliban egy szobában laktunk, de soha nem mondtam meg neki, nem is adtam jelét. Még magam előtt is letagadtam a dolgot. Egy teljes tanév volt ez az időszak, majd jött a nyári szünet, amin sikerült túl tennem magam rajta. Következő évben másik szobabeosztást készítettem a csoportnak, külön szobába tettem őt, elkerülve az újbóli fellángolást.

Másodjára sikerült ismét egy hetyó srácot megszeretnem, ez még fájdalmasabb lett mint az első, mert vele több testi kontaktus is volt, van. Megmasszíroztam a hátát, edzésben segítettem neki, vele együtt futottam. Minden részletbe beavatott, ami a koliban vele és szobatársaival történt, közös zuhanyzás közbeni barmulás, közös hokizás a szobatársakkal stb. Azt hittem nyitottabb lesz felém, nem szexre vagy kapcsolatra gondolok, hanem arra, ha elmondom neki, meleg vagyok megértőbb lesz. Valamelyest be is jött a számításom, de ez idővel rosszabb lett, elkezdett ő távolodni tőlem, ami addig természetes volt köztünk kezdett neki kínos lenni…stb.

Fáj látnom az embereket párban sétálni, csókolózni, egymásnak ajándékot vásárolni stb.

Nem azzal van gondom, hogy van valakijük akikkel viszonylag boldogok, hanem, az ő boldogságuk szerelmük mivel több mint az enyém? Miért nem vehetem én is ki ebből az érzésből a részem. Mindent megtettem az elmúlt napokban, hetekben, hónapokban, társkeresés címszó alatt, mindhiába…

Akiket megismertem többsége jóravaló, tisztességes ember benyomását keltették bennem, de mindnek sebzett volt a lelke. Egy szakítás, vagy megcsalás miatt. Ilyen a mai meleg ember, sebzett és megcsalt? Bizonytalan? Beszari? Egyéjszakás szexet és kalandot keres?

Régebben hittem a meleg társadalom összetartó erejében, kicsit túl misztifikáltam és egy tökéletes társadalmat láttam, ami a hetyók társadalma fölött áll, de még rosszabb a helyzet mint gondoltam. Romeon kaptam egy levelet: „ Szia, nincs kedved feljönni Bp-re es megdugatni magad egy szaunában?”

Remélem még itt nem tartok.

Pár nap van már csak hátra és 25 éves leszek, jesszus ez az év is hogy elszállt, csak úgy mint a többi év, amit magam mögött hagytam.

Mikor majd elfújom a képzeletbeli tortámon a gyertyákat, elgondolkozom milyen is volt ez a 25 év. Magányos, fájdalmakkal teli, szerelem okozta sebekkel a lelkemen fogok egy újabb évnek nekikezdeni. Megéri folytatni?

Tudom nagyon pesszimistán hatnak ezek a sorok, de be kell látni ez így is van.

Próbáltam több éven át optimista lenni. Ó sebaj majd a következő, majd az a másik srác majd ő más lesz szeretni is fog. Mihez vezetett ez az egész 25 évesen itt vagyok szűzen, lelkileg megtörve, erőtlenül. Reggel is gondolkoztam rajta mi lenne, ha beteget jelentenék, és csak feküdnék egész nap.