Végre sikerült magam kellőképpen elfoglalni, rendezvények szervezése, irányítgatni az embereket, pályázatokat írni, olvasgatni, tanulni stb. Hétvégén nem lesz itthon senki, szombat délután, végig vikszolom az egész lakást, megnyugtat. A szobámba valamikor el kellene mennem, keresnem egy új ágyat, vagy valamit, mert a mostani, ami itt van, hát nem azt mondom hogy rossz, de már nem mai darab és rendesen megszolgált, bár meg is kíméltem rendesen.
Múlt hét végén volt legkisebb tesóm szalagavatója, egész nap sütöttem főztem, hortobágyi palacsinta, pogácsa, majonézes cuccok stb. Bár apám megvető pillantása megint megvolt, mert neki ezek női munkák és ilyet egy fiú ne csináljon, kellemes nemi sztereotípiák. De erről többet egy szót se, mert ma kellemes napom volt, reggel szép hóesésben sétálni a munkahelyre, aztán rám zúdult ezer meg egy munka, amit nyugodtan sorba rendeztem és meg is csináltam szóval, nem kellet hazahoznom belőle, van legalább egy kis időm magamra.
Volt időm az elmúlt napokban gondolkodni, és kitekinteni, nem csak magamat nézni. Azt kell mondjam még így is inkább boldognak kellene lennem az életemmel elégedetnek kellene lennem, és most már az is vagyok. Megnéztem jó pár hetyó életét. Inkább nem kérek belőle, jó ez így nekem. Felidéztem milyen is volt az életem 22 éves korom előtt, első szerelem előtt, mi motivált és ennek köszönhetően újra magamra találtam.
Nem is olyan rossz Olyminak lenni. :D
Köszönöm mindazoknak akik tartották, tartják bennem a lelket. Nagy ölelés nekik ezért.
Olyan jó volt ezt a bejegyzést olvasni! Big hug! ;)
VálaszTörlésJa, apukádnak üzenem, a legjobb szakácsok férfiak! ;)
VálaszTörlésNekem meg jó érzés volt megírni:D
VálaszTörlésTudja az egész család hogy istenien főzöm,de ez csak hobby.