Netről.

Ez nagyon tetszett, ezért lementem a blogomba:

"Magamról bővebben:
Szeretek utazni, fél éve voltam a szomszéd faluban is. Gyalog, mert nem jár busz, a biciklimet ellopták.
Szeretek bulizni. Általános iskolában voltam a farsangon. Nyertem egy első helyezett jelmez tortát, mert azt hitték, hogy parasztnak öltöztem, pedig csak néző voltam az ünnepi ruhában.
Kedvenc állatom az ebihal, aminek már van lába, csak az a baj, hogy nehéz sétáltatni.
Amióta az egyik egyetemen felújítás van, azóta járok egyetemre is. Takarítani.
Nagyon szeretem a zenét. Kedvenc számom a 69.
Volt már párkapcsolatom is, 3 évig jártam egy jó csajszival, csak neki nem szólt senki. Megviselt a szakítás.
Nagyon érzékeny vagyok, a múltkor például rám esett egy gerenda és majdnem sírtam.
Kedvenc filmem címét nem tudom, de egy szakállas fehér karatélyozós csávó lever, lelő, leszúr, megfojt, lerúg (zömében fordulatból) mindenkit. A címét azért nem tudom, mert a szomszéd nem az elejétől vette fel.
Ha lesz nálam áram, akkor veszek TV-t. Addig valóságshow-t nézek, mert egy befőttes üvegbe beraktam 3 csótányt. Nagyon érdekes. "

Láttam ma egy katonát...

... aki a településünkre hordja a nem mérgező nagyon egészséges, szomszéd településen tartályba öntött csapvizet. Amely egy olyan tartályban érkezik ami tiszta merő egy verébszar. Madár baci forever.

Nagyon jól nézett ki amúgy....mellékesen.

Vallomás.

Fanilow vagyok.

Kész a GIF.

Lehetne jobb is de még nem találtam igazán jó programot hozzá.

Munka.

Reggel 7-től este 8-ig húztam az igát. Hulla vagyok. Még aludni is fáradt vagyok és ami a legszebb az egészben teli holdas éjszaka van. Szóval ha nincs alvás akkor előveszem a fényképezőgépemet és készítek hosszan exponált sorozatképeket amiből holnap összehozok egy faja kis gif - et.

Jó éjt, Dalarann
dalarann@gmail.com

...akkor most a folytatás....

.... de előtte az elmúlt napok eseményeiből:

Az elmúlt napokban minden időmet lekötötte a munka, este meg mikor hazaértem már semmihez sem volt erőm főleg úgy hogy megtudtam 5 írásbeliből 2 nem sikerült. Teljesen magam alatt voltam, aztán ez az érzés átcsapott haragba, mert tanultam is a vizsgákra, dolgozatokra, sőt puskáztam is rendesen, még netet is használtam és még így sem sikerült, aki rólam másolta neki pedig meglett a 3 - as. Szóval velem jól kibasztak. 

Mind1. Megszerveztem apám buliját is, mert elérte az 50 éves kort, meghívtak a rokonságát az ő részéről. Ezzel el is ment a hetem meg a hétvégém, nemrég mentek el az utolsó vendégek. Ha kicsit hűlne még az idő akkor megiszom egy korty pezsgőt lefekvés előtt. Nem iszom szinte semennyi alkoholt, de azért a fater egészségére csak legurítok egy kicsit. Nem szeretem az alkoholt, van pár nagyon bűn rossz ízű és van pár igazán finom köztük, de engem nem ellazít és felold hanem még jobban lehúz, szóval én még az alkoholtól sem leszek lazább és gátlástalanabb.

A történet folytatódik:

"... Újabb csengetés. Vagy nagyon türelmetlen, vagy a szomszéd néni, Szabó néni kaptam őt el az ajtóm előtt és most faggatja. Ki ő? Mit keres itt? Biztos jó helyen jár? stb. Ő a folyosó bió kamerája, mindent lát és mindent hall. Mikor ideköltöztem akkor nagyon zavart a dolog, úgy éreztem hogy a köztünk lévő lakáson keresztül is lát engem, meg a többi lakót is, de ahogy teltek a napok, hetek, hónapok, jobban megismertük egymást és kiderült hogy nem rosszindulatú és a titoktartás nagy mestere. Szóval nem ilyen zakkant hangyás macskás néni. Na de ennyi elég is róla. Sietek az ajtóhoz hogy minél előbb beengedjem a lakásba. Még egy kis ruha igazgatás, haj ellenőrzése a tükörben. 

Ajtót nyitok.

Ott állt ő teljes valójában, kezében egy kis szütyővel. Hozott bort, milyen figyelmes, bár én nem nagyon iszom alkoholt, de ezt ő nem tudhatta. Az illemet viszont ismeri, mert nekem mindig azt tanította anyukám, vendégségbe soha ne menj üres kézzel és soha ne vedd el a tányérról az utolsó süteményt, vagy azt ami rajta van, az mindig a házigazdát illeti. 

Gyere be gyorsan ne álldogálj a folyosón. Ahogy belépett, én meg gyors mellette kiléptem a folyosóra és megnéztem van e kint valaki (Szabó néni).

Nem volt senki. Ahogy visszaléptem ő már tette le a kabátját meg a cipőjét az előtérben lévő fogasnál. Kérdőn felém fordult és megkérdezte: 

Mit néztél meg a folyosón? 

Semmit, nem fontos. Ha lepakoltál akkor menjünk be a nappalinak nevezett mindenes szobába, itt is van, első ajtó jobbra. Foglalj helyet, és kérek egy percet hozok egy kis frissítőt. 

Kiviharzottam a konyhába, a torkomban dobogott a szívem, izzadt a tenyerem, járt a lábam, szóval az összes idegességre jellemző tünet felfedezhető volt rajtam. Ahogy a hűtő előtt álltam és vettem ki az előre elkészített citromfüves limonádémat, magamban jó hangosan ordítottam: - Mi van veled, szedd már össze magam, nehogy itt nekem most szétess, még csak most kezdődik az este. Rengeteg embert láttál már vendégül, nem lesz semmi baj. - A belső monológomat megszakította egy kérdés ami a szoba felől érkezett.

Segítsek valamiben.

Nem kell hagyd már ott is leszek fél pillanat. Kezembe vettem a tálcát a rajta lévő kancsóval és két pohárral. Letettem az asztalra és elkezdtem önteni, előbb az ő poharába aztán az enyémbe, ő közben felpattant és elindult a kabátja felé, ki a előszobába.

Majdnem elfelejtettem hoztam neked egy kis ajándékot, mert az ember soha nem érkezhet vendégségbe üres kézzel. Hoztam neked egy kis bort, fogadd szeretettel, nem tudom milyet szeretsz, ezért ha nem veszed tolakodásnak egy olyan bort hoztam amit én nagyon szeretek. Remélem neked is ízleni fog.

Nagyon szépen köszönöm a bort és a figyelmességedet, de be kell valljak neked valamit, nem vagyok egy nagy alkohol fogyasztó, meg a borokkal valahogy nem vagyok kibékülve de ígérem nekem még az este folyamán meg fogom, vagyis meg foglyuk kóstolni. Miközben ezt mondtam neki elkezdtem mosolyogni majd egy kicsit nevetni is, és így folytattam - legalább felavatom az ideköltözésemkor vásárolt boros poharakat.

A bort átvettem, ő felém lépett én pedig olyat tettem amire ha visszagondolok még most is libabőrős lesz a hátam, de ezt nem jó értelemben kell érteni. Kezet nyújtottam neki. Kezet. Nyújtani. Van még mit tanulnom az életnek nevezett játéktól.

Kézfogást követően kiviharzottam a konyhába egy kis rágcsálnivalóért meg betettem a bort a hűtőbe. Ahogy ott tettem vettem újra lejátszottam a fejemben az eseményeket, ilyenkor mondom azt hogy áldás a fotómemória, máskor pedig átok. Szerintem szeretett volna adni egy puszit, mert úgy indult meg felém, és még a testét is előrébb döntötte. Jól van kezdek szétesni, sebaj jobban figyelek.

Visszamentem hozzá és elkezdtünk beszélgetni, mert én már kezdtem volna a filmezéssel de ő azt mondta hogy majd később ha nem gond.

Nem gond már hogy lenne az, addig is a vacsora ízei jobban összeérnek, mert mielőtt érkeztél akkor zártam el a sütőt.

- Szóval mióta élsz ebben a lakásban, és nehogy azt mond hogy nem régóta mert nem fogok neked hinni nagyon jó kis lakás, jól be van rendezve, és az ember nem hozz össze ilyet pár hónap alatt.

- Jól gondoltad, nem pár hónapja élek itt hanem már két és fél éve lesz következő hónap elején.

- Kicsit most belekérdezek, ki segített berendezni? Csak nem a volt barátod.

- Nem, a barátaim és én magam vásárolgattam meg apránként mindent. Szóval ez ilyen guberálós, meg garázsvásáros cuccokból van összehozva. Van egy nagyon kedves barátném az Évi ő ilyen művészféle nagyon sok bútort ő hozott miután kicsit kipofozta, rendbe hozta, ezt a csillárt is ő készítette, törött üvegek darabjaiból. Szerintem nagyon gyönyörű ha fel van kapcsolva. Még nem kellett felkapcsolnom a lámpákat mert a lemenő nap javában bevilágította a szobát, nappali fényben úszott az egész szoba.

- Nem haragszol remélem, mert ilyen körmönfontan puhatoltam ki hogy van e vagy volt e valakid miután ideköltöztél.

- Nem haragszom. Ez a beszélgetés lényege, egyik fél kérdez a másik válaszol, vice versa. Most viszont én kérdezek, ha már így rákérdeztél a kapcsolatomra én is rákérdezek a tiedre. Szóval van valakid vagy volt?

- Igen, volt. Egy lány ráadásul. Tudod én is azok közzé a fiuk közzé tartozom amelyekből sajnos száz szám találni az utcán. Mindig is sejtettem a vonzódásomat a fiuk iránt de tettem egy halvány próbálkozást hátha csak egy múló dolog ez nálam. 1 évig voltam együtt egy lánnyal, azt mondhatni hogy szinte semmi testiség nem volt köztünk, pedig ő nagyon akart volna engem. Nekem meg nem ment, pedig jól el voltam vele, később rá kellett jönnöm, csak barátként vagyok képes rá tekinteni. Nem pedig úgy mint páromra, akit szeretek. Egyszer megkérdezte, szeretsz? én meg nem válaszoltam neki semmit, elrohant tőlem az éjszaka közepén, ezután 2 hétig nem is láttam őt. Majd kérdtem hogy találkozzunk és beszéljünk, mert ez így egyikünknek sem jó. Mikor találkoztunk közölte velem hogy vége neki ez nem megy így tovább, úgy érzi egyoldalú minden a kapcsolatunkban, ő rengeteget ad nekem én viszont nem adok semmit neki. Nem igazán akarta az agyam elengedni, de éreztem míg beszélgettünk hogy a szívem mintha kezdene újra igazán dobogni a mellkasomban, nem pedig úgy mint előtte, mintha egy abroncs szorította volna, ez az érzés engedni kezdett. Még ott és akkor vége lett az első és egyben utolsó kapcsolatomnak, nővel.

- Férfival?

- Még keresem az igazit, nem akarom elrontani, nem akarom azt érezni mint az a lány akkor ott mellette, jó lecke volt nekem egy életre, de örülök hogy megléptem.

- Igazad van, nem szép ezt tenni egy másik emberrel, amit sokan tesznek. Hazásság  lakás gyerek stb. közben meg nem is szereti, csak él mellette, vagyis csak létezik mellette, mert hogy nem élet az ilyen, az is biztos. Nekem még lehetőségem sem lett volna eddig eljutni egy lánnyal, mindig is potenciális barátként tekintettem a szebbik nemre. De a beszélgetést folytassuk a konyhában, készítettem egy kis harapnivalót. Remélem mindent szeretsz amit készítettem. 

- Teljesen elkényeztetsz engem.

- Ezt majd mond a vacsora után.

Kimentünk a konyhába ahol már terített asztal várt minket, leültettem asztalhoz és megkértem hogy szedjem magának a levesből, mert azt én sem szeretem ha elkérik a tányéromat és szednek nekem bele, mert ilyenkor a másikra vagyunk bízva hogy miből mennyit tesz a tányérunkba. Én a leveseknek a sűrűjét szeretem nem pedig a levét. Ahogy elnéztem Ádám meg pont az ellentettje, ő inkább levét szedett.

- Ha nem ízlik akkor fűszerezheted még nyugodtan, ha ezek után sem ízlik ott is hagyhatod. Mondtam neki, megtörve ezzel a csendet.

- Ez így nagyon, jó nem kell  aggódnod, mert látom mennyire feszült vagy.

- Ennyire látszik? Pedig tudom hogy a főztöm mindig ízleni szokott mindenkinek, na jó kivéve öcsémet, ő mindent megblamál. 

A leves után hoztam a második fogást, a csirkemellet, krumplipürét és az ubisalit, mikor ezekkel is végeztünk, a desszertre tértünk és felvetettem mi lenne ha már ezt a tv előtt ennénk meg, mert már eltelt több mint 2 óra hossza és még egy percet sem néztünk semmiből. Ezen mindketten jót nevettünk.

Bevittük a tányérunkat, rajta a rakott kekszes süteményemmel, és leültünk a földre a tv és a laptop elé, a tányérokat pedig feltettük az asztalra. Elkezdtünk kutakodni a gépemen és a DVD - im között.

- Ó már, a tejszínhabot meg elfelejtettem, hozom máris, bent van még a hűtőben.

Mikor visszaértem azt látom Ádámon hogy a laptopomon nézi a filmeket és nagyon bazsalyog.

- Mi az min nevetsz, csak nem találtál valami vicceset a gépemen?

- Érdekes dolgot fedeztem fel a gépeden, nincsenek törölve az előzmények, eddig bárki gépe elő ültem le, mindig törölve voltak az előzmények, nincs ezzel semmi baj hogy neked nincs, csak megütötte a szemem. Ja és nagyon jó filmek és sorozatok lapulnak a gépeden és a DVD-k között is.

- Találtál valami nézhetőt amit meg szeretnél nézni.

- Ahan, de olyat nézzünk amit te is szeretnél megnézni. Csak kérlek ne legyen szomorú mert azokon mindig elérzékenyülök és szeretném még egy ideig fenntartani a magabiztos és érzelmileg erős ember képét.

- Oxa figyelni fogok erre, mert én is hasonló cipőben járok mint te. Pár napja sikerült a TESCO turkálós lemezek között megtalálnom egy gyöngyszemet, Az Órák című filmet, imádom. Meryl Streep valami fenomenális benne.

- Azt a filmet én is nagyon szeretem, látom nem lesz itt baj nagyon egyezik a filmez ízlésünk és a gépeden lévő zenéket elnézve, ezekkel sem lesz gond ha később szeretnénk hallgatni valami zenét is.

Teltek múltak a percek, hosszasan beszélgettünk, eszegettük a süteményt, válogattuk a filmeket, ahogy haladtunk a listán minden filmnél elmondtuk melyikünk mely részt szereti az adott filmből. A választásunk egy olyan filmre esett amit már egy ideje letöltöttem de még nem szakítottam rá időt hogy megnézzem, ő pedig régóta próbálta megszerezni de nem sikerült neki, ez a film pedig nem más mint a Single Man - Az egyedülálló férfi.

Ő nem igazán tudta miről szól a film mert csak rövid leírásban vagy fórum bejegyzésben olvasott a filmről, már nem emléxem, de nem is fontos ez már. Én viszont tudom miről szól a film, csak látni nem láttam még. 

(Az Egyesült Államok a múlt század hatvanas éveinek elején. A kubai rakétaválság árnyékában, Los Angelesben, egy személyes dráma zajlik. George Falconer, az ötvenkét éves angol, homoszexuális professzor nyolc hónappal ezelőtt elveszítette a partnerét. Tizenhat esztendőn át élt Jimmel, a halála után nem találja a helyét. Állandóan kísérti a múlt, a Jimmel töltött pillanatok, emlékek idéződnek fel benne. 1962. november 30-án George végül úgy dönt, hogy véget vet az életének. A nap azonban bővelkedik váratlan eseményekben és találkozásokban, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy George eldöntse, tartogat-e még valamit számára az élet?)

Felültünk a kanapéra, lábunkat feltettük a zsámolyra. A lábunk összeért. Csak egy zsámolyom volt, máskor mindig bosszankodom hogy miért nem tudtam eddig beszerezni még egyet, de most elhihetitek hogy nem bántam a dolgot. Elindítottuk a filmet, kérdeztem hozzak e be még valamit a konyhából, azt mondta hogy megvan minden ami kelhet, de még egy valamit hozhatnék, a bort, szerinte már jól lehűlt. Be is hoztam kettő darab pohár kíséretében. Ekkor néztem meg igazán az üveget és a címkét, ez egy 6 puttonyos aszú bor volt, amit én már nem is igazán neveznék bornak mert annyira édes és annyira finom hogy el is tudok attól a gondolattól szakadni hogy ez bor, és én a bort nem szeretem. Töltött előbb nekem aztán magának, koccintásra emeltük mindketten a poharunkat de mielőtt összeérinthettük volna, megszólalt.

- Mielőtt elkezdenénk a filmet és megkóstolnánk a bort, meg szeretném köszönni a kedvességedet, a fogadtatást a kellemes vacsorát és hogy eljöhettem hozzád. Adok és érte puszit. (Láttam rajta hogy most biztosra akart menni ezért jelezte a szándékát nehogy megint elbénázzam.)

Közelebb hajoltam, az arcunk közeledett egymáshoz, és ekkor megéreztem a bőre puhaságát, az illatát, a parfümjét, ami nagyon kellemes háttérben meghúzódó illatú volt, nem pedig olyan mint amiket a legtöbb férfi ember magára locsol. Vagy szappan szerű illatuk van, vagy olyan hogy állsz mellettük és érzed hogy kezdesz rosszul lenni annyira erős és tolakodó az illat. Előbb a bal majd a jobb arcára adott puszi után, rám nézett és mosolyogva megjegyezte:

- Még nem is ittál semmit a poharadból, de már piros az arcod meg a füled. Tényleg nagyon nem bírod az alkoholt. 

Ezen mindketten jót nevettünk, legalább oldotta bennem a feszültséget. 

Elindítottuk a filmet, és egy hang nélkül néztük végig az 1 óra 36 perces filmet. A végén még akkor sem szóltunk mikor a stáblista futott. 

Felé fordultam, ő ült a bal oldalamon, én meg neki a jobb oldalán. Vagy fél percig néztük egymást így féloldalasan fekve. Majd kinyújtotta kezét és kézfejével finoman végigsimította az arcomat. Annyira finom és érzéki pillanat volt ez, még levegőt sem mertem venni közben. Kezét visszatette az oldalára, majd felkelt a kanapéról és a laptopomhoz lépett. Pár kattintás után a hangszóróból felcsendültek Frank Sinatra örökbecsű dalai. Visszaült a kanapér, felvette az előző testhelyzetet, de ekkor már sokkal közelebb hozzám, éreztem a lélegzetvételét is, ha nem szólt volna a zene talán a szívverését is halhattam volna, ezt abból gondolom, mert az én szívem annyira pumpálta a vért a mellkasomban mint még soha ezelőtt.

A hosszas csendet én törtem meg.

Nagyon örülök hogy megismerhettelek, nagyon jól érzem magam melletted, komolyan mondom.

Tudom hogy komolyan mondod, én is nagyon jól érzem magam itt nálad, vagyis melletted. 

A nap már rég lement, a tv-sem világította be a szobát, kellemes félhomályban néztük egymást egy hang nélkül.

- Ne haragudj meg ezért.... hirtelen közelebb jött és megcsókolt. Ne olyan csókot képzeljetek el mint amik a filmekben vannak, olyat mikor a csajt odarántja a hetyó macsó állat és szétmorzsolják egymást ajkait miközben érzéki csókot próbálnak imitálni. Képzeljétek el a valaha volt legintimebb csókot az életetekben, ha ez megvan akkor most már tudjátok miről is beszélek. 

Jó éjt Dalarann!

dalarann@gmail.com

Ma csak ennyi.

Nincs erőm most gépelni, meg amúgy se történt semmi, a történetet holnap majd folytatom.

jó éjt Dalarann
dalarann@gmail.com

Végre....

....haza értem. Ma egy rakat olyan embernek kellett segítenem akikről tudom hogy meg tudnának ölni egy kanál vízben is, irigyek rám csak nem igazán tudom hogy miért és mire is pontosan. 
Feleslegesen túráztatom most ezen az agyam nem érdemelnek egy csöpp energiát sem amit rájuk fordíthatnék.

Na ez a kép szerencsésen ki is zökkentett. Egy a lényeg, nem akarok soha az életembe arra ébredni hogy számolgatom kik és kiket kell utálnom, sokkal értékesebb dolgokra is fordíthatom a szürkeállományomat.

Ma kaptam egy tábla csokit, de holnap szétosztom a munkatársaim között mert étcsokiból készült a drága amit én nem szeretek, az én csokim legyen tejcsoki vagy fehér csoki, de soha semmilyen körülmények között  se étcsoki. Ha végeztem a blogomra való betűk felhajígálásával meg kellene nézni valami jó filmet, vagy olvasni egy jó könyvet, de az a baj hogy most a szobámban 34 Celsius van ami inkább kedvez a film nézésnek mint a könyv markolászásának. 

Filmről jut eszembe:

....egész este forgolódtam az ágyban alig vártam hogy reggel legyen és kezdődjön a nap. Mindenkinek tudja az igazságot, ha nem akarjuk hogy valaminek elközelegjen az ideje akkor szinte repül az idő, viszont ha nagyon várunk valamit akkor ólomlábakon cammognak a percek. Ez most sem volt máshogy. Hasamon fekve néztem a telefonomat, ami a párnámon hevert, vártam mikor szólal már meg végre a jól ismert dallam, a máskor olyan fájdalmas hang amely jelzi hogy ébresztő kezdődik a nap, ideje menni dolgozni, most nagyon nem akart megszólalni. Pár percet még vártam aztán kezemet kihúzva a mellkasom alól a telefonom felé nyúlta, magamban mondogatva hogy biztos lemert vagy elromlott... de ahogy felé nyúltam már zenélt is mintha csak felriasztottam volna a drágát. Ideje felkelni. Kivételesen nem a szundi gombra nyomtam rá, hanem az ébren vagyok kis piktogramra. Rita pillanatok egyike. 
Kipattantam az ágyból és irány a fürdőszoba és kezdődhet a reggeli rituálé. 
Villany felkapcsol, csap kinyit, belenézés a tükörbe és már indul is a jól ismert monológ: Már megint hogy nézel ki, tiszta piros és eres a szemed, elfeküdted a hajad, meg nyomot hagyott az arcodon a kispárna nyoma. 
Mindezeken átesve megcéloztam a ruhásszekrényemet, kitártam az ajtaját és elkezdtem a ruháimat válogatni szelektál... dühösen gyűrkészni a ruháimat, nincs egy göncöm se amit felvehetnék, gyors magamra kaptam egy boxer-t és kinyitottam az ablakon, felhúztam a redőnyöket hadd járja át a lakást egy kis friss levegő, egész este nem mozdult meg a levegő. Egy szál alsónadrágban megindultam a konyha felé, föltettem a kávémat, elindítottam a rádiót hogy halljam mi történt míg én az igazak álmát aludhattam volna.
Örömmel konstatáltam, nem történt semmi említésre méltó, sem olyan dolog ami az estémet befolyásolta volna. Hülye alaptalan félelem ez is, majd felírom a többi közé, mert eddigi életemben minden jelentősebb eseménybe valami/valaki mindig belerondított. Legtöbbször az időjárás. Most viszont nyugis de fülledt estét ígértek, fel is írtam magamnak egy cetlire: vegyél citromot, meg citrom füvet a piacon. Ilyen melegben nagyon jól tud esni egy hideg limonádé az embernek, megspékelve egy kis citromfűvel. Szeretem még mentával is, de nem tudom Ádám szeretné e ezért nem is kísértem a sorsot.

Délelőtt még volt egy kis dolgom bent melóhelyen, bent hagytam a laptopomat. Haza felé menet megejtetem a bevásárlást, nagyon nem kellett költekeznem mert minden jó dologból volt otthon elég, mármint amiket én szeretek, de nem várhatom el senkitől hogy ami nekem megfelel az mindenki másnak is legyen jó és kész, minden embernek más az ízlése. Mondom én ezt melegként. :D Megvettem mindent amit felírtam a kis cetlimre, mikor visszanéztem az üzletsorokra hátha beugrik még valami amire eddig nem gondoltam, hirtelen megláttam, szerintem akik elmentek mellettem, biztos gondolták magukban, ez hülye, mit néz ez a semmibe és min tud így mosolyogni és kuncogni. Megláttam egyik üzlet kirakatában vagy 10 féle esernyőt, ez lesz a tökéletes ajándék. Egyik karomon a szatyrok, másikban a laptop és az esernyő, biztos szép látvány lehettem, verőfényes napsütésben esernyővel a kezemben egy zsúfolt buszmegállóban. Máskor ezen biztos paráztam volna, jaj mit gondolnak az emberek, de most nem érdekelt, csak az este lebegett ma szemem előtt.

Hazaérve lepakoltam a cuccokat, laptop be a tv - alá, este arról megy majd a film/sorozat, még nem döntöttem el. A többi cuccal kirobogtam a konyhába: zúzott jég + citromfü + lime és citrom + cukor bekeverve pihent a hűtőben. Készítettem egy kellemes zöldséges levest, rántott csirke-mellett  amit szezámmagos bundába csomagoltam, krumplipürét ebbe csempésztem egy kis szerecsendiót, ubisalit, és rakott kekszest. Mikor mindezzel kész lettem, belém hasított megint egy érzés egy gondolta: te normális vagy? filmezni hívtad nem pedig a párodat/társadat várod haza a munkából. Gyorsan túl is tettem magam ezen a gondolton mert az órámra pillantva rémültén vettem tudomásul a tényt, mindjárt itt van és még azt se tudom mit is nézünk. Filmet vagy sorozatot.  Utolsó Szamuráj  Nagyon jó a film meg a zenéje is de ezen mindig pityergek... és ez így folytatódott a legtöbb film vagy meleg témájú volt vagy olyan ami nagyon érzelmes, érzelgős és nem akarja azt látni senki ahogy én elbőgöm magam a Titanic című film azon részénél mikor a két idős ember egymás kezét foglya miközben betör a víz a kabinjukba. Szóval ott álltam tanácstalanul... csak múltak a percek... ebből az áldatlan állapotból egy ismerős csörgés zökkentett ki. Basszus ez a csengő volt. Itt van megérkezett.

folyt. köv.

Jó éjt Dalarann
dalarann@gmail.com

Folyt. Köv.

Örömmel tapasztalom hogy egyre több blogon fellelhetőek jobbnál jobb GIF-ek.

Sefi nagyon jól értette azt amit a tegnapi bejegyzésemben próbáltam leírni, mégpedig hogy nincs a környezetemben egy olyan egyén akitől kapnék pozitív megerősítést. Kicsit ez olyan mintha egy teljesen üres városban élnék és a napon jelentős részét a kondiban tölteném, pedig nincs senki aki az utcán, a buszon, vagy a strandon megbámuljon, nincs visszajelzés semmilyen. Honnan is tudná az ember hogy jó vagy rossz úton halad. Lényegében, amíg nincs kellő megerősítés az életemben addig a saját magam elfogadása soha sem lesz teljes. Mert mit érdekelne engem a mások véleménye ha lenne valaki akinek a szavára adnék mindennél többet.
Pár napja kaptam egy meghívást az egyik munkatársnőmtől, meghívott magukhoz egy szombati bográcsólásra ahol milyen meglepő de ott lesz a lánya is akivel nagyon próbálnak összeboronálni. Milyen szép is lenne: "Na jó most hogy ettünk mi bemegyünk a lakásba ti meg maradjatok itt kint a padod a jó levegőn és beszélgessetek." Én meg megköszönném a kaját meg mindent és benyögném hogy bocs de én másik csapatban focizom :D
Na viccet félre téve, este lefekvés után még sokat forgolódtam a bejegyzésem gondolkodva, de reggel úgy döntöttem kint hagyom a blogon mert nem cenzúrázom magamat az önbecsapás lenne.

Most pedig a fikció folytatódjon:

...mikor haza értem csak ő járt a fejemben, lepakoltam a cuccaimat, nekikészültem vacsorát főzni, közben mint egy mennydörgés belém hasította felismerés. Ő az akire eddig vártam, eddig akikkel találkoztam vagy randiztam mindannyian értékes és jó ember voltak, de mégsem éreztem azt a valamit amit e srác közelében éreztem. Sajnos az emberi nyelv és szókészlet még nem tart ott hogy ezt a mélyről fakadó elementális érzést le tudjam írni. Időtlenséget éreztem ha felidéztem lényét, mintha a távoli múltban lett volna egy lélek ami ketté hasadt és azóta keresné párját a létezés minden síkján.
Alig tudtam aludni, csak az járt a fejemben hogy holnap első utam a parkba fog vezetni munka után, ha kell minden elkövetkező napon ki fogok menni és várni fogok rá. Nem is kellett sok napnak eltelnie, a parkban üldögélve egy alakot láttam közeledni felém nem tudtam ekkor még hogy ő Ádám, mert a szememet elvakította a nap szikrázó fénye, de azt jól ki tudtam venni hogy egy esernyő van nála, ami nagyon hasonlított arra amit a minap egy nagyon helyes srácnak adtam kölcsön.
Ahogy odaért, megállt előttem és felém nyújtotta az esernyőt.
Tessék, ez szerintem a tied, még egyszer nagyon szépen köszönöm.
Ó szóra sem érdemes, bárki megtette volna...
Ne légy ebben ennyire biztos, de honnan tudtad hogy ma fogom visszaadni, vagy azóta minden nap itt vársz engem?
 - Hirtelen azt se tudtam mit válaszoljak erre a kérdésre, mert kicsit kétségbeesettnek tűnnék a szemében ha azt mondanám, azóta minden nap itt várok rád, hogy újra lássalak... Á dehogy. Ma jöttem ki ide először azóta hogy találkoztunk.
Persze.... látom mennyire elpirultál, nem kell szégyenled bevallani a dolgot, én is már másnap jöttem volna de családi dolgok elszólítottak a városból. Kérlek engedd meg nekem hogy valahogy viszonozzam a kedvességedet, hadd hívjalak már meg egy kávéra vagy üdítőre vagy arra amit szeretsz.
Egy hideg üdítőnek nagyon tudnék örülni, tudok is egy nagyon kellemes helyet itt a közelben, csak várj míg elteszem a könyvet amit épp olvasgattam. - Hirtelen bevágtam a hátizsákomba a könyvet mert ekkor vettem észre hogy fejjel lefelé tartom....nem kell azt neki tudni hogy egy sort sem olvastam csak azt figyeltem mikor érkezik meg.

Egy közeli kávézóba mentünk. Reméltem hogy neki is tetszik majd a hely, én nagyon szeretem mert a felszolgáló kisasszonyok angol szobalány ruhában szolgálják fel a kávét és a süteményeket.
Na hogy tetszik a hely?
Tiszta "Csengetett Mylord" feeling-je van a helynek...
Ekkor hirtelen közbevágtam - én nagyon szeretem azt a sorozatot, meg van az összes rész díszdobozos kiadásban, ott tartom a Szívek Szállodája mellett.
Akkor meg kell hogy hívj magadhoz sorozat nézni, mert ezeket a sorozatokat én is nagyon szeretem. Legalább lesz alkalmam megnézni jó minőségben mert én netről letöltött verzióban láttam eddig.... de csak akkor ha nem gond, és nem zavarja a barátodat.
Nincs barátom....szóval szívesen látnálak vendégül... mondjuk holnap ha neked is jó az időpont, de ha túl korai szólj és megbeszélünk egy másik időpontot.
Nem nem. Nagyon jó a holnap este, ha 7-re megyek az neked is megfelel.
Persze, add ide a szalvétádat ráírom a címemet és a telefonszámomat, tudod mint a filmekben. Vicces mert lenne nálam papír de ezt mindig is el akartam játszani valakivel. Másik nagy filmes klisém mikor kiabálsz hogy: "van önökközt orvos?
Igen ezeket én is szeretem, filmezés után majd beszélgethetünk erről is.
Megittuk a kávénkat elfogyasztottuk a sütinket és mindketten távoztunk a kávézóból, ő jobbra én balra, de 5 vagy 6 lépés után még visszanéztem és elmosolyodtam ő is épp engem nézett....

Jó éjt Dalarann
dalarann@gmail.com

Össze vagyok zavarodva.....

....nem kicsit....nagyon. 
Az elmúlt napokban nem sokat voltam a blogom közelében sem net közelben....rossz gondolataim vannak, rémálmokkal fűszerezve, még éjszaka sincs nyugodalmam.
Nem egészséges ez az élet, mármint az enyém amiben élek amiben létezek, széttép a kettősség. 
A folytonos hazugságok, a csalás, a félrevezetés és ezek folytonos észbenntartása, mert mint tudjuk egy jó színész soha nem esik ki a szerepéből egy percre sem mert a hibákat a közönség nagyon hamar észreveszi és nem felejtik el soha. 
Mikor nősülsz meg? Ezután.....
Volt már barátnőd? Igen volt, a volt sulimban nem volt kajálda ezért a egy közeli suliba jártunk enni, és ez a suli tele volt csajokkal. Megismerkedtem egy lánnyal aki nekem nagyon tetszett már elsőben is de csak másodikos ként tudtam annyi erőt venni magamon hogy megszólítsam, elég esetlenre sikeredett a dolog, de épp ez volt az amivel megfogtam Őt. De harmadikban vége lett a kapcsolatunkra, épp akkor mikor már kezdett a dolog komolyabbra fordulni... a szülei.... megsérültek egy autóbalesetben.... biztos emléxik/emlészel/emlékeznek/emlékeztek rá tele volt vele a sajtó... (ilyenkor mindenki bólogat). Na ő ekkor veszítette el a szüleit és nem volt közelben rokon akinél maradhatott volna ezért el kellett költözni Győr mellé, mert ott élnek rokonai.... el sem tudtam tőle igazán búcsúzni... belebetegedett a szülei elvesztésébe, árnyéka lett sajnos régi önmagának...... :(
Ugye milyen szép kis történet....DE nem igaz ebből egyetlen egy szó sem, csak annyi hogy tényleg láttam egyszer egy lányt, egy olyan igazi szépséget akinek az egész megjelenése, a lénye volt gyönyörű 0 sminkkel az arcán. Róla vettem a csaj leírását ha valaki nagyon kérdezősködne. De hosszú lenne a sor, a hazugságaim sora. Nem is nagyon megyek bele.
Eljutottam egy pontra ahol ki kell mondanom eddig és ne tovább.... nem bírom tovább. Biztos könnyebb lenne ha nem lennék egyfolytában egyedül, ezalatt nem párkapcsolatot értek, hanem egy igazi barátot nem tudhatok elérhető közelségen felmutatni. Volt egy barátom....haverom...haver szerűségem... próbáltam felé nyitni teljesen őszinte lenne vele, de sajnos megégettem vele is magam, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. Jó Jó ő hetyó, de hát akkor is velük is csak lehet lelkizni...vagy sem??!?
Belefáradtam de tényleg, egész nap mosolyogni mindenkire, megállni beszélgetni az utcán vagy a boltban olyankor is mikor 12 órája talpon vagyok és akkor megyek épp haza a munkából, de megállok és beszélgetek mert ilyen vagyok és kész, szeretek beszélgetni az emberekkel, meghallgatni őket, érdeklődni hogylétük felől, és viszont elvárom ezt én is tőlük, de mit kapnak tőlem? Hazugságokat. 
Miért nem fogsz magadnak egy csajt nagyon jó ember vagy és összeteheti az a csaj a két kezét hogy ilyen fiúja lehet mint te.? Mert nem találok hozzám valót a közelemben. És tessék, őszinte volt velem egyik kolléganőn,  és én meg mosolyogva teljes őszinteséggel a szememben a képébe hazudok. Miközben milyen jó lenne azt mondani: Még nem találtam meg az az EMBERT aki nekem társam lehetne, de itt nem is fogom meglelni mert nincs olyan aki nekem nagyon tetszene, elég válogatós vagyok sajnos, pedig nem tudom miért, mert én sem vagyok egy hű de nagyon szép, elragadó pasas és az önértékelésemmel is súlyos gondok vannak, de majd találok ha végre lenne annyi lelki erőm hogy elszakadjak végre a családomtól. Vagy sikerülne legyőznöm az egómat és végre képes lennék gyökeresen változtatni az életemen, de ez addig nem fog menni amíg hozzám hasonlók társaságában sem merek megnyílni.... pedig ők megérdemelnék hogy legalább nekik igazat mondjak.
Miért nem jössz össze É.-vel (lány volt haverom huga)? A válaszom lényege mindig csak annyi hogy kritizálom mi nem tetszik benne meg milyen ember is, miért nem illik hozzám stb. Ha mégis kötik az ebet a karóhoz akkor elkezdem magamat rossz színben feltüntetni: nem nagyon tudok megnyílni, nem mutatom ki jól az érzéseimet, félre érthető vagyok sokszor, hangulat ember vagyok... nem szeretem ha valaki a cuccomhoz nyúl, nem tudom helyén kezelni más emberek közeledését.... stb. A legszebb az egészben hogy ez tényleg igaz is rám. Annyira félek még egy kézfogástól is, jól csinálom.. igen sikerült jól fogtam meg a kezét...oké akkor most szorítás de ne sokáig, ne legyen lagymatag a kéz... oké sikerült... hú. Ilyen hülyeségeken is képes vagyok parázni. 
Szombaton voltak a nagy ballagók én is hivatalos voltam egyre, este pedig a nyolcadikosok szülei felkértek hogy zenét vigyek már a bankettre mert kell valami amire tudnak a gyerekeik táncolni, tombolni. Végig néztem rajtuk, beszélgettem velük, meséltek magukról, az álmaikról, terveikről, kapcsolataikról és gondolataikról. Eszméletlen hogy ők 14 éves korukra miken mentek már keresztül, több hónapos kapcsolatok, szex, öngyilkossági kísérlet, nem csak gondolt rá a csaj hanem meg is tette egy srác miatt, de az anyuka megérezte hogy valami baj lehet és hazament, begyógyszerezve talált rá a fürdőszobában. 
Közben meg itt vagyok én 27 évesen, és mint tudok felmutatni, egy történetbe kapaszkodom görcsösen, ez pedig nem más mint az első csók története és az első "kapcsolatom" ami elég fájón ért véget az én fóbiáim és túlkombinálásaim miatt. Már kezdek ott tartani hogy magamra undorral gondolok, mit tettél te egy másik fiúval!  A fránya belső hang, ha tehetném belépnék az elmémbe és kinyírnám. Minden jó dolgot az életemben csak lefikáz. Milyen jó is lenne egy haverbarát akivel tudnék beszélgetni, vele nevetni, sírni, közösen filmet nézni.... stb. Akiknek ezek a dolgok megvannak nem is tudják mennyire értékes kis életük is van, mindig elmondom annak aki épp lelki szemetesládának használ, örüljön hogy neki csak ennyire rossz van ennél rosszabb is. De nekik van miből leadni. Mondjuk nekem is de már nem tudom mit tud még elvenni tőlem az élet, vagyis nem elvenni hanem mézesmadzag ként húzgálni az orrom előtt dolgokat. 
Annyi évet elvesztegettem a hülyeségeim miatt, és a hülyébbnél hülyébb fogadalmak miatt, minden egyes új évi fogadalmam nagy baromság volt. A minap elnézegettem a volt középsuli osztálytársaim facebookját, annyira boldognak tűnnek a képeken, családjuk, barátaik körében vannak, többeknek már felesége is van és gyerekük, van akinél már a második lurkó is megvan. Ahogy egyik filmben el is mondják: "Addig nem hal meg senki amíg emlékeznek rá és ki emlékezhet ránk az utódaink." Köszönöm élet, még egy pofon...
Nem nagyképűség amit most mondok, de eddigi életem során nagyon sok könyvet elolvastam, szinte mindenféle témában fordult már meg könyv a kezemben, azt hittem hogy egy szerelmes könyv olvasása révén útmutatók kapok a könyvön keresztül, mit is érez az ember, milyen érzés ha szeretnek vagy ha nem szeretnek. Olvastam megannyi tudományos értekezést az emberről a pszichéről az egóról, könyveket Popper Pétertől, Ranschburg Jenőtől, azért hogy megértsem ki is vagyok, miért vagyok most az aki, milyen utat tettem meg eddig és merre tartok. Egy nagy igazságra rá is jöttem, minél többet olvas az ember, minél több a tudása annál jobban azt érzi mennyire nem tud semmit. A könyvek csak útmutatók nem pedig kézikönyvek az élet minden helyzetére eseményeire. 

HA már ennyire pesszimista és önmarcangolós lett a bejegyzésem (de ki kellett magamból írnom) álljon itt a végén egy fikció:

.....emléxem a napra mikor megismerkedtünk, egy esős tavaszi délutánon történt. A lakásomhoz közel eső parkban üldögéltem  kedvenc időtöltésemnek hódolva, olvasgattam egy könyvet. Nem is vettem észre az idő múlását és a tényt hogy időközben beborult az ég és nagy cseppekben hullni kezdett az eső. Gyors felpattantam és az esernyőm alá húzódva nagy léptekkel megindultam a buszmegálló felé. A buszmegálló nem volt mást mint egy tábla rajta a már jól ismert busz piktogramja és egy régi pad.

 Ahogy ott álldogáltam észre vettem egy nagyon helyes srácot aki próbált mindent elkövetni annak érdekében hogy az eső ne áztassa el nagyon, próbált összehúzódni annyira amennyire csak tudott és a nyakát is teljesen behúzta az széldzsekijébe. Rámosolyogtam de nem nézet felém ezért közelebb léptem és az esernyőmet felé tartottam. Így álltunk ott jó pár másodpercig mire ő észre vette hogy már nem esik rá az eső, kérdön elkezdett körbe és felfelé nézelődni. Ekkor találkozott a tekintetünk. 

Szia.

Szia...kösz.

Ó, ne hülyéskedj már, nincs mist, elég nagy ez az esernyő kettőnknek is.

Kösz, nem gondoltam hogy esni fog az eső ezért csak ezt a szél dzsekit kaptam magamra, mielőtt kijöttem a parkba sétálni.

Gyakran jársz ide sétálni.
Nemigazán, ez lett volna, vagyis ez volt a harmadik alkalom. Most költöztem fel vidékről és még csak ismerkedem a környékkel.

Saját lakásba vagy albérletbe?

Albérlet természetesen, mert nincs annyi pénzem hogy saját lakásom legyen... még - közben mosolyog rám. És te.

Én már itt élek ezen a városrészen 1 éve. Szeretem ezt a környéket, közel ez a csodálatos park, kijárok ide olvasgatni, pihenhetni.

Mit olvasol?

Hú mit is válaszoljak... egy könyvet olvasok amiben két meleg férfi a lövész árokban a háború borzalmai közepette egymásra talál, miközben ezeket gondoltam hirtelen azt mondja:

Ismerem ezt a könyvet nagyon jó könyv bár a vége nem igazán tetszett, én nem ezeket a befejezéseket szeretem.

Biztos látta az arcomon hogy nagyon meglepett az előbbi mondatával. Ezt meg honnan veszed? Kérdeztem tőle zavarodottan.

Megismerem a könyvet a borítójáról, vagyis abból ami kilátszik a könyvből amit a hónod alatt szorítasz. Nyugi én is meleg vagyok.

Pár perc csend következett, csak néztünk egymás szemébe, néha el el kapva tekintetünket a másikról, az eső egyre nagyobb cseppekben kezdett hullni. 

Mindjárt ide ér a buszom, ezzel jössz te is?

Nem én a következővel ami 10 perc múlva ér ide.

Addigra teljesen át fogsz ázni. Van egy javaslatom itt hagyom az esernyőmet és ha legközelebb találkozunk majd visszaadod.

Mielőtt bármit mondhatott volna megérkezett a buszom. Kezébe nyomtam az esernyőm nyelét, fölléptem a busz első lépcsőfokára, gyorsan felé fordultam és annyit kérdeztem tőle: 

Mi a neved?

A nevem Ádám, és a tied.

Még mielőtt az ajtót becsukták volna annyit mondtam: Louis.... és remélem látlak még....

A busz elindult, ő pedig ott maradt a megállóban.

folyt.köv.

Jó éjt Dalarann

dalarann@gmail.com

Napozás.

Ma végre sikerült lemennem a kertbe és az eper nassolásán kívül mást is csinálgattam. Elültettem a palántákat, ültettem szedret meg citromfüvet, szépen le is kapott a nap... bár nem mindenhol. Ideje lenne beiktatnom egy napozós napot :D

Dalarann

Egy jó cikk.

Ilyeneket olvasva mindig megsajdul a szívem, miért nincs lehetőségem színházba járni. A legközelebbi 78 km-re van tőlem olyan műsorral amire én nem mennék be akármennyire is jó lenne színházjárónak lenni.
Amiért ez eszembe jutott.

LINK!

Teen Wolf

Nagyon rég vártam már hogy a sorozatot folytassák, és végre itt van a gépemen a harmadik évad első része HD minőségben. Meg is nézem mihelyst sikerül a feliratot levarázsolnom hozzá a hosszúpuska oldalról.
Megérte várni nagyon, van benne 2 srác, ikrek, a született feleségekben láttam őket először, ott annyira nem fogtak meg.... de most....na akkor képet!

Blogolás.

Annyira de annyira nem volt kedvem reggel felkelni. Ez nem az a megszokott reggeli, jaj már megint menni kell ébredés volt, hanem annál rosszabb. Az a húsba maró fájdalommal járó ébredés, mikor tényleg érzed hogy nagyon fáradt vagy.... és mégis kelni kell. 
Reggel a konyhában erős késztetést éreztem annak eldöntésére hogy innentől kezdve befejezem a kávéivást és max cappuccino-t iszom. Meg is ittam még itthon a 3in1 - es reggeli csodát :D
Bent a munkahelyen aztán ittam még egy ilyen lötyit, azután pedig egy kávét. A főni néni a kezemben nyomta és onnantól kezdve nem volt visszaút, megcsapott az illata.....végem volt teljesen. Később a munkatársaim közül ketten készítettek tejeskávét, abból is jól bebögréztem. Szóval még alig múlt 10 óra és már 3 kávén túl is voltam. Sebaj, mert azzal nyugtatom magam hogy még mindig jobb mintha dohányoznék. Emléxem anno a suliban, ötöd hatod meg heted éven 19 - en voltunk az osztályban és mind kimentek dohányozni én meg maradtam a teremben, annyira kirekesztőnek éreztem a dolgot, mert bejöttek és jót nevettek meg tele voltak témával, amiket nem értettem mert nem voltam kint a dohányzóban velük ezért a beszélgetés további menetébe már nem is tudtam bekapcsolódni. Ugyan ez van most is, de nem a cigi körül forog az élet hanem a kávé körül. Pedig nagyon kellene vigyáznom vele mert a vérnyomásom a pulzusom meg a szívemnek sem tesz jót. Később megtartottam a számítástechnika oktatást. Hazafelé rápillantottam a telefonomra és örömmel konstatáltam hogy az elmúlt hónapban végzett munkámért járó csekélyke kis fizetésem megérkezett a számlára, úgyhogy jó is mert mindjárt kezdek is online bankolni, fizethetem a számláimat befelé. 

Ma nagyon.....hmmm....hogy is mondjam szépen, ma nagyon bennem munkálkodott az érzés, mennyire jó lenne újra valakit megcsókolni, mennyire hiányzik EZ is az életemből. Mennyire apró dolgok, és mégis mennyire tudnak hiányozni nekem.
Most álljon itt egy bejegyzés az előző blogomból amit a csókkal kapcsolatban írtam még 2010-ben:

Azok, akik már túl vannak életük első csókján, mindent tudnak róla: kivel, mikor, hol történt és milyen volt. Akik még soha nem csókolóztak, azok pedig kíváncsiam várják, milyen érzés is lesz. Akár csókolóztál már, akár nem, vannak bizonyos szabályok, melyeket követve feledhetetlenné teszed partnered számára az első csók élményét!

Legyen meghitt

Legyen rövid és édes

Legyen elvárásoktól mentes

Legyen higiénikus

Legyen ösztönös

Nem másról van itt most szó, mint az első csókról. Az én első csókom történetéről.

Ami 2008. január 20-án történt meg, életemben először, egy hideg vasárnap estén, de ne szaladjunk ennyire előre.

Vasárnap reggel felkeltem az ágyamból, hová is megy ilyenkor az ember elsőnek, úgy van, a számítógép elé, megnézni mi történt, míg aludt, miről is maradt le.

Aztán reggeli, és újra gép elé ültem, msn-ezni, elkezdtem beszélgetni az este főszereplőjével (nevezzük Á.-nak az illetőt).

Megbeszéltem vele hogy este találkozunk, már találkoztam vele párszor előtte, szóval nem kellett sokat ezen agyalni, hogy mi legyen.

A találkát este 7 órára beszéltük meg, hova máshová szokták az emberek a találkozókat megszervezni, plázák, bevásárlóközpontokba, mi sem tettünk másképp.

Nem tudom miért, de én már 6 óra után pár perccel ott is voltam és vártam rá, pedig lett volna másik busz is amivel kényelmesen 7 előtt odaérhettem volna.

Megérkezett ő Á. Bementünk a Plázába vásárolgatni, mert mondta, hogy neki kell pár dolog, és megkérdezte: Szeretem a teát? A válaszom igen volt, ezért vett egy nagyon finom és mellesleg nem olcsó teakeveréket.

Majd mondta mennyünk el hozzá teázni meg dvd-zni.

Még akkor elég naiv voltam e téren nem tudtam mit is jelent valójában a  dvd-zni hívás.

Elmentünk hozzá, átadtam neki kicsiny szerény ajándékomat, szereti a keserű csokit, hát megleptem vele. Meglepődött azon mennyire figyelmes vagyok.

Felmentünk hozzá, megmutatta a lakás, körbevezetett, majd mondta üljek le a szobában, ő elkészíti a teát én meg kibontottam a csokit. Elővette egy rakat dvd-t és pont egy olyan filmet választott ki, ami nekem nem igazán jött be, a 13. kísértet ez volt a címe, egy 2002-es horrorról van szó. Elég félős és ijedős vagyok, de nem akartam megbántani, mondtam, jó lesz ez a film is, megnézhetjük., mert ő még nem látta.

A film vége felé jártunk, amikor megkérdezte, miért vagyok annyira összegömbölyödve, miért húztam magam annyira össze, csak nem félek...tőle?

Akkor megmondtam Á.-nak, nem szeretem a horror filmeket, és nem tőle félek.

Majd közelebb ült, és átölelt, én meg viszont őt.

Ekkor kaptam a nyakamra egy érzéki lágy puszit, mái napig tudom a helyét pontosan hogy hol ért az ajka a nyakamhoz, még mindig beleborzongok, ha csak rá gondolok.

Rám nézett és megkérdezte, hogy minden rendben van e, erre nem lehetett mást válaszolni: minden a legnagyobb rendben. Egymás szemébe néztünk ő közelebb hajolt, éreztem ajkai között kiáramló lágy meleg leheletét az én ajkaimon, közelebb hajoltam, ajkaim az ajkaihoz értek, és ekkor megtörtént a dolog az én első csókom. A hideg végigfutott a hátamon, majd egy eszméletlen melegség árasztotta el a testemet, közelebb ültem Á.hoz, újra megcsókoltam most én kezdeményeztem, de az érzés nem változott, ugyan olyan jó volt, mint az előbbi.

Az ajkak lágysága a nyelv játéka valami fenomenális érzést nyújtott. Féltem majd mondani fog valamit, hogy nem vagyok még valami jó a dologban (megfelelési kényszer), fél óra után mikor kicsit abbahagytuk, kérdőn rám nézett, na mondom baj van.

A kérdése az volt, nekem tényleg ez az első? Mert nem vagyok rossz, jól megy.

Na, ekkor elmosolyodtam, fülig ért a szám, és elpirultam, annyira hogy meg is jegyezte nekem.

Ránéztem az órára és megijedtem, már fél tíz is elmúlt nekem meg másnap munkanapom volt és nem késhettem el, szívem szerint ott maradtam volna vele, egész este.

Ez az eset immár 2 éve történt, az első csók, de szép is erre emlékezni, minden percére, minden apró eseményre, ami aznap este történt, még azt is tudom milyen ruha volt rajtam, rajta, melyik villamossal jött stb.

Végeztem egy kis kutatást az ismerőseim között hogy kinek milyen volt az első csók, volt, aki nem emlékezett, rá mert részeg volt, vagy nem volt jó emlék, mert csak úgy odalépett valaki és lekapta, volt, aki nem is emlékezett, rá mert neki nem jelentett semmit.

Pedig ez az ember életében egy mérföldkő, szerintem.

A jó csókot az ember szeretné újra és újra ismételni, míg a kevésbé jót kevésbé van kedve "gyakorolni".

„Egy csók annyira egyszerű dolog, hogy szinte fel sem tűnik. De ha jobban szemügyre vennénk, megláthatnánk, hogy minden csóknak megvan a sajátos jelentése. A művészet az, hogy meg tudjuk fejteni azt a bizonyos jelentést. A csók különböző emberek számára különböző tartalommal bír. A jelentés végső soron attól függ, aki a csókot adja és aki a csókot látja. A csók aktusa mindig ugyanaz. Mégis minden csóknak megvan a maga sajátos jelentése. Kifejezheti egy férj soha nem szűnő rajongását vagy egy feleség mélységes megbánását. Jelképezheti egy anya növekvő aggodalmát vagy egy szerető lángoló szenvedélyét. De akármit is jelentsen, minden csók egy alapvető emberi szükségletet tükröz. A másik emberhez való kötődés igényét. Ez a vágy olyan elemi erejű, hogy mindig megdöbbenünk, mikor egyesek mégsem értik meg!”

Született feleségek című sorozatból van az idézet.

Jó éjt, Dalarann
dalarann@gmail.com