Végre....

....haza értem. Ma egy rakat olyan embernek kellett segítenem akikről tudom hogy meg tudnának ölni egy kanál vízben is, irigyek rám csak nem igazán tudom hogy miért és mire is pontosan. 
Feleslegesen túráztatom most ezen az agyam nem érdemelnek egy csöpp energiát sem amit rájuk fordíthatnék.

Na ez a kép szerencsésen ki is zökkentett. Egy a lényeg, nem akarok soha az életembe arra ébredni hogy számolgatom kik és kiket kell utálnom, sokkal értékesebb dolgokra is fordíthatom a szürkeállományomat.

Ma kaptam egy tábla csokit, de holnap szétosztom a munkatársaim között mert étcsokiból készült a drága amit én nem szeretek, az én csokim legyen tejcsoki vagy fehér csoki, de soha semmilyen körülmények között  se étcsoki. Ha végeztem a blogomra való betűk felhajígálásával meg kellene nézni valami jó filmet, vagy olvasni egy jó könyvet, de az a baj hogy most a szobámban 34 Celsius van ami inkább kedvez a film nézésnek mint a könyv markolászásának. 

Filmről jut eszembe:

....egész este forgolódtam az ágyban alig vártam hogy reggel legyen és kezdődjön a nap. Mindenkinek tudja az igazságot, ha nem akarjuk hogy valaminek elközelegjen az ideje akkor szinte repül az idő, viszont ha nagyon várunk valamit akkor ólomlábakon cammognak a percek. Ez most sem volt máshogy. Hasamon fekve néztem a telefonomat, ami a párnámon hevert, vártam mikor szólal már meg végre a jól ismert dallam, a máskor olyan fájdalmas hang amely jelzi hogy ébresztő kezdődik a nap, ideje menni dolgozni, most nagyon nem akart megszólalni. Pár percet még vártam aztán kezemet kihúzva a mellkasom alól a telefonom felé nyúlta, magamban mondogatva hogy biztos lemert vagy elromlott... de ahogy felé nyúltam már zenélt is mintha csak felriasztottam volna a drágát. Ideje felkelni. Kivételesen nem a szundi gombra nyomtam rá, hanem az ébren vagyok kis piktogramra. Rita pillanatok egyike. 
Kipattantam az ágyból és irány a fürdőszoba és kezdődhet a reggeli rituálé. 
Villany felkapcsol, csap kinyit, belenézés a tükörbe és már indul is a jól ismert monológ: Már megint hogy nézel ki, tiszta piros és eres a szemed, elfeküdted a hajad, meg nyomot hagyott az arcodon a kispárna nyoma. 
Mindezeken átesve megcéloztam a ruhásszekrényemet, kitártam az ajtaját és elkezdtem a ruháimat válogatni szelektál... dühösen gyűrkészni a ruháimat, nincs egy göncöm se amit felvehetnék, gyors magamra kaptam egy boxer-t és kinyitottam az ablakon, felhúztam a redőnyöket hadd járja át a lakást egy kis friss levegő, egész este nem mozdult meg a levegő. Egy szál alsónadrágban megindultam a konyha felé, föltettem a kávémat, elindítottam a rádiót hogy halljam mi történt míg én az igazak álmát aludhattam volna.
Örömmel konstatáltam, nem történt semmi említésre méltó, sem olyan dolog ami az estémet befolyásolta volna. Hülye alaptalan félelem ez is, majd felírom a többi közé, mert eddigi életemben minden jelentősebb eseménybe valami/valaki mindig belerondított. Legtöbbször az időjárás. Most viszont nyugis de fülledt estét ígértek, fel is írtam magamnak egy cetlire: vegyél citromot, meg citrom füvet a piacon. Ilyen melegben nagyon jól tud esni egy hideg limonádé az embernek, megspékelve egy kis citromfűvel. Szeretem még mentával is, de nem tudom Ádám szeretné e ezért nem is kísértem a sorsot.

Délelőtt még volt egy kis dolgom bent melóhelyen, bent hagytam a laptopomat. Haza felé menet megejtetem a bevásárlást, nagyon nem kellett költekeznem mert minden jó dologból volt otthon elég, mármint amiket én szeretek, de nem várhatom el senkitől hogy ami nekem megfelel az mindenki másnak is legyen jó és kész, minden embernek más az ízlése. Mondom én ezt melegként. :D Megvettem mindent amit felírtam a kis cetlimre, mikor visszanéztem az üzletsorokra hátha beugrik még valami amire eddig nem gondoltam, hirtelen megláttam, szerintem akik elmentek mellettem, biztos gondolták magukban, ez hülye, mit néz ez a semmibe és min tud így mosolyogni és kuncogni. Megláttam egyik üzlet kirakatában vagy 10 féle esernyőt, ez lesz a tökéletes ajándék. Egyik karomon a szatyrok, másikban a laptop és az esernyő, biztos szép látvány lehettem, verőfényes napsütésben esernyővel a kezemben egy zsúfolt buszmegállóban. Máskor ezen biztos paráztam volna, jaj mit gondolnak az emberek, de most nem érdekelt, csak az este lebegett ma szemem előtt.

Hazaérve lepakoltam a cuccokat, laptop be a tv - alá, este arról megy majd a film/sorozat, még nem döntöttem el. A többi cuccal kirobogtam a konyhába: zúzott jég + citromfü + lime és citrom + cukor bekeverve pihent a hűtőben. Készítettem egy kellemes zöldséges levest, rántott csirke-mellett  amit szezámmagos bundába csomagoltam, krumplipürét ebbe csempésztem egy kis szerecsendiót, ubisalit, és rakott kekszest. Mikor mindezzel kész lettem, belém hasított megint egy érzés egy gondolta: te normális vagy? filmezni hívtad nem pedig a párodat/társadat várod haza a munkából. Gyorsan túl is tettem magam ezen a gondolton mert az órámra pillantva rémültén vettem tudomásul a tényt, mindjárt itt van és még azt se tudom mit is nézünk. Filmet vagy sorozatot.  Utolsó Szamuráj  Nagyon jó a film meg a zenéje is de ezen mindig pityergek... és ez így folytatódott a legtöbb film vagy meleg témájú volt vagy olyan ami nagyon érzelmes, érzelgős és nem akarja azt látni senki ahogy én elbőgöm magam a Titanic című film azon részénél mikor a két idős ember egymás kezét foglya miközben betör a víz a kabinjukba. Szóval ott álltam tanácstalanul... csak múltak a percek... ebből az áldatlan állapotból egy ismerős csörgés zökkentett ki. Basszus ez a csengő volt. Itt van megérkezett.

folyt. köv.

Jó éjt Dalarann
dalarann@gmail.com