...akkor most a folytatás....

.... de előtte az elmúlt napok eseményeiből:

Az elmúlt napokban minden időmet lekötötte a munka, este meg mikor hazaértem már semmihez sem volt erőm főleg úgy hogy megtudtam 5 írásbeliből 2 nem sikerült. Teljesen magam alatt voltam, aztán ez az érzés átcsapott haragba, mert tanultam is a vizsgákra, dolgozatokra, sőt puskáztam is rendesen, még netet is használtam és még így sem sikerült, aki rólam másolta neki pedig meglett a 3 - as. Szóval velem jól kibasztak. 

Mind1. Megszerveztem apám buliját is, mert elérte az 50 éves kort, meghívtak a rokonságát az ő részéről. Ezzel el is ment a hetem meg a hétvégém, nemrég mentek el az utolsó vendégek. Ha kicsit hűlne még az idő akkor megiszom egy korty pezsgőt lefekvés előtt. Nem iszom szinte semennyi alkoholt, de azért a fater egészségére csak legurítok egy kicsit. Nem szeretem az alkoholt, van pár nagyon bűn rossz ízű és van pár igazán finom köztük, de engem nem ellazít és felold hanem még jobban lehúz, szóval én még az alkoholtól sem leszek lazább és gátlástalanabb.

A történet folytatódik:

"... Újabb csengetés. Vagy nagyon türelmetlen, vagy a szomszéd néni, Szabó néni kaptam őt el az ajtóm előtt és most faggatja. Ki ő? Mit keres itt? Biztos jó helyen jár? stb. Ő a folyosó bió kamerája, mindent lát és mindent hall. Mikor ideköltöztem akkor nagyon zavart a dolog, úgy éreztem hogy a köztünk lévő lakáson keresztül is lát engem, meg a többi lakót is, de ahogy teltek a napok, hetek, hónapok, jobban megismertük egymást és kiderült hogy nem rosszindulatú és a titoktartás nagy mestere. Szóval nem ilyen zakkant hangyás macskás néni. Na de ennyi elég is róla. Sietek az ajtóhoz hogy minél előbb beengedjem a lakásba. Még egy kis ruha igazgatás, haj ellenőrzése a tükörben. 

Ajtót nyitok.

Ott állt ő teljes valójában, kezében egy kis szütyővel. Hozott bort, milyen figyelmes, bár én nem nagyon iszom alkoholt, de ezt ő nem tudhatta. Az illemet viszont ismeri, mert nekem mindig azt tanította anyukám, vendégségbe soha ne menj üres kézzel és soha ne vedd el a tányérról az utolsó süteményt, vagy azt ami rajta van, az mindig a házigazdát illeti. 

Gyere be gyorsan ne álldogálj a folyosón. Ahogy belépett, én meg gyors mellette kiléptem a folyosóra és megnéztem van e kint valaki (Szabó néni).

Nem volt senki. Ahogy visszaléptem ő már tette le a kabátját meg a cipőjét az előtérben lévő fogasnál. Kérdőn felém fordult és megkérdezte: 

Mit néztél meg a folyosón? 

Semmit, nem fontos. Ha lepakoltál akkor menjünk be a nappalinak nevezett mindenes szobába, itt is van, első ajtó jobbra. Foglalj helyet, és kérek egy percet hozok egy kis frissítőt. 

Kiviharzottam a konyhába, a torkomban dobogott a szívem, izzadt a tenyerem, járt a lábam, szóval az összes idegességre jellemző tünet felfedezhető volt rajtam. Ahogy a hűtő előtt álltam és vettem ki az előre elkészített citromfüves limonádémat, magamban jó hangosan ordítottam: - Mi van veled, szedd már össze magam, nehogy itt nekem most szétess, még csak most kezdődik az este. Rengeteg embert láttál már vendégül, nem lesz semmi baj. - A belső monológomat megszakította egy kérdés ami a szoba felől érkezett.

Segítsek valamiben.

Nem kell hagyd már ott is leszek fél pillanat. Kezembe vettem a tálcát a rajta lévő kancsóval és két pohárral. Letettem az asztalra és elkezdtem önteni, előbb az ő poharába aztán az enyémbe, ő közben felpattant és elindult a kabátja felé, ki a előszobába.

Majdnem elfelejtettem hoztam neked egy kis ajándékot, mert az ember soha nem érkezhet vendégségbe üres kézzel. Hoztam neked egy kis bort, fogadd szeretettel, nem tudom milyet szeretsz, ezért ha nem veszed tolakodásnak egy olyan bort hoztam amit én nagyon szeretek. Remélem neked is ízleni fog.

Nagyon szépen köszönöm a bort és a figyelmességedet, de be kell valljak neked valamit, nem vagyok egy nagy alkohol fogyasztó, meg a borokkal valahogy nem vagyok kibékülve de ígérem nekem még az este folyamán meg fogom, vagyis meg foglyuk kóstolni. Miközben ezt mondtam neki elkezdtem mosolyogni majd egy kicsit nevetni is, és így folytattam - legalább felavatom az ideköltözésemkor vásárolt boros poharakat.

A bort átvettem, ő felém lépett én pedig olyat tettem amire ha visszagondolok még most is libabőrős lesz a hátam, de ezt nem jó értelemben kell érteni. Kezet nyújtottam neki. Kezet. Nyújtani. Van még mit tanulnom az életnek nevezett játéktól.

Kézfogást követően kiviharzottam a konyhába egy kis rágcsálnivalóért meg betettem a bort a hűtőbe. Ahogy ott tettem vettem újra lejátszottam a fejemben az eseményeket, ilyenkor mondom azt hogy áldás a fotómemória, máskor pedig átok. Szerintem szeretett volna adni egy puszit, mert úgy indult meg felém, és még a testét is előrébb döntötte. Jól van kezdek szétesni, sebaj jobban figyelek.

Visszamentem hozzá és elkezdtünk beszélgetni, mert én már kezdtem volna a filmezéssel de ő azt mondta hogy majd később ha nem gond.

Nem gond már hogy lenne az, addig is a vacsora ízei jobban összeérnek, mert mielőtt érkeztél akkor zártam el a sütőt.

- Szóval mióta élsz ebben a lakásban, és nehogy azt mond hogy nem régóta mert nem fogok neked hinni nagyon jó kis lakás, jól be van rendezve, és az ember nem hozz össze ilyet pár hónap alatt.

- Jól gondoltad, nem pár hónapja élek itt hanem már két és fél éve lesz következő hónap elején.

- Kicsit most belekérdezek, ki segített berendezni? Csak nem a volt barátod.

- Nem, a barátaim és én magam vásárolgattam meg apránként mindent. Szóval ez ilyen guberálós, meg garázsvásáros cuccokból van összehozva. Van egy nagyon kedves barátném az Évi ő ilyen művészféle nagyon sok bútort ő hozott miután kicsit kipofozta, rendbe hozta, ezt a csillárt is ő készítette, törött üvegek darabjaiból. Szerintem nagyon gyönyörű ha fel van kapcsolva. Még nem kellett felkapcsolnom a lámpákat mert a lemenő nap javában bevilágította a szobát, nappali fényben úszott az egész szoba.

- Nem haragszol remélem, mert ilyen körmönfontan puhatoltam ki hogy van e vagy volt e valakid miután ideköltöztél.

- Nem haragszom. Ez a beszélgetés lényege, egyik fél kérdez a másik válaszol, vice versa. Most viszont én kérdezek, ha már így rákérdeztél a kapcsolatomra én is rákérdezek a tiedre. Szóval van valakid vagy volt?

- Igen, volt. Egy lány ráadásul. Tudod én is azok közzé a fiuk közzé tartozom amelyekből sajnos száz szám találni az utcán. Mindig is sejtettem a vonzódásomat a fiuk iránt de tettem egy halvány próbálkozást hátha csak egy múló dolog ez nálam. 1 évig voltam együtt egy lánnyal, azt mondhatni hogy szinte semmi testiség nem volt köztünk, pedig ő nagyon akart volna engem. Nekem meg nem ment, pedig jól el voltam vele, később rá kellett jönnöm, csak barátként vagyok képes rá tekinteni. Nem pedig úgy mint páromra, akit szeretek. Egyszer megkérdezte, szeretsz? én meg nem válaszoltam neki semmit, elrohant tőlem az éjszaka közepén, ezután 2 hétig nem is láttam őt. Majd kérdtem hogy találkozzunk és beszéljünk, mert ez így egyikünknek sem jó. Mikor találkoztunk közölte velem hogy vége neki ez nem megy így tovább, úgy érzi egyoldalú minden a kapcsolatunkban, ő rengeteget ad nekem én viszont nem adok semmit neki. Nem igazán akarta az agyam elengedni, de éreztem míg beszélgettünk hogy a szívem mintha kezdene újra igazán dobogni a mellkasomban, nem pedig úgy mint előtte, mintha egy abroncs szorította volna, ez az érzés engedni kezdett. Még ott és akkor vége lett az első és egyben utolsó kapcsolatomnak, nővel.

- Férfival?

- Még keresem az igazit, nem akarom elrontani, nem akarom azt érezni mint az a lány akkor ott mellette, jó lecke volt nekem egy életre, de örülök hogy megléptem.

- Igazad van, nem szép ezt tenni egy másik emberrel, amit sokan tesznek. Hazásság  lakás gyerek stb. közben meg nem is szereti, csak él mellette, vagyis csak létezik mellette, mert hogy nem élet az ilyen, az is biztos. Nekem még lehetőségem sem lett volna eddig eljutni egy lánnyal, mindig is potenciális barátként tekintettem a szebbik nemre. De a beszélgetést folytassuk a konyhában, készítettem egy kis harapnivalót. Remélem mindent szeretsz amit készítettem. 

- Teljesen elkényeztetsz engem.

- Ezt majd mond a vacsora után.

Kimentünk a konyhába ahol már terített asztal várt minket, leültettem asztalhoz és megkértem hogy szedjem magának a levesből, mert azt én sem szeretem ha elkérik a tányéromat és szednek nekem bele, mert ilyenkor a másikra vagyunk bízva hogy miből mennyit tesz a tányérunkba. Én a leveseknek a sűrűjét szeretem nem pedig a levét. Ahogy elnéztem Ádám meg pont az ellentettje, ő inkább levét szedett.

- Ha nem ízlik akkor fűszerezheted még nyugodtan, ha ezek után sem ízlik ott is hagyhatod. Mondtam neki, megtörve ezzel a csendet.

- Ez így nagyon, jó nem kell  aggódnod, mert látom mennyire feszült vagy.

- Ennyire látszik? Pedig tudom hogy a főztöm mindig ízleni szokott mindenkinek, na jó kivéve öcsémet, ő mindent megblamál. 

A leves után hoztam a második fogást, a csirkemellet, krumplipürét és az ubisalit, mikor ezekkel is végeztünk, a desszertre tértünk és felvetettem mi lenne ha már ezt a tv előtt ennénk meg, mert már eltelt több mint 2 óra hossza és még egy percet sem néztünk semmiből. Ezen mindketten jót nevettünk.

Bevittük a tányérunkat, rajta a rakott kekszes süteményemmel, és leültünk a földre a tv és a laptop elé, a tányérokat pedig feltettük az asztalra. Elkezdtünk kutakodni a gépemen és a DVD - im között.

- Ó már, a tejszínhabot meg elfelejtettem, hozom máris, bent van még a hűtőben.

Mikor visszaértem azt látom Ádámon hogy a laptopomon nézi a filmeket és nagyon bazsalyog.

- Mi az min nevetsz, csak nem találtál valami vicceset a gépemen?

- Érdekes dolgot fedeztem fel a gépeden, nincsenek törölve az előzmények, eddig bárki gépe elő ültem le, mindig törölve voltak az előzmények, nincs ezzel semmi baj hogy neked nincs, csak megütötte a szemem. Ja és nagyon jó filmek és sorozatok lapulnak a gépeden és a DVD-k között is.

- Találtál valami nézhetőt amit meg szeretnél nézni.

- Ahan, de olyat nézzünk amit te is szeretnél megnézni. Csak kérlek ne legyen szomorú mert azokon mindig elérzékenyülök és szeretném még egy ideig fenntartani a magabiztos és érzelmileg erős ember képét.

- Oxa figyelni fogok erre, mert én is hasonló cipőben járok mint te. Pár napja sikerült a TESCO turkálós lemezek között megtalálnom egy gyöngyszemet, Az Órák című filmet, imádom. Meryl Streep valami fenomenális benne.

- Azt a filmet én is nagyon szeretem, látom nem lesz itt baj nagyon egyezik a filmez ízlésünk és a gépeden lévő zenéket elnézve, ezekkel sem lesz gond ha később szeretnénk hallgatni valami zenét is.

Teltek múltak a percek, hosszasan beszélgettünk, eszegettük a süteményt, válogattuk a filmeket, ahogy haladtunk a listán minden filmnél elmondtuk melyikünk mely részt szereti az adott filmből. A választásunk egy olyan filmre esett amit már egy ideje letöltöttem de még nem szakítottam rá időt hogy megnézzem, ő pedig régóta próbálta megszerezni de nem sikerült neki, ez a film pedig nem más mint a Single Man - Az egyedülálló férfi.

Ő nem igazán tudta miről szól a film mert csak rövid leírásban vagy fórum bejegyzésben olvasott a filmről, már nem emléxem, de nem is fontos ez már. Én viszont tudom miről szól a film, csak látni nem láttam még. 

(Az Egyesült Államok a múlt század hatvanas éveinek elején. A kubai rakétaválság árnyékában, Los Angelesben, egy személyes dráma zajlik. George Falconer, az ötvenkét éves angol, homoszexuális professzor nyolc hónappal ezelőtt elveszítette a partnerét. Tizenhat esztendőn át élt Jimmel, a halála után nem találja a helyét. Állandóan kísérti a múlt, a Jimmel töltött pillanatok, emlékek idéződnek fel benne. 1962. november 30-án George végül úgy dönt, hogy véget vet az életének. A nap azonban bővelkedik váratlan eseményekben és találkozásokban, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy George eldöntse, tartogat-e még valamit számára az élet?)

Felültünk a kanapéra, lábunkat feltettük a zsámolyra. A lábunk összeért. Csak egy zsámolyom volt, máskor mindig bosszankodom hogy miért nem tudtam eddig beszerezni még egyet, de most elhihetitek hogy nem bántam a dolgot. Elindítottuk a filmet, kérdeztem hozzak e be még valamit a konyhából, azt mondta hogy megvan minden ami kelhet, de még egy valamit hozhatnék, a bort, szerinte már jól lehűlt. Be is hoztam kettő darab pohár kíséretében. Ekkor néztem meg igazán az üveget és a címkét, ez egy 6 puttonyos aszú bor volt, amit én már nem is igazán neveznék bornak mert annyira édes és annyira finom hogy el is tudok attól a gondolattól szakadni hogy ez bor, és én a bort nem szeretem. Töltött előbb nekem aztán magának, koccintásra emeltük mindketten a poharunkat de mielőtt összeérinthettük volna, megszólalt.

- Mielőtt elkezdenénk a filmet és megkóstolnánk a bort, meg szeretném köszönni a kedvességedet, a fogadtatást a kellemes vacsorát és hogy eljöhettem hozzád. Adok és érte puszit. (Láttam rajta hogy most biztosra akart menni ezért jelezte a szándékát nehogy megint elbénázzam.)

Közelebb hajoltam, az arcunk közeledett egymáshoz, és ekkor megéreztem a bőre puhaságát, az illatát, a parfümjét, ami nagyon kellemes háttérben meghúzódó illatú volt, nem pedig olyan mint amiket a legtöbb férfi ember magára locsol. Vagy szappan szerű illatuk van, vagy olyan hogy állsz mellettük és érzed hogy kezdesz rosszul lenni annyira erős és tolakodó az illat. Előbb a bal majd a jobb arcára adott puszi után, rám nézett és mosolyogva megjegyezte:

- Még nem is ittál semmit a poharadból, de már piros az arcod meg a füled. Tényleg nagyon nem bírod az alkoholt. 

Ezen mindketten jót nevettünk, legalább oldotta bennem a feszültséget. 

Elindítottuk a filmet, és egy hang nélkül néztük végig az 1 óra 36 perces filmet. A végén még akkor sem szóltunk mikor a stáblista futott. 

Felé fordultam, ő ült a bal oldalamon, én meg neki a jobb oldalán. Vagy fél percig néztük egymást így féloldalasan fekve. Majd kinyújtotta kezét és kézfejével finoman végigsimította az arcomat. Annyira finom és érzéki pillanat volt ez, még levegőt sem mertem venni közben. Kezét visszatette az oldalára, majd felkelt a kanapéról és a laptopomhoz lépett. Pár kattintás után a hangszóróból felcsendültek Frank Sinatra örökbecsű dalai. Visszaült a kanapér, felvette az előző testhelyzetet, de ekkor már sokkal közelebb hozzám, éreztem a lélegzetvételét is, ha nem szólt volna a zene talán a szívverését is halhattam volna, ezt abból gondolom, mert az én szívem annyira pumpálta a vért a mellkasomban mint még soha ezelőtt.

A hosszas csendet én törtem meg.

Nagyon örülök hogy megismerhettelek, nagyon jól érzem magam melletted, komolyan mondom.

Tudom hogy komolyan mondod, én is nagyon jól érzem magam itt nálad, vagyis melletted. 

A nap már rég lement, a tv-sem világította be a szobát, kellemes félhomályban néztük egymást egy hang nélkül.

- Ne haragudj meg ezért.... hirtelen közelebb jött és megcsókolt. Ne olyan csókot képzeljetek el mint amik a filmekben vannak, olyat mikor a csajt odarántja a hetyó macsó állat és szétmorzsolják egymást ajkait miközben érzéki csókot próbálnak imitálni. Képzeljétek el a valaha volt legintimebb csókot az életetekben, ha ez megvan akkor most már tudjátok miről is beszélek. 

Jó éjt Dalarann!

dalarann@gmail.com