Blogolás.

Annyira de annyira nem volt kedvem reggel felkelni. Ez nem az a megszokott reggeli, jaj már megint menni kell ébredés volt, hanem annál rosszabb. Az a húsba maró fájdalommal járó ébredés, mikor tényleg érzed hogy nagyon fáradt vagy.... és mégis kelni kell. 
Reggel a konyhában erős késztetést éreztem annak eldöntésére hogy innentől kezdve befejezem a kávéivást és max cappuccino-t iszom. Meg is ittam még itthon a 3in1 - es reggeli csodát :D
Bent a munkahelyen aztán ittam még egy ilyen lötyit, azután pedig egy kávét. A főni néni a kezemben nyomta és onnantól kezdve nem volt visszaút, megcsapott az illata.....végem volt teljesen. Később a munkatársaim közül ketten készítettek tejeskávét, abból is jól bebögréztem. Szóval még alig múlt 10 óra és már 3 kávén túl is voltam. Sebaj, mert azzal nyugtatom magam hogy még mindig jobb mintha dohányoznék. Emléxem anno a suliban, ötöd hatod meg heted éven 19 - en voltunk az osztályban és mind kimentek dohányozni én meg maradtam a teremben, annyira kirekesztőnek éreztem a dolgot, mert bejöttek és jót nevettek meg tele voltak témával, amiket nem értettem mert nem voltam kint a dohányzóban velük ezért a beszélgetés további menetébe már nem is tudtam bekapcsolódni. Ugyan ez van most is, de nem a cigi körül forog az élet hanem a kávé körül. Pedig nagyon kellene vigyáznom vele mert a vérnyomásom a pulzusom meg a szívemnek sem tesz jót. Később megtartottam a számítástechnika oktatást. Hazafelé rápillantottam a telefonomra és örömmel konstatáltam hogy az elmúlt hónapban végzett munkámért járó csekélyke kis fizetésem megérkezett a számlára, úgyhogy jó is mert mindjárt kezdek is online bankolni, fizethetem a számláimat befelé. 

Ma nagyon.....hmmm....hogy is mondjam szépen, ma nagyon bennem munkálkodott az érzés, mennyire jó lenne újra valakit megcsókolni, mennyire hiányzik EZ is az életemből. Mennyire apró dolgok, és mégis mennyire tudnak hiányozni nekem.
Most álljon itt egy bejegyzés az előző blogomból amit a csókkal kapcsolatban írtam még 2010-ben:

Azok, akik már túl vannak életük első csókján, mindent tudnak róla: kivel, mikor, hol történt és milyen volt. Akik még soha nem csókolóztak, azok pedig kíváncsiam várják, milyen érzés is lesz. Akár csókolóztál már, akár nem, vannak bizonyos szabályok, melyeket követve feledhetetlenné teszed partnered számára az első csók élményét!

Legyen meghitt

Legyen rövid és édes

Legyen elvárásoktól mentes

Legyen higiénikus

Legyen ösztönös

Nem másról van itt most szó, mint az első csókról. Az én első csókom történetéről.

Ami 2008. január 20-án történt meg, életemben először, egy hideg vasárnap estén, de ne szaladjunk ennyire előre.

Vasárnap reggel felkeltem az ágyamból, hová is megy ilyenkor az ember elsőnek, úgy van, a számítógép elé, megnézni mi történt, míg aludt, miről is maradt le.

Aztán reggeli, és újra gép elé ültem, msn-ezni, elkezdtem beszélgetni az este főszereplőjével (nevezzük Á.-nak az illetőt).

Megbeszéltem vele hogy este találkozunk, már találkoztam vele párszor előtte, szóval nem kellett sokat ezen agyalni, hogy mi legyen.

A találkát este 7 órára beszéltük meg, hova máshová szokták az emberek a találkozókat megszervezni, plázák, bevásárlóközpontokba, mi sem tettünk másképp.

Nem tudom miért, de én már 6 óra után pár perccel ott is voltam és vártam rá, pedig lett volna másik busz is amivel kényelmesen 7 előtt odaérhettem volna.

Megérkezett ő Á. Bementünk a Plázába vásárolgatni, mert mondta, hogy neki kell pár dolog, és megkérdezte: Szeretem a teát? A válaszom igen volt, ezért vett egy nagyon finom és mellesleg nem olcsó teakeveréket.

Majd mondta mennyünk el hozzá teázni meg dvd-zni.

Még akkor elég naiv voltam e téren nem tudtam mit is jelent valójában a  dvd-zni hívás.

Elmentünk hozzá, átadtam neki kicsiny szerény ajándékomat, szereti a keserű csokit, hát megleptem vele. Meglepődött azon mennyire figyelmes vagyok.

Felmentünk hozzá, megmutatta a lakás, körbevezetett, majd mondta üljek le a szobában, ő elkészíti a teát én meg kibontottam a csokit. Elővette egy rakat dvd-t és pont egy olyan filmet választott ki, ami nekem nem igazán jött be, a 13. kísértet ez volt a címe, egy 2002-es horrorról van szó. Elég félős és ijedős vagyok, de nem akartam megbántani, mondtam, jó lesz ez a film is, megnézhetjük., mert ő még nem látta.

A film vége felé jártunk, amikor megkérdezte, miért vagyok annyira összegömbölyödve, miért húztam magam annyira össze, csak nem félek...tőle?

Akkor megmondtam Á.-nak, nem szeretem a horror filmeket, és nem tőle félek.

Majd közelebb ült, és átölelt, én meg viszont őt.

Ekkor kaptam a nyakamra egy érzéki lágy puszit, mái napig tudom a helyét pontosan hogy hol ért az ajka a nyakamhoz, még mindig beleborzongok, ha csak rá gondolok.

Rám nézett és megkérdezte, hogy minden rendben van e, erre nem lehetett mást válaszolni: minden a legnagyobb rendben. Egymás szemébe néztünk ő közelebb hajolt, éreztem ajkai között kiáramló lágy meleg leheletét az én ajkaimon, közelebb hajoltam, ajkaim az ajkaihoz értek, és ekkor megtörtént a dolog az én első csókom. A hideg végigfutott a hátamon, majd egy eszméletlen melegség árasztotta el a testemet, közelebb ültem Á.hoz, újra megcsókoltam most én kezdeményeztem, de az érzés nem változott, ugyan olyan jó volt, mint az előbbi.

Az ajkak lágysága a nyelv játéka valami fenomenális érzést nyújtott. Féltem majd mondani fog valamit, hogy nem vagyok még valami jó a dologban (megfelelési kényszer), fél óra után mikor kicsit abbahagytuk, kérdőn rám nézett, na mondom baj van.

A kérdése az volt, nekem tényleg ez az első? Mert nem vagyok rossz, jól megy.

Na, ekkor elmosolyodtam, fülig ért a szám, és elpirultam, annyira hogy meg is jegyezte nekem.

Ránéztem az órára és megijedtem, már fél tíz is elmúlt nekem meg másnap munkanapom volt és nem késhettem el, szívem szerint ott maradtam volna vele, egész este.

Ez az eset immár 2 éve történt, az első csók, de szép is erre emlékezni, minden percére, minden apró eseményre, ami aznap este történt, még azt is tudom milyen ruha volt rajtam, rajta, melyik villamossal jött stb.

Végeztem egy kis kutatást az ismerőseim között hogy kinek milyen volt az első csók, volt, aki nem emlékezett, rá mert részeg volt, vagy nem volt jó emlék, mert csak úgy odalépett valaki és lekapta, volt, aki nem is emlékezett, rá mert neki nem jelentett semmit.

Pedig ez az ember életében egy mérföldkő, szerintem.

A jó csókot az ember szeretné újra és újra ismételni, míg a kevésbé jót kevésbé van kedve "gyakorolni".

„Egy csók annyira egyszerű dolog, hogy szinte fel sem tűnik. De ha jobban szemügyre vennénk, megláthatnánk, hogy minden csóknak megvan a sajátos jelentése. A művészet az, hogy meg tudjuk fejteni azt a bizonyos jelentést. A csók különböző emberek számára különböző tartalommal bír. A jelentés végső soron attól függ, aki a csókot adja és aki a csókot látja. A csók aktusa mindig ugyanaz. Mégis minden csóknak megvan a maga sajátos jelentése. Kifejezheti egy férj soha nem szűnő rajongását vagy egy feleség mélységes megbánását. Jelképezheti egy anya növekvő aggodalmát vagy egy szerető lángoló szenvedélyét. De akármit is jelentsen, minden csók egy alapvető emberi szükségletet tükröz. A másik emberhez való kötődés igényét. Ez a vágy olyan elemi erejű, hogy mindig megdöbbenünk, mikor egyesek mégsem értik meg!”

Született feleségek című sorozatból van az idézet.

Jó éjt, Dalarann
dalarann@gmail.com