Itt ahol lakom van egy, hmm mondjuk rá hogy hölgyemény. Aki ha meglát, mindig megkérdezi, van e barátnőm. Eleinte vicces és humoros volt, de már annyira nyomakszik, ami már számomra kínos. mert eddig megkérdezte az állandó kis kérdését, de már az utcán is utánam kiabálja: Van barátnőd? egy ideig nem vettem róla tudomást, csak nagyot mosolyogva csináltam tovább a dolgomat. De már nagyon ráuntam. Ma is feltette kérdését, mire mérgesen ránéztem és szemébe mondtam, hogy nincs. Ne legyek én a barátnőd, nem jó az ha az ember egyedül van, én majd szeretgetlek téged, és legalább én sem leszek egyedül. Még kamuból sem járnék vele, nem hogy hozzáérni, annyira rusnya teremése a földnek, vagyis számomra az, hogy valami leírhatatlan. Ápolatlan rossz fogazat, kócos koszos hajzat, van egy kislánya is akivel szinte nem is törődik. Lepasszolja a nagyszülőknek azok majd nevelik. Egyre türelmetlenebb vagyok vele, de érthető a részemről a dolog, egy ideig poén, de ez már a kínos és sértő határ surlója nálam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése