Szóltam a főnökömnek hogy 9 óra körül átlépnék a dokihoz, kérdezte hogy megint nem jó a számítógépe? Nem, most velem van a gond, elmondtam neki is a panaszaimat, mire ő egyből küldött volna haza, persze úgy hogy közben meg húzta volna le a szabiaimat szépen, pedig azokat a karácsonyi időszakra tartogatom.
Mikor megérkeztem sajnálattal láttam hogy tele a váróterem, nem is kértem ki a kartonomat hanem leültem és elkezdtem zenét hallgatni amit tegnap töltöttem le az mp3 lejátszómra. A honlap ahonnan letöltöttem azt igérte ha ezeket a zenéket hallgatom akkor enyhülni fog a stressz miatt feszültség bennem, íme egy példa:
Ja és megtaláltam a jóga könyvemet is amit egy ideje jól elvesztettem az iszonyat kicsi szobámban.
A végén sajna csak annyit tudtam beszélni a dokival hogy nem tartottam be amit ígértem mert szombaton is dolgoztam, a héten pihenjek!!! ennyit tudtam vele értekezni mert ki kellett mennie beteghez, ezért nem is vártam meg hogy visszajöjjön, mentem vissza a munkahelyemre.Délután 3 körül meg szedtem a sátorfámat és elindultam haza.
Apám nagyon beszédes kedvében volt, még meg is ijedtem hogy vajon mi ütött belé hogy ennyire beszélgethetnék és pont velem. Aztán kiderült a turpisság, anyám mondta neki hogy nem érzem jól magam sok rajtam a nyomás és a feszültség, ő meg jó apaként próbált segíteni a saját praktikájával, belém tukmált kettő kupica pálinkát, ami egyre jobban kezd a fejembe szállni, sebaj nagyokat lélegzek, és gépelgetek tovább. :D lehet ez lesz a csodaszer, egy biztos a gépelési képességeimen csak rontott a dolog.
Ma egyik munkatársnőm boldogított dél körül, a lányának barátnőjéről mesélt hosszasan, megtudtam a csaj összes betegségét és párkapcsolati gondjait bajait, még azt is hogy akikkel összejön azoknak a srácoknak nem áll fel és ezt ő fennen hangon szereti hangoztatni nyilvános helyeken. Hát nem borzasztó? kérdezi ezt tőlem a kollegina, miközben egy kérdés formálódott az én fejemben is: Miért mondja el ezeket nekem, és ő miért kérdezz rá egy olyan dologra amit ő is épp most csinál? Nők, nem lehet megérteni őket. De minket fiúkat sem :D
Az utolsó gondolathoz kapcsolódva, például azt is nehéz megérteni, hogy az emberek miért nem vigyáznak jobban magukra? Tessék jól töprengeni, s kitalálni valamit! Törődni a saját egészséggel, boldogsággal saját felelősség! .... Provokállak, hátha.
VálaszTörlésNagyon jó a kérdésed, miért nem vigyázunk jobban magunkra, talán azért amiért én sem, mert nem hittem hogy velem is megtörténhet egy ilyen dolog, mármint hogy túl tudom magam hajtani, azt hittem többet birok, egy biztos többet mint a környezetemben lévők, sokkalta többet, de ha nem vigyázok akkor az életem gyertyájában lévő kanóc gyorsan elég. Működik a provokációd!
TörlésIgen, egyetértek az előttem szólóval - mi lenne, ha figyelnél s egyben vigyáznál is magadra? Nem muszály/muszáj mindig "egerészni" ;)
VálaszTörlésJó leckét kaptam az élettől, ideje kicsit lassítanom, és a rendelkezésemre álló időmet magamra és nem másokra pazarolni.
TörlésBocs érte de a muszály meg a muszáj nagyon berögződött, automatikusan írom ly - vel, figyelmetlen voltam :D meg diszgráfiás is vagyok, csak hogy mentségemre hozzam.
Én is csak csatlakozni tudok az előttem szólókhoz, persze mondani könnyű, de igenis meg kell tanulni kikapcsolódni. Amúgy azért kérdeztem, hogy mióta dolgozol, mert miután munkába áll az ember gyermeke, néhány év múlva a legtöbben átesnek egy nagyos stresszes, kiborulós, és az egészségre is rossz hatással lévő időszakon.
VálaszTörlésNa és a zene segített?
Arra a kérdésedre válaszoltam is, meg tudtam hogy van egy ilyen több év után amit az ember munkában tölt, viszont biztos voltam benne hogy ezen a dolgon én már átestem egyszer és nem fog újra előjönni, értem ezalatt a 14 éves megrázkódtatásomat amikor rá is döbbentem hogy hello bello be kell magadnak vallanod végre azt hogy meleg vagy, és nem kerülgetni a forró kását, aztán jött a következő hasonló mellkas fájásos szakaszom 16 évesen, mikor lelki válságban vergődtem közel fél évig. Ezeket a dolgokat sikerült magamtól, megoldanom minden külső segítség nélkül, azt hittem ez is egy ilyen szakasz és szépen túl leszek rajta, de most muszáj volt a ti intő szavaitokra hallgatnom és jó volt egy doki szájából is hallanom. Mikor feküdtem az ekg alatt az asztalon olyan hülyeségek villantak át az agyamon hogy csak na, majd leírom őket.
Törlés