Nyári szünet vége.

Nem is tudom hol kezdjem a mondandómat. Egy jó ideje hanyagolom a blogom, az emailekre se nagyon válaszolgattam amiért itt és most kérek bocsánatot és köszönöm meg mindazoknak akik a hallgatásom ellenére is vették a bátorságot és a klaviatúrájukat és írtak nekem.
Köszönöm nektek.

Nem is tudom hol kezdjem annyi gondolat és érzés kavarog most bennem, van ebben jó és rossz is, de kezdem egy jó hírrel, jelentkeztem képviselőnek és fel is kerültem a szavazólapra, ha minden jól megy akkor lehet hogy képviselő lesz belőlem, de ha nem kerülök be a testületbe az is egy jó hír nekem mert akkor tisztán és világosan látok egy más utat amit járnom kell.

Ha a lakosság úgy gondolja hogy a 8 és fél alatt nem tettem le semmit az asztalra akkor ne szavazzanak be és akkor elhagyom a kis községünket és szerencsét próbálok máshol és másban, de előtte felmondom egyik munkahelyemen a másikat azért megtartom egy ideig hogy legyen TB- biztosításom és hogy valamiből tudjam fedezni a jogosítványom megszerzését.

Tehát bármit is hozzon az élet én azt el fogom fogadni és nem megpróbálok hanem alkalmazkodni fogok az adott helyzethez. Mert sajnos gyorsan telnek az évek, úgy szálnak el mint ősszel a fák elsárgult levelei. Erre hétvégén kaptam megerősítést.

Voltam 10 éves osztálytalálkozón, ami szombaton került megrendezésre. Sajnos a 32 fős osztályból csak 14 en jöttek el ami nekem kicsit fura volt de megértem ha valami munkája vagy család miatt nem tud eljönni, de pont azok ne érjenek rá akik épp abban a nagy városban élnek, laknak, dolgoznak ahol megrendezésre került az egész banzáj. Még most se értem a dolgot.... vagyis értem.

Az osztályközösség olyan volt amilyen, de ez már a múlt, ezen mindenkinek felől kellene emelkedni, szerintem. Gondoltam én ezt a találkozó előtt, aztán valami bennem is nagyon de nagyon eltört.

Beszélgettünk az elején hogy kivel mi történt eddig, család, barátok, munka gyerekek stb. Aztán az egész átment egy kinek van több pénze beszélgetésbe, kinek van armani órája, ki hogy van felöltőzve stb. Jó nem csinálta ezt mindenki de elég volt egyikünknek felülni erre a szekérre naná hogy egy csomóan követték is, aki pedig nem szált fel azt meg jól felrángatták. Nem vagyok egy nagy ivós sőt semmilyen ivós nem vagyok, de egy idő után éreztem hogy csitt nekem mert baj lesz, ezért kértem a pincértől egy baileys-t.... aztán még egyet....majd még egyet. Egy ideig bírtam a dolgot, de aztán amikor egyik osztálytársam a másiknak azt mondta hogy te most azt mondod hogy egy hulladéklerakó telepen vagy vezető. vagyis guberáló, akkor bennem ott valami eltört :D 

Csak füleltem és kérdeztem hogy te srác jól hallottad mit kérdeztek? Igen volt a válasz jól hallottam. Egyszóval tök gáz lett az egész egy idő után, mert ment a verseny ki keres jobban a másiknál... Szóval ez a része űberbrutálgáz volt, és kezdte az egészet az a srác akit eddig még kedveltem is, de ezen az estén nagyon leírta magát nálam, ha őszinte akarok lenni még egy kis haragot is érzek iránta jelenleg. 

A szerencsétlenjét hallgattuk egész este hogy ő tanár meg most egyetemre is jár mert a KLIK fizeti neki a tanulmányait, vagy egy felesége 2 gyereke, armani órára telik neki amire megjegyeztem hogy utánzat, le is főtt rendesen, ja és egy kép nincs a 2 gyerekéről se a tárcájában se a telefonjában. Mikor kértem hogy mutasson már egy képet a kis családjáról akkor az volt a választ hogy van fent a facen az asszony tesz fel eleget. Nem is értem az ilyen embert meg van mindene amire az emberek nagy százaléka vágyik és még elégedetlenkedik meg lenézi a másikat aki nem fér be az ő skatujájába. Le kell nyugodnom, mert idegből nem tudok írni. Na szóval ezeket a kis malőröket leszámítva jó volt a többséggel találkozni. A vacsora vegyes tál volt aztán arról szedett mindenki azt amit a fogára valónak talált. A vendéglőből átmentünk egy rom kocsmába, ahol egy jó pasit se láttam, vagyon nagyon bamba voltam, vagy a rom kocsmában nem csak a berendezés rom hanem az emberek is roncsok. Jajj erről jut eszembe vártam a kérdésüket hogy nekem a barátnő vagy feleség dolog hogy áll, de egy ideig nem érkezett felém ilyen kérdés, meg is nyugodtam hogy lehet meg is úsztam a dolgot, de sajnálatomra egyik srác betalált a kérdésével... mi a helyzet a csajokkal, van barátnőd? Enyhén spiccesen mosolyogva a következőt válaszoltam: Igen van, szépen ki van mosva le van engedve és összehajtogatva be van téve az ágyneműtartóba. Pár másodperc csend majd röhögésbe kezdett mindenki és ezzel le is szereltem őket. 

Egyik volt kolis szobatársam ha egy picit iszik elkezd fogdosódni, vagyis markolássza a többiek fenekét. A srácot úgy képzeljétek el mint Conchita Wurst, mármint olyan borostával és fekete kerete szemüveggel. Mikor mindenkit végigmatatott közölte hogy még mindig nekem van a legjobb seggem, na mondom ezért meghívhatsz valami italra :D Ez volt ez este egyik legszebb bókja, ja és az hogy 23 évesnek néztek a többiek között, mert a biztonsági ember a szórakozóhelyen megkérdezte hogy hová megyünk, mondtuk hogy befelé mert osztálytalálkozónk van majd megkérdezték hogy én is velük vagyok mert korban nem úgy tűnik nekik, aztán még a táskámba is belenéztek hogy csak azért is kötekedhessenek.

Ú még mindig mérges vagyok a volt oszt társamra nevezzük G. nek :D Félelmetes.... ez most majd eltart nálam pár napig sajna. Este 9 órától őt kellett hallgatni hogy kivel hol mennyit hányszor mekkora volt a melle stb. megölte a bulit.....

Vettem egy jó átmeneti kabátot a zara-ban aminek örülök nagyon, mert egész nap mondták a munkatársaim hogy milyen jó, így nézz ki:

Elmúlt hónapokban vettem jó pár könyvet de mind itt vár a laptopom mellett arra hogy olvassam őket, nem kötött le az olvasás sem, amit leültem vagy feküdtem olvasni éreztem hogy egyre több feszültség gyülemlik fel bennem, elkezdett járni a lábam, előbb csak az egyik aztán a másik is, majd már odáig fajult a dolog hogy fel kellett állnom mozogni, mert éreztem hogy nem tudok tovább egy helyben maradni, így nagyon nehéz olvasni lássuk be. 

Próbáltam a munkahelyi streszt meg az életben adódó streszt levezetni vagy kint hagyni a ház előtt, de nem sikerült. Töltöttem le jóga dvd. ket de azok meg nem érnek egy darab száraz falevelet sem, könyvben meg nem olyan jó, mármint a könyv jó de olvasni is meg csinálni is a gyakorlatokat nem egy könnyű feladat és még ez is csak jobban idegesített. 

Nyár elején elkezdtem egy sráccal levelezgetni de a végén nagyon bele éltem magam és nem vettem észre a jeleket, mármint hogy a másik nagyon nem akar tőlem semmit csak udvariasságból nem hajtott el. Aztán próbálkozott az egy mondatos válaszokkal, majd az egy szavasokkal aztán értettem belőle és békén hagytam.

Az osztálytalálkozó végkifejlete nálam az lett hogy valami egyetemet vagy fősulit megpróbálom majd, meg a mai világban egy diploma szinte nem jelent semmit, de ha nincs akkor úgy megnézik az embert. Meg kell majd néznem hogy a régi rendszerben szerzett érettségimmel mit is lehet kezdeni. Mert nem tom kell e tennem szintemelőt vagy más tantárgyból is kell e tennem érettségit. Ennek még utána kell járnom és el kell döntenem hogy ha megyek akkor mire is akarok menni, mit akarok tanulni, és hogy a levelező az jó választás e nekem, ezeknek még utána kell járnom. Az is baj hogy egy villamosmérnöki diplomának is örülnék, vagy valami szociológiás vagy pszichológiás se lenne rossz, vagy felnőtt képzős dolog is jó lenne. Viszont a pénzügy annyira nem izgat hiába szereztem egy pénzügy számviteli ügyintézői végzettséget. Kereskedelem megint nem mozgat meg bennem semmit. bár valami infós dolog jó lenne, de ezen a területen is ha fel is veszik az embert legtöbbször olyan főnököt szerez az ember aki nem ért az infóhoz és csak cseszteti egész nap az ember fiát.

De ez még a jövő zenéje egyelőre.

Ja és egy tartozásomat szeretném rendezni a múltkor írtam hogy egy sráccal sétáltam aki nagyon rám van kattanva, vagyis ha nincs senkije jó lennék neki én is, de ez nálam nem pálya, Szóval készítettem naplementés képeket. ezeket most meg is osztom veletek:

JA és 250. bejegyzés.!!!

Dalarann