Megkérjük kedves látogatóinkat hogy az állatokat ne etessék.

Szól a kiírás az állatkertekben. 
Megnyugtatok mindenkit hogy egy rövid post lesz, mert a net adó miatt minden kilobájt számít. 

Biztos más is ismeri, olvasta vagy hallotta az alábbi történetet.

"Egyszer egy fiú beszélt nagyapjának arról, hogy mennyire dühös egy társára, aki igazságtalan volt vele.

...A Nagypapa így szólt hozzá:

- Hadd mondjak el neked egy történetet. Magam is voltam már úgy, hogy gyűlöltem azokat, akik elvesznek, anélkül, hogy megbánást éreznének. A gyűlölet azonban elgyengíti az embert, miközben csöppet sem árt az ellenségednek. Olyan ez, mintha abban a reményben vennél be mérget, hogy majd az ellenséged hal meg tőle. Én is sokat küszködtem ilyen érzésekkel. Olyan ez, mintha két farkas volna bennem. Az egyik jó, és nem bánt senkit. Harmóniában él mindennel, ami körülveszi és nem sértődik meg, ha nem akarják szándékosan bántani. Csak akkor harcol, ha azt kell tennie és akkor is csak úgy, ahogy helyénvaló.
A másik farkast azonban majd szétveti a düh. A legkisebb dologtól is fellángolnak az indulatai. Mindenkivel harcban áll állandóan, minden különösebb ok nélkül. Gondolkodni sem tud, annyira elhatalmasodik benne a düh és a gyűlölet. Nehéz ezzel a két belső farkassal együtt élni, mert mindkettő dominálni akarja a lelkemet.

A fiú mohón nézett a nagyapja szemébe és megkérdezte:

- Melyik fog győzni, nagyapa?

A nagyapja pedig ünnepélyes hangon így felelt:
- Az, amelyiket táplálom.
"

Jók ezek az indián tanmesék. De felvetődik bennem a kérdés, mennyire lehet erős a jó farkas egy olyan emberrel szemben akinek jól táplált gonosz farkasa van?

Ez olyan mint az a mondás hogy ne veszekedj hülyékkel mert legyőznek a rutinukkal. Azt is tudom hogy a gonoszságra nem lehet gonoszsággal válaszolni mert akkor az erkölcsi győzelem is elvész.


Az élet nagy dilemmái ezek kérem szépen, lesz min gondolkoznom a héten...

Jó éjt, Dalarann