Mesterkurzus!

Nagyon szeretem a mesterkurzust, ami csak elérhető a neten, videó, az mind megtalálható a gépemen a gyakran lejátszott videók között.

Legkedveltebb számomra Popper Péter, akit sajnos többé nem tart előadást, hírtelen bekövetkezett halála miatt.

Másik nagy kedvenc Müller Péter. Mikor egy kicsit jobban magam alatt voltam, a szokásosnál is jobban, akkor őt hallgattam beszélni, és tőle olvastam elég sok cikket és könyvet.

Nem a filmjei, nem a drámái azok amik igazán megfogtak, hanem a lélekkel, társadalommal, és az emberek egymás közti kapcsolatával foglalkozó könyvei amik igazán sok erőt adnak nekem.

“Kellene az életemben egy ember, legalább egyetlen ember, akinél nem kényszerülök önvédelemre. Akinek lelkem titkos kódját ki merem adni. Akit beengedek magamba: ez vagyok, minden jóval, rosszal, nemes és szennyes gondolattal együtt.

És ez az egyetlen ember az, akit valóban szeretek. Ha igaz az, hogy a szeretetben a kettő egy lesz, és egymásba ölelkezik, akkor ott nem lehetnek magántitkok, hozzáférhetetlen sebek, és főleg levegőtlen, gennyes sebek nem lehetnek, mert nem tudnak egymással összeforrni. Összeforrni csak a tisztaság tud, ezt még a sebészek is tudják, mert még a testünk is így működik. Senki sem tökéletes! És elvárhatatlan, hogy az legyen, mert az ember nem az.” (Müller Péter: Örömkönyv)

Egyszer az életben már mellé nyúltam, azt hittem egy emberről, hogy ő ilyen, akinek elmondhatom a titkaimat, akivel megbeszélhetek mindent, de a közeli barátságból csak barátság maradt homofóbiával fűszerezve…. De dolgozom rajta hogy ne így legyen.

Közöltem vele, én toleráns vagyok, néha még azokkal is akik tényleg nem érdemelnék meg, de van egy határ, én is tudok heterofób lenni vele, nem tudom mit szólna hozzá, ha az orra alá dörgölném milyen is egy heteró élete, mennyi buktató van amin nem olyan könnyű túljutni. Ismerem a családját neki is és a barátnőjének is, tudom mit fognak a családból ők bevinni a közös kapcsolatukba, szóval csak egy kicsit kellene megkapirgálnom a felszínt és a kis lufi világuk szerte is foszlana. (Már megérte autodidakta módon pszichológiát és szexuálpszichológiát tanulnom.)

A statisztikák szerint a gyerekek 30%-át éri erőszak a saját (heteró) családján belül. Na ebbe a statisztikába K. haverom (barátom), pont bele is illik, őt mái napig szokta az apja bántani, megverni. Szóval kíváncsi leszek rá nagyon hogy ő hogy neveli majd fel a gyerekét, mert mikor mondom neki hogy ez így szerintem nagyon nem jó, legalább öntse ki nekem a szívét, könnyítsen a lelkén, ne cipelje ezt a terhet egyedül tovább, akkor csak mosolyog és azt mondja de hisz minden rendben van, pár hónap és eltakarodok itthonról. Szerintem ez nem megoldás, ez csak menekülés a problémák elől, én tudom milyen szembe nézni olyan dologgal, amivel a mai világban igazán nem könnyű, főleg egyedül.

Ha nem igazán kér a segítésemből tudomásul veszem, hiszek a szabad akaratban…