Meg lehet-e valakit védeni saját magától?

Ma reggel olvastam ezt a kérdést a facebook-on christof-nál.

Erről beszélgettek bent a munkahelyén, egyik munkatársuk adott alapot a beszélgetéshez.

Meg lehet-e védeni valakit saját magától?

A kérdést én is megvitattam a munkatársakkal, ebből egy embernek van akkor tudása és élet tapasztalata, hogy érdemben hozzá tudott szólni. Beszélgettünk filozófiáról, teológiáról, etikáról, pszichológiáról, ezotériáról. A végén azzal zártuk: egy élet is kevés rá hogy körül járjuk a témát, nem hogy egy 8 órás munkaidő.

Mikor szólhatunk valakinek: Hé a szakad felé rohansz, tönkre teszed a magad és mások életét is, változtatnod KELL. És most nem a játékszenvedélyről vagy alkoholizmusról beszélek, mert azokat én betegségnek tekintem.

Hol a határ? Mikor tudjuk, hogy nem csak arról van szó hogy a saját életünket, véleményünket, meggyőződésünket erőltetjük rá a másikra.

Felvetődik itt egy másik fontos dolog is, a cselekvés szabadságát. Azért teszem mert én akarom azt megtenni, vagy azért teszem mert a másik akarja­/elvárja tőlem. A gyakorikérdéseket olvasgatva rengeteg ilyen dologgal találkozom. Engedjem barátomnak, vagy elveszítem és nem fog szeretni? Stb.

Tedd meg mert a másik akarja és ezzel fejezheted ki mennyire szereted. Ez szokott lenni a legfőbb tanács a különböző kérdésekre. Tedd meg, mert a másik ezt szeretné.

Ne légy meleg, bi, homo, leszbi, transzi, mert a társadalom ezt várja el, beleszól az életedbe pár ember s a társadalom egy nagyobb része.

Kicsit ennek is tulajdonítom a melegek sikerességét az életben. Ők sokkal elfogadóbbak, nyitottabbak, és nem akarnak senkin változtatni, kivéve ha a másik kéri. Szabad akaratából segítséget kér az életében adódó helyzetek megoldására. Rengeteg ilyen műsort lehet látni külföldi tv-kben. Homoszexuális személy megérkezik, rendbeteszi a házat, az életét a kinézetét adott személyeknek, családoknak.

Meg én itt egy kicsit összemosom a karmával a dolgokat. Az élet tapasztalás, mindenkinek az életei során tapasztalatokat kell szereznie, azért hogy a lelke fejlődjön és elérjen végül egy tökéletes állapotot.

Nemrég bele akartam szólni 2 ember kapcsolatába, de nem tettem:

Beleszólásomra ez a belső hang adott majdnem felhatalmazást. Hé ezt olvastad, ezt tanultad, ezt tudod: nemi sztereótípiák, a férfi uralkodik elnyomja a másik személyt, és ami rossz történik az életében arról a lány tehet csak. Szeretem ezt a fiút nem tudom miért, ja igen lányom azért szereted mert pont olyan ő veled mint amilyen apud anyukáddal, csak egy mintát követsz, egy minta áldozata vagy. A srác el fogja várni, ha füttyent egyet te ugrasz, és neked ugrani kell mellette nem lesz szabad akaratod, nem lesz meg a döntés szabadsága. A fiú uralkodása a másik felet pedig visszaüt, az életben adok kapok van, ami egy fránya egyensúlyi helyzetet tart fent. Rossz vagyok másokkal velem is rosszul fognak bánni, és kin vezetem le? A társamon.

Arisztotelész szerint ugyanis az ember forrása, létrehozója tetteinek. Az ember saját maga határozza el, hogy erkölcsös vagy erkölcstelen életet fog élni. Az akaratunk tehát szabad.