Képek.

I feel free.

Tuti hogy valami nem stimmel, nemrég lettem túl a telihold okozta álmatlan éjszakákon, és mégis tele vagyok energiával már vasárnap óta. Ma volt egy kis időm merengeni és arra jutottam hogy nem tudom az okát, a melóban özön a munka, hétvégén tartandó esküvőbe besegítek már péntek délután és szombat egész nap, megrázott nagyon a főnöknőm esete is, mégis majd szétfeszít az energy.
Félő hogy majd meglesz ennek a böjtje is. 

Ma este még olvasgatok egy kicsit a tableten meg rendezgetem a gépemen a dolgaimat, van 4 darab HDD-m és soha nincs egyiken sem egy csepp helyem sem, ez azért már bórzasztóóóó!

Jó éjt, Dalarann

Akkor a történések sorrendben.

Szóval ahogy ígértem ma blogba vésem az elmúlt napjaim eseményeit.
Péntek reggel bementem a másik munkahelyemre, megérkezett a falugazdászunk, aki széles mosollyal üdvözőlt engem és nagyon megdicsért. Történt ugyanis hogy volt egy továbbképzés féleségen ahol egy agrárkamarás előadást tartott a kötelező regisztrációról és annak menetéről.
Egy pontig hallgatta ez falugazdászunk majd közbeszólt hogy az nem úgy van, és hogy van neki az egyik településén a körzetén belül egy fiatal srác akinek sem a falugazdászkodás sem az agrárkamaráskodás nem szakmája mégis jobban tudja a dolgokat mint maguk. 1 órája hallgatjuk itt a kitöltés szabályait, viszont ő nekem mindezt 14 perc alatt töviről hegyire elmagyarázta.

Szóval dagadt a mellkasom rendesen egész hátralévő nap. Szeretem ha elismerik a munkámat és a tudásomat.

Ő, mármint a falugazdász olyan 11 fele hagyott ott engem mert el kellett mennie terepszemlére, érik a kukorica és az élő kombájnok már elkezdték szedni a termést, de nem a gazdának segítenek ezzel be, remélem érthető mit is akartam mondani. Lopják a termést de ám úgy rendesen.

11 körül aztán nekem szegezték a kérdést:
"nem tudod merre lehet a főnökasszonyod, sehol nem találják...."
Kilenc órától gyűlést tart a többi dolgozónak, nem lehet hogy ott van velük?
Nem, nincs ott, ők is keresik.
Keresik?
Igen mert nincs sehol, már az élettársa is bekereste mindenhol, de mégsem tudja senki hogy merre lehet, ezért kérdeztem hogy te nem sejted hogy hol lehet.
...sajnos nem... de megnézték a fő épületben, vagy annak az alaksorában.......
Meg persze meg kiabáltak is neki. hátha csak bezáródott valamelyik helyiségbe.
... jó de mi van ha rosszul van és nem tud szólni....
Az lehet de akkor nem lennének zárva az ajtók, mert mikor az ember érzi hogy rosszul lesz akkor ájulás közben nem zárja magára az ajtót.
Jóóóó én ezt értem, de az emeleten van két ajtó ami be szokott szórulni, ott megnézték már, fent az emeleten a lépcsőtől jobbra. rácsos ajtó...
Ekkor vette a telefont a kolléganőm és áttelefonált, elmondta hogy mit mondtam neki és kérte hogy menjenek fel és nézzék meg. Vártuk mi lesz a válasz. Az volt hogy a rács zárja nyitva van viszont a rács be van hajtva. Gyors közbeszóltam hogy nézzék meg az ajtót is akkor már, az viszont zárva volt.
Innen felpörögtek az események, ajtót felfeszítették és a bezárt ajtó mögött megtalálták a földön fekve a főnökasszonyomat. Nem akarom nagyon taglalni a dolgot, de öngyilkos akart, vagy próbált lenni, nem is tudom mi erre az igazán jó kifejezés. Mert ha valaki igazán véget akar vetni a saját életének akkor azt nem úgy teszi hogy bárki megtalálhassa. Mert hét harminckor én még reggel beszéltem vele telefonon.
Sikerült életben tartani az ott lévőknek míg ki nem ért a mentő, beszállították a kórházba és kimosták a gyomrát. Saját felelősségére szombaton haza is engedték. Szívből sajnálom őt, mert nagyon szeretem mert jó főnök még ha néha úgy bánik az emberrel mint a rongypokróccal, de én tudom hogy ő egy igazán jó ember, csak sajnos a mai világban a jó emberek megrokkannak, megkeserednek, és van aki öngyilkosságba próbál menekülni.

Erről eszembe jut egy régi régi bejegyzésem amit még a régi blogomba írtam, be is másolom ide:

"A téma úgy hozódott fel: beszélgettünk a vallásról, az életről a létezésről, vagyis én beszéltem a többiek meg hallgattak. Meghalt a főnökünk édesapja. Holnapi nap megyek a temetésére.

Szóval mondta a takarító néni hogy ő nagyon fél a haláltól.

Kérdeztem tőle hogy miért? Pedig tudom a választ, ő főleg a vallás sulykolta dolgok miatt és anyagias mivolta miatt, ez alatt a materialista szemléletet értem.

Válasza az volt: Nem akarok úgy meghalni, hogy ne tudjam mi lesz a gyerekeimmel.

Következő kérdésem az volt hozzá, mi lesz, ha már unokák is lesznek? Őket is túl akarod élni, vagyis velük együtt akarsz élni? Látni, hogy nőnek fel ők is, hogyan lesznek szomorúak, boldogok?

De a választ borítékolni tudtam volna, a válasza az volt: Igen.

És mi lesz akkor, ha a gyerekeid úgy döntenek nem akarnak örökké élni, és elfogadják a halált, tudnál e nélkülük élni, mert az emberek nagy százaléka azt mondja: nincs annál szörnyűbb mikor a szülök eltemetik gyereküket, nem élhetnek tovább a szülök mint a gyerekük.

Erre viszont nem tudta a választ, újra azt mondta, ő fél a haláltól.

Nem is várhattam volna tőle más választ, a halál gondoltat a halál félelme régóta az emberek gondolatainak szerves része, ha nem is merjük bevallani, de születésnapunkon, valaki temetésén, egy beteg rokon testvér barát ágya mellett mi jut először az eszünkbe, nem más, mint a halál.

A halált meg lehet határozni orvosilag, és különböző tudományok szerint:

(segítségül hívom a wikipédiát, tudom nem a legmegbízhatóbb forrás, de nekem most megfelel.)

A biológia számára a halál az élőlény elpusztulása, mely után passzívan vesz részt az ökoszisztémában.

A magyar jog szerint a halál: amikor a légzés, a keringés és az agyműködés teljes megszűnése miatt a szervezet visszafordíthatatlan felbomlása megindul. – 1997. évi CLIV. tv. XI. fej. 202.§ g)

Az orvostudomány megkülönbözteti a klinikai halál, agyhalál és biológiai halál fogalmát:

A klinikai halál állapotában az életjelenségek (keringés, légzés, agyműködés) átmenetileg szünetelnek.

Az agyhalál állapotában a személy agya olyan mértékben károsodik, hogy többé nem képes a szervezet tudatos irányítására, a vegetatív idegrendszer teljes vagy parciális sérülésekor. Eszméletvesztés, kóma esetében lehetséges a károsodás nélküli felépülés.

A biológiai halál az élő szervezet működésének teljes és végleges leállása.(sokak szerint az emberi haj és köröm növekedése az egyén halálát követő hetekben, hónapokban szűnik meg)

A teológia és a vallások nagy része szerint a halál a földi élet vége, mely után az egyén isteni akaratnak megfelelően másvilágra kerül, megsemmisül, vagy más alakban újjászületik.

A nyugati civilizáció erősen materialista beállítódása sok új információval gazdagította a halál biológiai jellemzőinek megértését, azonban keveset foglalkozott a lelki, spirituális aspektussal. Mivel vallásonként, koronként és emberenként is jelentős különbségek vannak.

Tisztán emlékszem arra mikor kicsi voltam, nem tudtam szinte semmit a halálról egészen nagy csoportos koromig, amikor is meghalt egy hozzám nagyon közel álló ember, egy óvónő.

Mindig énekelt nekem, ha rossz kedvem volt, a Homokóra című dalt, itt jegyzem meg elég keveset játszottam a többi korombeli gyerekkel, inkább az óvónőkkel beszélgettem vagy csak magamban üldögéltem.

Szóval egyik nap az oviban, mindenki szomorú volt, letört, és sokan sírtak is. Odaléptem egyik óvónőhöz és megkérdeztem mi a baj, miért sír? Csak nem elesett és sebes lett a lába.

Ő rám nézett és azt mondta. Valaki, akit szerettünk, te is szerettél nincs többé.

Számomra akkor ez felfoghatatlan dolog volt, hogy történhetett ez, mit is jelent valójában. Elhagyta valaki és nincs meg, mint egy játék esetén, gyermeki elmém csak ezt volt képes összehozni akkor.

A temetésre nem vittek el minket, egyik nap kevesen maradtam a felnőttek közül az oviban, tudtam, hogy most vannak oda, talán keresik, hátha meglesz.

Pár nap múlva lehangolt lettem, hibáztattam a többi embert meg lusták és mulyák voltak, mert nem találták meg, nem keresték eléggé.

Mamám ezt látta és elmesélte mi is történt valójában.

Mamámról tudni kell, ő reformátusvallású, mái napig hisz Istenben, a Bibliában, és abban, ami le van benne írva.

Én ezt a magyarázatot kaptam, meghalt nincs többé, a mennyben van, de mamám mesélt a pokolról is nekem.

Ezután teltek az évek, de nem tudtam elfogadni azt, amit mamám mondott nekem.

Lekonfirmáltam, a papunktól nem mertem ilyen dolgokat kérdezni, ő se mondhatott volna mást, mint mamám.

Később elkezdtem olvasgattam, kutattam a témát, vallások, biológia, kémiai meghatározások százaival találkoztam. Különböző korok gondolataival ismerkedtem meg, filozófiai megközelítésekkel, és filmekben bemutatott elképzelésekkel.

Voltak korok, amikor a halál szinte minden napos volt, éhínségek, pestis, tífusz, vérhas, háborúk, inkvizíció, és egyéb borzalmak.

Az emberek félték a halált, mert mit mond a legtöbb vallás, halálod után megmérettetik az életed, ítélkeznek feletted és pokol vagy menny vár rád. És mint tudjuk, nem várhat az emberre más csak az örök kárhozat szenvedés, kénköves pokol, kevés a jó ember.

Mit mondott a materialista szemlélet, halál után nincs semmi, megszűnik a test létezni, megáll minden, mint egy kikapcsolt számítógép és nincs tovább.

Nem térek ki minden vallásra, de sokban visszatérő motívum, a halál után vár ránk egy hely ahol boldogok vagyunk, és a lélek megsemmisül: Nirvána, vagy mégsem? (a Nirvána közismert és széles körben hitt jelentését írtam itt le. Bár a buddhista értelmezésben ez a lét és az egyéniség teljes megsemmisülését jelenti, valójában csupán a lelki szintre való emelkedésre utal, ahol az élőlény immáron szabad, tiszta lélekként függetlenné válik az anyagi kötőerőktől.)

Nem akarom hosszúra nyújtani a dolgot, személy szerint abban hiszek: A halál nem a vég, itt nincs vége az útnak, lehet, hogy van reinkarnáció, lehet, hogy van következő élet. Az is elképzelhető, a biológusoknak van igazuk, mikor megszűnik az utolsó sejt működése is az emberi kémiai gép működése végleg leáll akkor az adott test halott.

Elmém, szívem azt súgja, nem lehet csak ennyi az élet.

Kell lennie valami célnak (Karma).

Ha vége is az életnek, az univerzumban akkor is nyomot hagyunk, mint egy nagy és végtelen tároló kapacitású gépben minden és mindenki nyomot hagy, teljes elménk, tudatunk lementődik a mindenségben. (Akinek ez ismerős lenne, ez az A.I. című filmben nagyon szépen meg van jelenítve.)

Most hogy itt ülök egy másik film is eszembe jutott a nagy gondolat áradat közben, ez pedig nem más, mint a Csodás álmok jönnek című film. Meghalnak a szereplők és eljutnak egy mennyországnak nem nevezhető helyre, ami a képzeletükből születik, ki milyen életet él olyan világot teremt benne magának képzeletben. A férfi szereplő felesége öngyilkos lesz, aki a pokolra jut, de ez nem így van, elméjét szellemet annyira megviselte az élet, hogy nem képes magának egy szép világot alkotni a másik oldalon. Ezért nézz ki úgy minden mint a pokol és a lélek felemészti magát.

Számomra ezek a dolgok a legszimpatikusabb gondolatok, elképzelések, hiszem, hinni akarom, hogy nem lehet csak ennyivel vége. Gondolataink csodákat teremtenek, és nem a világ teremt minket.

Egy atomban annyi energia van iciri piciri helyre tömörítve, mint a galaxisban lévő összes nap teljes energiája. Isten mindig magunkon kívül keressük, de isten bennünk van, minden egyes emberben, legyen az jó vagy rossz ember, mindenkiben benne van az isteni szikra mellyel képesek vagyunk teremteni és világokat elpusztítani.

„Az emberek sok mindent elhallgatnak a halálról... többek között, hogy milyen hosszú ideig tart, míg a szívedben is meghalnak azok, akiket a legjobban szeretsz.”

Stephen King"

Egész hétvégén sütöttünk főztünk mert nekem vasárnap volt a névnapom, tesómnak meg a születésnapja másnap. Ebből most annak is kiderülhetett hogy mi a keresztnevem akinek eddig nem volt világos. 

Na még írok pár sort az új telefonomról. A régi megadta magát 3 évet bírt. Még míg volt benne egy kis erő addig sikerült rajta túladnom, kaptam érte kemény 10.000Ft-ot. Több mint a semmi. Ezt a pénzt még megpótoltam 40.000Ft-tal és vettem ezen a pénzem egy Iphone telefont, úgy hogy nem rajongok az almás termékekért, de nekem gyorsan kellett egy új telefon, több pénzt viszont nem költöttem volna telóra, szóval ez szerintem egy igazán jó vétel volt. Még barátkozom a kicsikével.

Jó éjt, Dalarann

Holnap.

Megpróbálok előbb hazaérni a munkából és legépelni az elmúlt napok eseményeit.
Névnap.
Főzés.
Kertészkedés.
A főnöknőm öngyilkossági kisérlete.
Vettem egy új telefont Iphone-t.

Dalarann

Na végre már hogy bevallotta.

Reméltem is mikor előszőr megláttam a tévémben hogy ő csak nem egy olyan srác....akik majd modell csajokkal pózol a kifutón és lámlám igazam is lett.

Kivéve ha nem kamu a levél amit írt az Oroszoknak.

A szökés sztárja korábban határozottan tagadta másságát.

Wentworth Millerről már régóta rebesgetik, hogy valójában a saját neméhez vonzódik. A jóképű színészért elepedtek ugyan női rajongói, ám nőnemű partnerrel igazából soha nem látta senki. Miller most eloszlatta mindenki gyanúját és bejelentette, amit már régóta sejteni lehetett. A coming outra egy levélben került sor, amiben meleg férfiként jellemezte magát. Millert ugyanis meghívták a Szentpétervári Nemzetközi Filmfesztiválra, amit ő azzal az indokkal utasított vissza, hogy képtelen lenne részt venni egy ünnepségen, miközben Oroszországban elnyomnak és megfosztanak a jogaitól minden hozzá hasonló homoszexuális embert.
A szökés sztárja 2007-ben még határozottan tagadta másságát és az In Style magazinnak azt nyilatkozta, hogy barátnőre, családra vágyik, csak éppen még nem találta meg az igazit...

Ma pont így jártam mikor megláttam a neten a hírt:

Pár kép azoknak akiknek nem ugrik be hogy kiről is van szó:

Ja és ma mindenki az Alföldi féle István a királyról beszélt, hát nem tudom hogy volt e valaki is aki egy jó szót mondott volna. Én személy szerint nem láttam, de ezek után kíváncsivá tettek hogy milyen is lehet ha ennyi embernek nem tetszett. Ma valaki azt mondta hogy ő úgy emléxik még egy ló lefejezése is volt benn.

Dalarann

Történések az életemben.

Tegnap rokonlátogatóban voltunk, egy kis kiruccanás ránk is ránk fér. Egész gyerekkoromból arra emléxem hogy a rokonok egész nyáron csak jönnek és mennek mi viszont nem megyünk senkihez, ha nagy ritkán el is mentünk akkor meg vagy gyereklátogatás volt vagy temetés. Szóval ezek meg nem olyan kajálós kikapcsolódós bulik, sajnos.
Reggel keltett tesóm 8:55 - kor hogy igyekezzé' má' mert 9 - kor indulunk. Gyors kinyitottam a szemem, felpattantam a reggeli rituálémat lerendeztem 6 perc alatt és már 9:05 - kor már a kocsiban ültem. Rekord.
Az út nem volt annyira hosszú mint én azt előre elgondoltam, még a nagy forgalom ellenére is elég jól haladtunk. Mikor megérkeztünk kint a ház előtte kiskertben észre vettem hogy van bazsalikom, na mondom ebből nekem vinnem kell haza legalább egy vagy két tövet. Nagyon szeretem ezt a fűszernövényt viszont nekem amit a tescó - ból veszek az soha nem marad meg, talán a helyet nem szereti vagy azt hogy hazahozom a kicsikét, letépkedem az összes levelét :D és megeszem. 
Biztos ismeritek a bazsalikom pesto receptjét  ha nem akkor adok egy kis segítséget hozzá:

5 dkg bazsalikom
0,5 dl + 2 ek oliva olaj (lehetőleg jó fajta legyen, itt számít!)
5 dkg fenyőmag vagy mandula vagy pisztácia vagy végső esetben dió
3 gerezd fokhagyma
2 kk só
csipet bors (opcionális)

Istenkirályságosan finom. Csak én eszem meg a családomból a többiek rá se néznek, vagy ahogy nagymamám mondja: "bele se ütik a csőrüket."

Szóval benyomultunk a házba, ahol kellemesen hűvös levegő fogadott minket, hát igen a légkondi még mindig egy király dolog, bár én is terveztem hogy itthonra jó lenne beszerezni egy ilyen ketyerét, de a végén mindig lebeszélem magam, mondván a nyáron úgy is csak pár olyan nap van amit nehezen lehet kibírni, azért meg nem éri meg megvenni, hogy a nyár folyamán pár napig üzemeltessem. Meg amúgy is szeretem a nyarat, a meleget. Egyik ismerősöm írta kis a facebook - on: "Kint 30+ Celsius van, bent vagyok a szobában járatom a légkondit. Kerestem egy takarót és betakarózva fekszem a tv előtt."

Na ezért felesleges szerintem.

A rokonok már javában sütöttek főztek, mindenkinek köszöntünk, felköszöntöttük egymást, mert nekem névnapom lesz, és + pont volt számomra hogy végre 27 éves koromra eljutottunk odáig hogy nem kapok egyetlen egy üveg bort sem, mert nem szeretem szegény borokat, kivéve pár igazán tényleg finom bort: aszú és jégbor. Kaptam jó pár üveg likőrt, van köztük meggy- csoki- krémlikőr. Happy day :D

Kint az udvaron bográcsban sertés pörkölt rotyogott, és meg kell mondjam nagyon jól nézett ki és nagyon finom is volt, mondom én ezt úgy hogy nem szeretem a sertéshúst, nekem ennek a fajta húsnak van egy különleges fura, számomra nem finom íze, ezért csak akkor eszem meg nagy ritkán ha jól be van fűszerezve a belőle készült étel, de ez tényleg nagyon fini volt, főztek hozzá tésztát, ezzel volt hozzá a köret.

Majd ettem baconbe csomagolt csirkemájat, hogy ez mennyire finom az elmondhatatlan, szeretem a bacon-t szeretem a csirkemájat, de hogy a kettőt így összesütik és megfűszerezik, valami mennyei finom.

Volt még sült krumpli, rizs és tepsiben sült csirkecombok. Ezekből is ettem. Ja és ki ne felejtsem a salátákat, volt csalamádé, nem azok a bolti tartósított pancsok, hanem igazi házi készítésű, saját kertben termelt zöldségekből. Káposztasaláta és görög saláta is került még az asztalra, ezekből is szedtem, mondtam is magamnak ha már lúd legyen kövér :D

Meg is jegyezték az asztalnál ülő rokonaim hogy ennyire jó ízűen enni és ilyen sokat még soha nem láttak, majd jöttek a bókok hogy milyen jól nézek ki, van rajtam most már fogni való és nem olyan kis nádszál vagyok mint gyerekkoromban amilyen voltam. Anyum tett téglát a zsebembe mikor mentem a suliba szeles napokon, nehogy elfújjon a szél. A szél nem is fújt el, bár a téglák súlyától meg nem tudtam megmozdulni. Na jó ez csak vicc volt, bár tény hogy elég vékonyka gyerek voltam. 

Sajnos ők nem tudják mire fel ez a nagyon jó étvágy nálam, biztos mással is volt már úgy hogy valami bántotta, feszült ideges volt és akkor elkezdett enni, na én is valami hasonlóban vagyok épp. Fel is szaladt 4 - 5 kg, ami tényleg felfért még viszont félek hogy nem lesz megállás és pár hónap múlva kis zsírdisznó leszek. 

Ebéd után ittam még egy tejeskávét, mellé pedig almás pitét majszolgattam. 

Délután kimentünk az udvarra ahol játszanom kellett krikettet, mert ahová mentünk volt egy 8 éves kis srác aki megtervezte a sport délutánt. Mondtam nekik hogy engem még a tesi tanárok sem tudtak mozgásra bírni, de annyira kérlelt hogy beálltam én is játszani. 10 kört játszottunk és csodák csodája toronymagasan én nyertem. Volt is kiabálás rendesen :D  A rokon srác meg elkezdett pityeregni, sajnos ezt én most egy népbetegségnek látom, nem tudnak a mai fiatalok veszíteni, mert úgy vannak nevelve hogy ha nem vagy első akkor sehol sem vagy, még a suliban is ezt a fajta dolgot sulykolják. Te vagy az első király vagy! Második, harmadik stb. vagy akkor egy senki vagy és szégyelld el magad.

8 óra körül indultunk haza, 10 óra körül értünk be a házba. Én még kint maradtam egy kicsit nézegetni a teliholdat, tegnap még mondjuk nem volt teljes a telihold, majd ma, szóval nem lesz alvás ma sem, sebaj letöltött valami jó könyvet a tabletemre és akkor majd lesz este mit olvasgatnom. 

Reggel néztem volna a tv-ben a Debreceni Virágkarnevált, de hogy ennyire élvezhetetlenné tegyék ezt már büntetni kellene, a kamerák mindent mutattak csak a lényeget nem, a kommentátor meg végig belepofázott mindenbe. Volt egy Japán fúvószenekar akik nagyon szépen kezdtek el játszani, mikor a zene kezdett kiteljesedni megszólalt a kommentátor és végig pofázta az egészet, nagyon felhúztam ezen magam, ott is hagytam a tv-t és úgy döntöttem inkább blogolok egy kicsit. 

Rég volt már izgi bizgi kép:

Dalarann