Anno a suliban csak egy dolgot vehettünk a szánkba ének órán, és ez nem volt más mint a furulya, amin elég jól tudtam játszani a kötelezően megtanulandó zenéket, viszont soha nem szerettem rajta játszani, sem a hangot amit előlehetett belőle csalogatni.
Nekem mái napig hangszerileg nagy szerelmeim az orgona és a hegedű. Mivel nem minden lakásban van orgona és nem is olyan könnyű hozzájutni, ezért ez nekem soha nem is volt az elérhető célok feliratú dobozomban. Mert az ember csak ne lopjon már magának egy orgonát a templomból :D
Viszont a másik hangszer a hegedű, az már más tészta, annyira szép hangja van, és annyira mély érzéseket mozgat meg bennem a hangja hogy az elmondhatatlan, hasonlóan mint az orgona hangjánál. Pár hónapja nagyon motoszkál a fejemben hogy veszek hegedűt és autodidakta módon megpróbálom megtanulni, legalább 3 hang tiszta eljátszását :D (majd úgy is leteszek erről a tervemről.)
Talán azért is érzem ennyire a késztetést magamban mert van pár filmzene amiben annyira erőteljesen és hangsúlyosan van előtérbe hozva a hegedű hogy akarva akaratlanul is a film erős érzelmi benyomásait a hegedű hangjával azonosítom.
Ezekről a filmekről beszélek:
El labirinto del fauno -
The Fountain -
Lindsey Stirling - ről nem is beszélve -
Régen mikor kollégista voltam, az egyik nevelőtanárunk tartott a fiataloknak zenetörténeti esteket, ezek az esték abból álltak hogy ő vette a kis motyóját és elment a zenei könyvtárba, CD-re kimásolt zanéket, amik egy adott korra voltak jellemzőek, majd a koliban lejátszotta ezeket, persze megfelelő körítéssel kísérve. Nagyon szerettem járni erre a foglalkozásra, csak sajnos pár alkalom után én a tanár és a hifi maradtunk.... so sad. Lejátszott nekem egyszer egy zenét ami annyira mélyen megérintett akkor ott hogy az valami elmondhatatlan, biztos mással is volt már ilyen, mikor a sírás és az öröm egyszerre akar kirobbanni az emberből, és még a lélegzetét is visszafolytja úgy figyel. Gondolhatjátok hogy néztek rám a szobatársaim mikor felmentem a szobába, lesápadva vörös szemekkel....
Sajnos nem vagyok valami túl jó az érzelmek kifejezésében, szélsőségek között mozgok, erre mindig vannak megerősítő példák sajnos. Mindig úgy gondoltam hogy az ilyen embereknek mint én, találták ki a zenét és a hangszereket, mert van hogy a szavak kevesek ahhoz hogy kifejezzük a másik embernek mit is érzünk legbelül.
Szombaton volta bent Debrecenben sikerült végre vennem egy mellényt, és hozzá egy nagyon faja inget, holnap fel is veszem őket és megyek a melóba, hadd nézzen a sok falusi és mondhassák hogy "né má ez megint hogy ki van ötözve.." Mert ideje lesz lecserélnem a ruhatáramat olyan ruhákra amit hordani szeretnék.
Ja és köszönöm neked az ing, mellény és pulóver kiválasztásában nyújtott segítségedet :D
Mikor még kamasz tizenéves voltam, néztem a tv-ben egy sorozatot, sajnos már a címére nem emléxem. A történet lényegében csak annyi volt hogy, egy kislány beszélgetett az apjával egy csillogó üveg tárgyon keresztül. Ez gondolom eddig egy kicsit zavaros. A lány a sorozat elején épp betöltötte a 18. életévét, és megjelennek a szuperképességei mert az apjával azért beszél egy üveg tárgyon keresztül mert az apja amúgy egy UFO vagyis helyesebben mondva földönkívüli.
Jajj közben eszembe jutott Űr apu volt a címe :D
Na szóval alig vártam én is hogy betöltsem a tizennyolcadik életévemet, hátha nekem is lesz valami jó képességem, és hiszitek vagy sem de nem történt semmi, ugyan az a fiú maradtam.
Viszont rájöttem hogy mégis csak van egy dolog amiben több vagyok mint a többi ember, és ez nem mást mint az empátia. Erre ma is volt egy nagyon jó példa. Egyik munkatársammal nagyon csúnyán beszéltek, ő bejött az irodába, ránk nézett és elkezdett sírni majd zokogni. Le akartuk ültetni, nyugtatgattuk, vízzel kínáltuk, eddig nem is volt semmi baj, de addig nyaggattuk míg le nem ült mellém a székre, na innensőtől kezdődtek az érdekes dolgok, olyan rossz érzés fogott el amivel hirtelen nem tudtam mit kezdeni. Egyre rosszabb lett a kedvem, levert és erőtlennek éreztem magam és nagyon rám jött a sírhatnék. Föl kellett állnom és arrébb menni mert ha még egy percet mellette maradok akkor tuti nekem is elerednek a könnyeim.
Érdekes ez a dolog amúgy mert ha igazán visszatekintek az életemre akkor ez a dolog végig elkísért eddig. Mindig is nagyon jól megértettem az embereket, és a koliban is sokan fordultak hozzám ügyes bajos dolgaikkal, na jó 10 - ből 9 - szer én kérdeztem meg hogy mi van mesélj mi a baj... lelki szemetesláda szerepét töltöttem be elég sokszor.
Nehéz ezt így leírni, mert komplett élethelyzeteket kellene blogba vésnem hogy érthetően legyen teljes egészében az hogy miről is akarok most írni. De először lehet le kellene írnom mi is az az empátia:
Empátia
az embernek az a képessége, hogy egy másik ember szempontját felfogni és megérteni képes. Másképpen az empátia azon képesség, amely lehetővé teszi, hogy átéljük mások érzelmeit, affektív tapasztalatait. Az empátia érzés megnyilvánulása például, ha valaki egy másik bánatát hallgatva, az adott helyzetet elképzelve saját élményként éli meg: azonosan érez vagy gondolkodik, és következésképpen hasonlóan cselekszik is. Az empátia téma előtérbe kerülése a 19. század végi Németországra vezethető vissza.
Az elméletalkotók körében egyre inkább általános az egyetértés, hogy az empátia több dimenziós fogalom, jelenség amely affektív és kognitív komponenseket is tartalmaz. Az affektív összetevő az empatikus törődésre, aggodalomra (vagy szimpátiára), a kognitív összetevő pedig más nézőpont felvételére vonatkozik. Az empátia kialakulását kisgyermekkorra teszik; már 8-10 hónapos kortól egyértelműek a gyenge empatikusságra utaló jelek. Az empátia kialakulásában jelentős szerepe van a szülői nevelésnek. A szülői támogatás és a gyermek empátiára való képességének kapcsolata a szociális tanuláselméleten keresztül is magyarázható: A segítőkész, támogató szülők példaképként szolgálnak a gyermekek számára, akik így empatikusabbá válnak. A kötödés (kapcsolódás) elmélet szerint a biztos kapcsolatot nyújtó szülői viselkedés lehetővé teszi, hogy a gyermek empatikus viselkedésre fordítsa erőforrásait az önmagával törődés helyett (hiszen a törődést megkapja szüleitől. Hasznos különbséget tenni az empatikus törődés és a más nézőpont felvétele között, mivel a kutatások alapján az előbbit elsősorban az anyai, az utóbbit az apai nevelés fejleszti, hiszen a hagyományos nemi szerepek alapján az anyák a „belügyekért” (törődés a gyermek érzelmeivel), az apák pedig a „külügyekért” (segítség a világ felfedezésében) felelnek. A gyermek nemétől is függhet az empátia mértéke, pl. a nyugati kultúrkörben az empatikus viselkedést inkább a nőknek tulajdonítják.
Több kutatás is alátámasztja, hogy az mások érzelmeit átélni, „átérezni” azokat az idegi struktúrákat aktiválja, amelyeket a saját érzelmek átélése. Az idegi struktúrák alapvetően automatikus aktivációján kívül az empátia sok egyéb tényező függvénye: pl. kontextus, kapcsolat az empátiát kiváltó személlyel, nézőpontok, stb. Az empátia kiváltó okain túl érdekes kutatási téma, hogy az egyéni különbségek vajon stabil személyiség vonással magyarázhatók-e?
Az empátiát a haraggal és az agresszív viselkedéssel összefüggésben is vizsgálták. Az érzelmi kifejezőkészség és a harag helyesen bejósolják az iskolás gyermekek empatikus viselkedését. AZ empátia pedig erősen előrejelzi a proszociális viselkedés mértékét. A főhatás modell szerint az empátiának főhatása van és csökkenti a haragot és az agressziót is. A közvetett modell szerint az empátia kevesebb haraghoz, amely pedig kevesebb agresszióhoz vezet. A kutatási eredmények inkább a főhatás modellt támasztották alá. Megfigyelhetők voltak nemi különbségek is. A kutatásban 24 5 éves kisgyermek vett részt, akik összesen 6 emberke nemek szerinti csapatot alakított ki. A kísérletek során a kisgyermekek (5 évesek) összesen az idő 2/3-ban mosolyognak. A nemek közti különbségek beváltak: a fiúk nagyobb arányban mutattak agresszív viselkedést, míg a lányok több proszociális dologba kezdenek. Az összesített eredmények szerint az empátia a harag és agresszió varianciájának 18%-át magyarázza, míg a proszociális magatartások varianciájának mindössze 8%-át jósolja be az empátia. Bizonytalanság a kutatással kapcsolatban, hogy az agresszió és a harag közti korreláció nagyon magas volt, így elképzelhető, hogy nem mérték pontosan a fogalmakat. Egy másik nem várt eredmény, hogy előfordult, hogy a harag csökkent a longitudinális kutatás (4 alkalom) során, ám az agresszió nőtt.
Az empátiától különbözik a szimpátia, a rokonszenv vagy együttérzés, amelynek lényege, hogy az ember például egy panaszkodó beszámolóját elfogadja vagy amiatt megsajnálja, és esetleg emiatt segít rajta.
Az empátia képessége nélkül az ember nem számít lelkileg teljesen kifejlett, egészséges személyiségnek.
Forrás: Wikipédia.
Szóval röviden és tömören megérzem a körülöttem lévők lelki állapotát és nagyon hamar át is veszem... lehet ezért nem is szeretek nagy tömegben állni, vagy a buszmegállóban a tömeg közepén várakozni a buszra.
Biztos megint zárlatos lett az agyam mert azt találta ki ez a kocsonyás anyag a koponyámon belül, hogy hízzak addig ameddig tudok, na ez most 68 kg on beállt és feljebb már nem megy. Hétvégén hozattam tesómmal bokára csatolható súlyokat, ezeket felteszem a lábamra és esténkét 50 - 50 lábemelést megcsinálok. A kaját visszább veszem és este már csak ananászt fogok enni. Jó tudom, jobb az igazi ananász, de felénk ilyet nem lehet kapni ezért marad a konzerv kivitel hogy azért mégis meglegyen a tervem ezen része. Meg a benne lévő plusz cukor segít abban hogy ne legyek egy kómás zombi aki kajáért caflat az éjszaka kellős közepén a hűtő felé.
Ma bepótolom a meg nem nézet x-faktor részeket, egész nap erről beszélt ma mindenki, mármint arról hogy mi volt a műsorban én meg csak álltam ott mint egy kuka, mert én nem néztem hétvégén. Van tv a szobámban de nincs rákötve egy tv szolgáltatás sem.
Ti ezt tudtátok: szeptember 23.-a a biszexuálisok, pánszexuálisok valamint barátaik és támogatóik részéről felhívás a biszexuális közösség és kultúra elismerésére.
Ebből kifolyólag eszembe is jutott az az eset amikor elmondtam barátomnak hogy meleg vagyok, és próbálta belémsulykolni hogy inkább legyek biszex és akkor hátha rájövök mennyire jó egy nővel és hogy jobb mint egy pasival.
Erre én megkérdeztem hogy neked honnan van összehasonlítási alapod. Erre még jobban megsértődött. Hetyók, érdekes emberek.
Erről a képről jut eszembe megyek szombaton a megyeszékhelyünkre, és eszek egy jó sajtburgert :D
Pár napja ki vagyok bukva egy kicsit. Nemrég újra elkezdtem lottózni, mert nyár beálltával abbahagytam mert nem volt járásom a posta felé, mert a település másik felére jártam dolgozni.
Felfedeztem hogy van online lottó is, regisztráltam és a 3 éve használt számaimmal újra játékba szálltam. Pénteken letöltöttem az elmúlt 5 év nyertes számait. Azt hittem rosszul látok, nyáron a számaim közül 4 - et kihúztak, pont abban a hónapban amikor nem vettem szelvényt.... 2,6 milliótól estem el :S sebaj most online feltöltöttem a számlámat és a következő fél évben automatikusan teszi meg a rendszer a számaimat.
Rohadt egy érzés...
Ideje lenne elkezdenem újra fotózni, mert egyre szebb a táj, sárgulnak a levelek, a naplemente pedig valami gyönyörűűűű. Bár ehhez nem este a sötétben kellene hazajönnöm.
Szerintem fogok belinkelt google drive - ról meleg kisfilmeket amiket az évek során gyűjtöttem össze. Hátha lesz közte olyan ami nem csak nekem fog tetszeni.
Most hogy belekezdtem fejben ehhez a bejegyzéshez, eszembe jutottak dédim szavai:
Nem az tesz valakit jó emberré, ha ezt mondja magáról mindenfelé. Jó ember az aki tud viselkedni, betartja az erkölcsi, társadalmi szabályokat, és erején felül is megpróbál ember maradni az embere között...
Akkor még nem értettem mit is akart nekem mondani a dédim, mert ezeket akkor mondta nekem mikor a házban rohangáltam és ő pedig nem nagyon örült a dolognak.
Ma viszont végignéztem a fiatalokon, hát kiábrándító látvány volt.
Rosszak, neveletlenek, öntörvényűek, gusztustalanok, iszonyatos egóval rendelkeznek, nem tisztelnek senkit és semmit, és a szabályok jelentőségét nem igazán értik.
Ma egy kislányt gúnyoltak a többiek, és hiába szóltunk rájuk hogy fejezzék be, ne bántsák tovább, ők a fülük botját sem mozgatták csak tovább vihogtak és a lányt piszkálták.
A lányról azt kell tudni hogy 6 an vannak vele együtt testvérek, az édesapjuk nem rég halt meg, nagyon szegény család, az anyuka nem dolgozik mert sehová sem veszik fel. Annyi pénzük sem volt hogy hajtetű írtó szert vegyenek a patikában ezért a lányt az anyuka iszonyatos barbár módon nyírta meg, szóval a haja rettenetesen néz ki, mármint az ami maradt a kis fején.
Egész nap egy kapucnis felső van rajta, nem eszik semmit, hiába kapja ingyen az ebédet, tízórait, inkább megszökik az ebédlőből is csak ne keljen ennie...
Semmi hatásköröm nincs, nem tudok változtatni a sorsukon.
Hétfőn viszont szóltak hogy a gyerekeket kiemelik a családból és elviszik őket, és az sem biztos hogy egy helyre kerülnek a testvérek.
Iszonyat látni, nem tudok szebben fogalmazni, emberek ilyen életet élnek és senki nem segít, senki nem intézkedik.
Na de ez egy másik téma, nem is erről akartam írni. Szóval ment a csúfolódás, én odaléptem eléjük álltam úgy hogy a lány mögém kerüljön, ki a látóterükből. De még ekkor sem hagyták abba. Nem is, mert már mindegy volt hogy ott van e a lány, a lényeg csak annyi maradt a számukra hogy különböző bántó dolgokat mondtak róla. Megkérdeztem őket hogy nektek nincs szívetek, miért művelitek ezt?
Válasz:
"Most mééé.. há nem látja milyen egy csicska.....
Megérdemli mert szegények meg egész héten ugyan abban a ruhában van.
Folyton megszökik ebédből.
Nem fürdik mert lusta.
Nem szólal meg egész nap, mert nem tud beszélni, biztos megette a nyelvét, azzal táplálkozik.."
Nem is igazán szeretném tovább folytatni mert most is elkezdett járni mindkét lábam annyira ideges vagyok még most is.
Nem is értették mi a baj azzal amit csinálnak. Mikor újra megkérdeztem tőlük miért mondanak ilyen dolgokat, akkor egyből jött a tagadás, Ők nem mondtak semmit. De hát én hallottam. Nem is igaz.
És ezzel ők le is zárták a dolgot.
A mai fiatalok nagyon nagy százalékára igaznak érzem a dolgot, neveletlen üres emberi bőrtasakok, tele gyűlölettel, haraggal, neveletlenek, nem tisztelik a kort, nem ismernek semmilyen udvariassági szabályt.... de nem is sorolom tovább.
Ezek a fiatalok fogják majd keresztezni a mi utainkat, velük találkozunk majd a buszon, a postán a sorban, a hivatalokban, ők lesznek azok akik követnek majd minket a generációs skálán.
Nem lesz ennek jó vége, egy generáció nevelés és erkölcsi normák nélkül nő fel, és olyan oktatást kapnak amivel semmire se mennek az életben.
Volt szerencsén 5. osztályos dolgozatokba belenézni, írni sem tudtak rendesen a gyerekek:
Kukac = kökacs
Moly = mojs.
Zöld alma = Szöldalma
Levél = legvél
Kérdés: mi a szájhagyomány?
Olyan dolog ami szájról szájra terjed és sokan elkapják és így terjed át a másik szájára mert ez hagyomány.
Ja és az erkölcstan tankönyv egy oltári nagy vicc, semmi nincs benne az erkölcsről.
Tegnap megnéztem vagy 3 filmet is, amik itt várakoztak a gépemen, de estére hagytam a Z World War címűt, de ezt már nem volt kedvem egyedül nézni, ezért kinek szóljon az ember ha szingli és a szüleivel él...
Szóval anyummal néztem meg, és nagyon tudom ajánlani mindenkinek mert jó film.
Volt 2 olyan jelenet amin nagyon megijedtünk mindketten, ahogy néztük tovább a filmet a vége felé nem volt hirtelen előrontó zombi, ezért szóltam anyumnak hogy meg ne ijedjen mert most tuti szétszórjuk a pop-corn-t a szobámban olyan ijesztő rész lesz.
A főhős (Brad Pitt) épp egy nagy termen vágott át ahol szanaszét volt hajigálva minden, erre anyumra néztem ő meg nevetve megjegyezte hogy ez tényleg egy elég félelmetes része a filmnek.
Miről beszélsz, sehol egy zombi, még a zene sem ijesztő.
A válasza csak ennyi volt: "Nem látod a sok mosatlan...."
Á ezek a nők, se velük se nélkülük nem élet az élet.
Definíció: "A pletyka terjedését, alakulását nagyon nehéz követni, hiszen a lényege pontosan az, hogy képlékeny és kiszámíthatatlan. A pletykálók által szőtt hálók kibogozhatatlan szövevények. A pletyka mindenhol jelen van, és teljesen ellenőrizhetetlen. Egy szociológus szerint a pletyka definiciója a következő: Ismerhető szereplőkről szóló, nem publikus információ, aminek a legfőbb jellegzetessége a terjedés.
Az ismerhető azt jelenti, hogy olyan emberekről szól, akik a mi ismeretségi köreinkbe tartoznak. Nem publikus, tehát nyilvánosan már nem mernénk elmondani, legfeljebb két-három emberrel beszéljük meg, és a bizalmunkért cserébe ők is megosztanak velünk néhány új pletykát. Amit nyilvánosan vállalunk, az már nem pletyka - legyen szó akármekkora szenzációról - hanem botrány. A terjedés pedig alapfeltétele és lételeme a pletykának, attól az, ami, hogy egyre több ember adja tovább, hálókat tart egyben, és minden továbbmondásnál változik.
A pletyka értékváltó jelenség. Olyan, mint a tűz - a kemencében jó, a ház tetején rossz. Akkor jó, amikor valakiről idejében elterjed egy csoportban, hogy nem érdemes neki kölcsönadni, mert nem adja vissza, és akkor rossz, amikor ferdít, túloz, zavart okoz az emberi kapcsolatokban."
Na szóval, régóta piszkozat ként szerepelt ez a bejegyzés a blogom boszorkánykonyhájában.
Én is részese lettem nemrég egy pletykának, aminek köszönhetően elég sok régi pletyka is felszínre került rólam.
Ebben a blogban szerintem még nem említettem K.-t a régi barátomat haveromat, akivel mikor nagyon jóban voltunk akkor el kezdett terjedni egy pletyka hogy K. meleg, vicces mert én vagyok a meleg K. meg hetyó, akinek van barátnője, és noha néha tényleg melegebb, meg buzisabb nálam, de ő akkor is a jányokat szereti (vagyis eddig így nézz ki a dolog.) Szóval mikor ezt megtudtam, akkor jött a következő pletyka.
Volt munkatársam osztotta meg velem ezt is, mert ő most kocsmárosként dolgozik, és mindannyian tudjuk hogy ami a nőknek a fodrász üzlet, addig a férfiaknak a pletyka cserélő hely a kocsma. A történet csak annyi hogy mikor ezzel a sráccal elkezdtem dolgozni, akkor a környezetében lévők, viccelődve, kötekedve, de a tudtára adták hogy vigyázzanak velem mert még nem volt barátnőm, vagyis ők nem tudnak róla, gondolom nem volt rólam barátnős pletyka, ezért vigyázzon nehogy rámozduljak. A legszebb az egészben hogy ezt pár napja tudtam meg tőle, pedig ez a dolog már több mint 3 éves történet, szóval nincs már hír értéke csak számomra, szóval ez már nem pletyka.
Viszont ma egyik munkatársnőm odavágta nekem a kérdést, számomra alattomosan, kígyó módjára:
" Mi újság... a másik munkahelyeden.?"
Elemezzük csak ki egy kicsit ezt a kérdést, ha az érdekelte volna hogy mi van velem akkor azt kérdezni hogy mi újság.? De ő még hozzá tette hogy a másik munkahelyeden, hmm elég konkrét kérdés. Ezek szerint őt nem az érdekelte hogy mi van velem hanem mi történik a másik helyen ahol dolgozom, ez az a hely ahol a főnöknőm öngyilkos akart lenni. Viszont ha ez érdekli akkor meg miért nem kérdezte meg kerek perec. Tudom én erre a választ, azért így kérdezte hogy ha bármit mondok és ő tovább adja akkor mossa kezeit, azzal hogy ő nem is kérdezett semmi olyat csak én kezdtem el mesélni. NA de nem kell engem félteni, tudom hogy jön létre egy pletyka, hogy kerekedik, hogy gömbölyödik, hogy alakul át, elkezdtem neki mondani semmit információ tartalommal rendelkező dolgokról beszélni. Láttam hogy ez nem tetszik neki, de ez legyen az ő baja, én nem pletykálok, ha kérdése van tegye fel, ha viszont konkrétan tudni akar valamit akkor kérdezze, meg én meg elmondom a véleményemet a dologról, és semmi többet, mert ha továbbmondja akkor teljes mellszélességgel tudom vállalni a dolgot.
Ezek után jött még egy kellemes megjegyzés tőle: "Ó mondjál már valamit, te úgy is mindent tudsz..."
Jól van kis anyám, ha harc hát legyen harc. Viszont kérdeztem:
"Hallom indulsz polgármesternek a következő választáson?"
" Ezt meg honnan szedte mindenki, hát ez nem igaz, már nagyon mérges vagyok ezért mert mindenhol ezt kérdezik tőlem."
Majd egy kis csend következett. Majd folytatta.
"Amúgy azt mondják itt többen hogy te mondtad nekik hogy én indulok a választásokon, tőled hallották először, pedig nem is igaz a dolog."
Ekkor hangosan elnevettem magam, és a folyosón ülő férfi embert behívtam és arra kértem hogy ismételje már el hogy miről beszélgettünk tegnap, de ha lehet ragaszkodva az eredeti beszélgetéshez.
Elmondta hogy a választásokról beszéltünk, milyen alternatívák vannak, kik fognak indulni, kiknek kellene, és ő megkérdezte hogy hallottam e hogy az egyik itt dolgozó is indulni akar a választásokon.
Majd azt a választ adtam hogy nem hallottam, de tudom kire gondol.
Na mikor ezt így elmondta, akkor a kollegina köpni nyelni nem tudott, szépen sarokba szorítottam, nem olyan könnyű engem sarokba szorítani. A munkatársai arcán meg jól leolvasható volt a mosoly, végre valaki helyre tette egy kicsit.
"Hiába állítja azt valaki, hogy őt a pletyka egyáltalán nem érdekli, még el is fordulhat tüntetően, de a pupillája kitágul, a szeme felcsillan, az arckifejezése megváltozik egy jó szaftos hír hallatán, és ez elárulja őt. Ha érintett, akkor pláne szöget üt a fejébe az információ - nincs ember, aki fel ne figyelne, ha másoktól tudja meg, hogy a testvére nyert a lottón
Az egyetlen hatásos ellenszere az elhallgatás. Ha az érintett egyáltalán nem próbálja magyarázni, cáfolni, megerősíteni, akkor elsorvad. Ezt a "no comment" taktikát a politikusok is jól megtanultak, ezért fullad ki a legtöbb botrány anélkül, hogy kiderülne, mi is történt valójában."
Kicsit más, nemrég megnéztem egy videót ami nagyon szíven markolt, a zenéjét meg kimondottan szeretem:
Nem tartom magam vegának, vegánnak, sem a többi módozatába tartozó embernek, mert szeretek bizonyos húsféléket főzni és fogyasztani is. de a videó láttán belegondolni az egészbe.... borzasztó Főleg mikor a boci a nagy szemeivel nézz kifelé majd ráborul a sötétség.... franc ebbe az érzékeny, mimóza lelkembe.
DE azt is megértem hogy ennyi embert etetni kell! A génmódosított termékektől meg félnek az emberek, csak azt nem értem hogy miért nem értik meg hogy a növény nemesítés is ezt csinálja csak több generáció kell mire egy egy gén beépül, de a végén beépül.
Egy 24 éves fiú bámult ki a vonat ablakán.
„Apa nézd, azok ott hátul a fák!” Az apja elmosolyodott. Egy fiatal házaspár ült mellettük és figyelték a fiú nagyon gyerekes viselkedését. Ismét kiáltás… „Apa nézd, a felhők olyanok, mintha velünk jönnének!” A fiatal pár nem tudott már tovább ellenállni: „Miért nem viszi el a gyerekét egy jó elmeorvoshoz?” –kérdezték az apját. Az idős ember mosolyogva válaszolt:
„A kórházból jövünk. A fiam vakon született, és csak pár nap telt el a
műtét óta. Ma van az első napja, hogy láthatja a világot körülötte.” Tanulság:
Minden embernek megvan a maga története. Ne ítélkezzünk felettük, ne
bántsuk őket, mert nem tudhatjuk, hogy mit éltek át, vagy mi történt
velük. Az igazság néha megdöbbentő is lehet!
Szeretem Laár Andrást, mindig megnevettet és elgondolkoztat.
"Nagyon sok a hülyeség, és mind csak arra szolgál, hogy mi rabok legyünk."
A hülyeségek kellenek ahhoz, hogy mi rabok legyünk. Ha ezek a hülyeségek nem volnának, akkor nem is lennénk rabok. Mert, ha például, nem hinnénk el, hogy okostelefonra
van szükségünk, akkor nem vennénk 100 ezerért egyet magunknak, és akkor
nem nyomkodnánk naphosszat az érintőképernyőjét, hogy újabbnál újabb
színes képek között böngésszünk. És akkor maradna időnk intelligens
dolgokkal foglalkozni, és egy fokkal máris szabadabbak lennénk. Ha pedig
nem hinnénk el, hogy az egyik, vagy másik politikai oldal képviseli az
igazságot, és a másik, vagy egyik az igazságtalanságot, akkor nem
mennénk ki politikai tüntetésre, és nem ordítanánk rekedtre a hangunkat,
és akkor nem fájna még utána napokig a torkunk. Ez is adna egy kis
szabadságérzés növekedést. És, ha nem gondolnánk, hogy az újságban
olvasható borzalmas, és mocskos híreket el kell olvasnunk, akkor nem
lenne egy egész napra tönkredepressziózva a lelkünk, ami szintén növelné
a szabadságfokunkat. Ha nem hinnénk el, hogy drága autót kell vennünk,
mert attól vagyunk valakik, akkor nem kéne olyan sok milliót
megkeresnünk, és akkor nem kéne annyi igazságtalanságot elkövetni más
emberek rovására, nem kéne becsapni, kizsigerelni, vagy konkrétan
meglopni őket. Így szabadabban fellélegezhetnénk. És, ha nem hinnénk el,
hogy nekünk egyre több pénz jár, miközben másnak meg egyre kevesebb,
akkor nem kéne a természetet se kizsigerelni, nem kéne annyi állatot
meggyilkolni, nem kéne szétvegyszerezni a Földgolyót. Ez szintén
megszabadítana minket egy sor baljós körülménytől. Ha nem hinnénk
azt, hogy a feleségünk, vagy a férjünk (kinek ez, kinek az) azért
létezik, hogy minket boldoggá tegyen, akkor nem is tőle várnánk a
boldogságunkat, és akkor nem veszekednénk vele követelőzve hol ezért,
hol azért. És akkor kevesebb lenne a veszekedés az életünkben, ami
szintén azt eredményezné, hogy szabadabbnak érezzük magunkat. Nagyon
sok a hülyeség, és mind csak arra szolgál, hogy mi rabok legyünk.
Ezeket kell nyakon csípnünk ahhoz, hogy szabadok legyünk. Van egy nagyon
jó buddhista mondás: „NE HARCOLJ A SÖTÉTSÉG ELLEN, HANEM GYÚJTS GYERTYÁT!” Sok sikert kívánok az ÖNGYÚJTÓ megtalálásához! Szeretettel: Laár András
Itt vagyok az átrendezett és új bútorokkal felszerelt szobámba, kamilla teát kortyolgatok és írogatok a blogomba.
Szombaton elmentünk a közeli nagyvárosba kifizetni és elhozatni a megrendelt bútoromat, de mikor kiderült hogy az egyik részét az ágyamnak elméretezték, 47 helyett 77 cm olvastak, akkor közöltem az eladóval hogy mégsem kérem, mert nem ez volt amit megrendeltem, és hiába vinném el akkor se tudnám felvinni az emeletre mert túl nagy és nem férne el a lépcsőfordulóban. Szóval egyik bútorboltból ki másikba be. Ott viszont nem volt olyan többfunkciós saroküllő amit szerettem volna, ezért inkább vettem egy kanapéágyat, meg egy tv- asztalt és két darab éjjeliszekrényt. Egész hétvégén pakoltam ki a régi cuccaimat a szobámból, annyira nehéz volt jó pár dologtól megszabadulni hogy csak na. Nagyon ragaszkodom a cuccaimhoz.
Ma azt tervezem hogy még pár sor lepötyögése után, irány a fürdőszoba, veszek egy forró fürdőt, aztán feljövök a szobámba, megnézem az Under the Dome 1 évad 11 részét, aztán szunya. De ez csak terv lehet megint éjfél lesz mire ágyba kerülök :S
