Jajj közben eszembe jutott Űr apu volt a címe :D
Na szóval alig vártam én is hogy betöltsem a tizennyolcadik életévemet, hátha nekem is lesz valami jó képességem, és hiszitek vagy sem de nem történt semmi, ugyan az a fiú maradtam.
Viszont rájöttem hogy mégis csak van egy dolog amiben több vagyok mint a többi ember, és ez nem mást mint az empátia. Erre ma is volt egy nagyon jó példa. Egyik munkatársammal nagyon csúnyán beszéltek, ő bejött az irodába, ránk nézett és elkezdett sírni majd zokogni. Le akartuk ültetni, nyugtatgattuk, vízzel kínáltuk, eddig nem is volt semmi baj, de addig nyaggattuk míg le nem ült mellém a székre, na innensőtől kezdődtek az érdekes dolgok, olyan rossz érzés fogott el amivel hirtelen nem tudtam mit kezdeni. Egyre rosszabb lett a kedvem, levert és erőtlennek éreztem magam és nagyon rám jött a sírhatnék. Föl kellett állnom és arrébb menni mert ha még egy percet mellette maradok akkor tuti nekem is elerednek a könnyeim.
Érdekes ez a dolog amúgy mert ha igazán visszatekintek az életemre akkor ez a dolog végig elkísért eddig. Mindig is nagyon jól megértettem az embereket, és a koliban is sokan fordultak hozzám ügyes bajos dolgaikkal, na jó 10 - ből 9 - szer én kérdeztem meg hogy mi van mesélj mi a baj... lelki szemetesláda szerepét töltöttem be elég sokszor.
Nehéz ezt így leírni, mert komplett élethelyzeteket kellene blogba vésnem hogy érthetően legyen teljes egészében az hogy miről is akarok most írni. De először lehet le kellene írnom mi is az az empátia:
Empátia
az embernek az a képessége, hogy egy másik ember szempontját felfogni és megérteni képes. Másképpen az empátia azon képesség, amely lehetővé teszi, hogy átéljük mások érzelmeit, affektív tapasztalatait. Az empátia érzés megnyilvánulása például, ha valaki egy másik bánatát hallgatva, az adott helyzetet elképzelve saját élményként éli meg: azonosan érez vagy gondolkodik, és következésképpen hasonlóan cselekszik is. Az empátia téma előtérbe kerülése a 19. század végi Németországra vezethető vissza.
Az elméletalkotók körében egyre inkább általános az egyetértés, hogy az empátia több dimenziós fogalom, jelenség amely affektív és kognitív komponenseket is tartalmaz. Az affektív összetevő az empatikus törődésre, aggodalomra (vagy szimpátiára), a kognitív összetevő pedig más nézőpont felvételére vonatkozik. Az empátia kialakulását kisgyermekkorra teszik; már 8-10 hónapos kortól egyértelműek a gyenge empatikusságra utaló jelek. Az empátia kialakulásában jelentős szerepe van a szülői nevelésnek. A szülői támogatás és a gyermek empátiára való képességének kapcsolata a szociális tanuláselméleten keresztül is magyarázható: A segítőkész, támogató szülők példaképként szolgálnak a gyermekek számára, akik így empatikusabbá válnak. A kötödés (kapcsolódás) elmélet szerint a biztos kapcsolatot nyújtó szülői viselkedés lehetővé teszi, hogy a gyermek empatikus viselkedésre fordítsa erőforrásait az önmagával törődés helyett (hiszen a törődést megkapja szüleitől. Hasznos különbséget tenni az empatikus törődés és a más nézőpont felvétele között, mivel a kutatások alapján az előbbit elsősorban az anyai, az utóbbit az apai nevelés fejleszti, hiszen a hagyományos nemi szerepek alapján az anyák a „belügyekért” (törődés a gyermek érzelmeivel), az apák pedig a „külügyekért” (segítség a világ felfedezésében) felelnek. A gyermek nemétől is függhet az empátia mértéke, pl. a nyugati kultúrkörben az empatikus viselkedést inkább a nőknek tulajdonítják.
Több kutatás is alátámasztja, hogy az mások érzelmeit átélni, „átérezni” azokat az idegi struktúrákat aktiválja, amelyeket a saját érzelmek átélése. Az idegi struktúrák alapvetően automatikus aktivációján kívül az empátia sok egyéb tényező függvénye: pl. kontextus, kapcsolat az empátiát kiváltó személlyel, nézőpontok, stb. Az empátia kiváltó okain túl érdekes kutatási téma, hogy az egyéni különbségek vajon stabil személyiség vonással magyarázhatók-e?
Az empátiát a haraggal és az agresszív viselkedéssel összefüggésben is vizsgálták. Az érzelmi kifejezőkészség és a harag helyesen bejósolják az iskolás gyermekek empatikus viselkedését. AZ empátia pedig erősen előrejelzi a proszociális viselkedés mértékét. A főhatás modell szerint az empátiának főhatása van és csökkenti a haragot és az agressziót is. A közvetett modell szerint az empátia kevesebb haraghoz, amely pedig kevesebb agresszióhoz vezet. A kutatási eredmények inkább a főhatás modellt támasztották alá. Megfigyelhetők voltak nemi különbségek is. A kutatásban 24 5 éves kisgyermek vett részt, akik összesen 6 emberke nemek szerinti csapatot alakított ki. A kísérletek során a kisgyermekek (5 évesek) összesen az idő 2/3-ban mosolyognak. A nemek közti különbségek beváltak: a fiúk nagyobb arányban mutattak agresszív viselkedést, míg a lányok több proszociális dologba kezdenek. Az összesített eredmények szerint az empátia a harag és agresszió varianciájának 18%-át magyarázza, míg a proszociális magatartások varianciájának mindössze 8%-át jósolja be az empátia. Bizonytalanság a kutatással kapcsolatban, hogy az agresszió és a harag közti korreláció nagyon magas volt, így elképzelhető, hogy nem mérték pontosan a fogalmakat. Egy másik nem várt eredmény, hogy előfordult, hogy a harag csökkent a longitudinális kutatás (4 alkalom) során, ám az agresszió nőtt.
Az empátiától különbözik a szimpátia, a rokonszenv vagy együttérzés, amelynek lényege, hogy az ember például egy panaszkodó beszámolóját elfogadja vagy amiatt megsajnálja, és esetleg emiatt segít rajta.
Az empátia képessége nélkül az ember nem számít lelkileg teljesen kifejlett, egészséges személyiségnek.
Forrás: Wikipédia.az embernek az a képessége, hogy egy másik ember szempontját felfogni és megérteni képes. Másképpen az empátia azon képesség, amely lehetővé teszi, hogy átéljük mások érzelmeit, affektív tapasztalatait. Az empátia érzés megnyilvánulása például, ha valaki egy másik bánatát hallgatva, az adott helyzetet elképzelve saját élményként éli meg: azonosan érez vagy gondolkodik, és következésképpen hasonlóan cselekszik is. Az empátia téma előtérbe kerülése a 19. század végi Németországra vezethető vissza.
Az elméletalkotók körében egyre inkább általános az egyetértés, hogy az empátia több dimenziós fogalom, jelenség amely affektív és kognitív komponenseket is tartalmaz. Az affektív összetevő az empatikus törődésre, aggodalomra (vagy szimpátiára), a kognitív összetevő pedig más nézőpont felvételére vonatkozik. Az empátia kialakulását kisgyermekkorra teszik; már 8-10 hónapos kortól egyértelműek a gyenge empatikusságra utaló jelek. Az empátia kialakulásában jelentős szerepe van a szülői nevelésnek. A szülői támogatás és a gyermek empátiára való képességének kapcsolata a szociális tanuláselméleten keresztül is magyarázható: A segítőkész, támogató szülők példaképként szolgálnak a gyermekek számára, akik így empatikusabbá válnak. A kötödés (kapcsolódás) elmélet szerint a biztos kapcsolatot nyújtó szülői viselkedés lehetővé teszi, hogy a gyermek empatikus viselkedésre fordítsa erőforrásait az önmagával törődés helyett (hiszen a törődést megkapja szüleitől. Hasznos különbséget tenni az empatikus törődés és a más nézőpont felvétele között, mivel a kutatások alapján az előbbit elsősorban az anyai, az utóbbit az apai nevelés fejleszti, hiszen a hagyományos nemi szerepek alapján az anyák a „belügyekért” (törődés a gyermek érzelmeivel), az apák pedig a „külügyekért” (segítség a világ felfedezésében) felelnek. A gyermek nemétől is függhet az empátia mértéke, pl. a nyugati kultúrkörben az empatikus viselkedést inkább a nőknek tulajdonítják.
Több kutatás is alátámasztja, hogy az mások érzelmeit átélni, „átérezni” azokat az idegi struktúrákat aktiválja, amelyeket a saját érzelmek átélése. Az idegi struktúrák alapvetően automatikus aktivációján kívül az empátia sok egyéb tényező függvénye: pl. kontextus, kapcsolat az empátiát kiváltó személlyel, nézőpontok, stb. Az empátia kiváltó okain túl érdekes kutatási téma, hogy az egyéni különbségek vajon stabil személyiség vonással magyarázhatók-e?
Az empátiát a haraggal és az agresszív viselkedéssel összefüggésben is vizsgálták. Az érzelmi kifejezőkészség és a harag helyesen bejósolják az iskolás gyermekek empatikus viselkedését. AZ empátia pedig erősen előrejelzi a proszociális viselkedés mértékét. A főhatás modell szerint az empátiának főhatása van és csökkenti a haragot és az agressziót is. A közvetett modell szerint az empátia kevesebb haraghoz, amely pedig kevesebb agresszióhoz vezet. A kutatási eredmények inkább a főhatás modellt támasztották alá. Megfigyelhetők voltak nemi különbségek is. A kutatásban 24 5 éves kisgyermek vett részt, akik összesen 6 emberke nemek szerinti csapatot alakított ki. A kísérletek során a kisgyermekek (5 évesek) összesen az idő 2/3-ban mosolyognak. A nemek közti különbségek beváltak: a fiúk nagyobb arányban mutattak agresszív viselkedést, míg a lányok több proszociális dologba kezdenek. Az összesített eredmények szerint az empátia a harag és agresszió varianciájának 18%-át magyarázza, míg a proszociális magatartások varianciájának mindössze 8%-át jósolja be az empátia. Bizonytalanság a kutatással kapcsolatban, hogy az agresszió és a harag közti korreláció nagyon magas volt, így elképzelhető, hogy nem mérték pontosan a fogalmakat. Egy másik nem várt eredmény, hogy előfordult, hogy a harag csökkent a longitudinális kutatás (4 alkalom) során, ám az agresszió nőtt.
Az empátiától különbözik a szimpátia, a rokonszenv vagy együttérzés, amelynek lényege, hogy az ember például egy panaszkodó beszámolóját elfogadja vagy amiatt megsajnálja, és esetleg emiatt segít rajta.
Az empátia képessége nélkül az ember nem számít lelkileg teljesen kifejlett, egészséges személyiségnek.
Szóval röviden és tömören megérzem a körülöttem lévők lelki állapotát és nagyon hamar át is veszem... lehet ezért nem is szeretek nagy tömegben állni, vagy a buszmegállóban a tömeg közepén várakozni a buszra.
Dalarann
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése