2013. szeptember 18., szerda

Utánunk jövő generáció....

Most hogy belekezdtem fejben ehhez a bejegyzéshez, eszembe jutottak dédim szavai:
Nem az tesz valakit jó emberré, ha ezt mondja magáról mindenfelé. Jó ember az aki tud viselkedni, betartja az erkölcsi, társadalmi szabályokat, és erején felül is megpróbál ember maradni az embere között...

Akkor még nem értettem mit is akart nekem mondani a dédim, mert ezeket akkor mondta nekem mikor a házban rohangáltam és ő pedig nem nagyon örült a dolognak.
Ma viszont végignéztem a fiatalokon, hát kiábrándító látvány volt.
Rosszak, neveletlenek, öntörvényűek, gusztustalanok, iszonyatos egóval rendelkeznek, nem tisztelnek senkit és semmit, és a szabályok jelentőségét nem igazán értik.
Ma egy kislányt gúnyoltak a többiek, és hiába szóltunk rájuk hogy fejezzék be, ne bántsák tovább, ők a fülük botját sem mozgatták csak tovább vihogtak és a lányt piszkálták.
A lányról azt kell tudni hogy 6 an vannak vele együtt testvérek, az édesapjuk nem rég halt meg, nagyon szegény család, az anyuka nem dolgozik mert sehová sem veszik fel. Annyi pénzük sem volt hogy hajtetű írtó szert vegyenek a patikában ezért a lányt az anyuka iszonyatos barbár módon nyírta meg, szóval a haja rettenetesen néz ki, mármint az ami maradt a kis fején.
Egész nap egy kapucnis felső van rajta, nem eszik semmit, hiába kapja ingyen az ebédet, tízórait, inkább megszökik az ebédlőből is csak ne keljen ennie...
Semmi hatásköröm nincs, nem tudok változtatni a sorsukon.
Hétfőn viszont szóltak hogy a gyerekeket kiemelik a családból és elviszik őket, és az sem biztos hogy egy helyre kerülnek a testvérek.
Iszonyat látni, nem tudok szebben fogalmazni, emberek ilyen életet élnek és senki nem segít, senki nem intézkedik.
Na de ez egy másik téma, nem is erről akartam írni. Szóval ment a csúfolódás, én odaléptem eléjük álltam úgy hogy a lány mögém kerüljön, ki a látóterükből. De még ekkor sem hagyták abba. Nem is, mert már mindegy volt hogy ott van e a lány, a lényeg csak annyi maradt a számukra hogy különböző bántó dolgokat mondtak róla. Megkérdeztem őket hogy nektek nincs szívetek, miért művelitek ezt?
Válasz:
"Most mééé.. há nem látja milyen egy csicska.....
Megérdemli mert szegények meg egész héten ugyan abban a ruhában van.
Folyton megszökik ebédből.
Nem fürdik mert lusta.
Nem szólal meg egész nap, mert nem tud beszélni, biztos megette a nyelvét, azzal táplálkozik.."

Nem is igazán szeretném tovább folytatni mert most is elkezdett járni mindkét lábam annyira ideges vagyok még most is.

Nem is értették mi a baj azzal amit csinálnak. Mikor újra megkérdeztem tőlük miért mondanak ilyen dolgokat, akkor egyből jött a tagadás, Ők nem mondtak semmit. De hát én hallottam. Nem is igaz.
És ezzel ők le is zárták a dolgot.
A mai fiatalok nagyon nagy százalékára igaznak érzem a dolgot, neveletlen üres emberi bőrtasakok, tele gyűlölettel, haraggal, neveletlenek, nem tisztelik a kort, nem ismernek semmilyen udvariassági szabályt.... de nem is sorolom tovább.

Ezek a fiatalok fogják majd keresztezni a mi utainkat, velük találkozunk majd a buszon, a postán a sorban, a hivatalokban, ők lesznek azok akik követnek majd minket a generációs skálán.

Nem lesz ennek jó vége, egy generáció nevelés és erkölcsi normák nélkül nő fel, és olyan oktatást kapnak amivel semmire se mennek az életben.
Volt szerencsén 5. osztályos dolgozatokba belenézni, írni sem tudtak rendesen a gyerekek:
Kukac = kökacs
Moly = mojs.
Zöld alma = Szöldalma
Levél = legvél
Kérdés: mi a szájhagyomány?
Olyan dolog ami szájról szájra terjed és sokan elkapják és így terjed át a másik szájára mert ez hagyomány.

Ja és az erkölcstan tankönyv egy oltári nagy vicc, semmi nincs benne az erkölcsről.



Mi lesz itt még emberek.....

Dalarann

5 megjegyzés:

  1. Megfogalmazta már előttem okosabb ember, hogy nem az a szabadság, hogy azt teszek amit akarok - hanem az, hogy nem muszáj megtennem, amit nem akarok. A kettő közti különbséget nagyon sokan nem értik. Ha pedig mégis, akkor nem akarják érteni.
    Nagy baj van a fejekben - s ezzel természetesen nem azt állítom, hogy velem minden rendben van. Én évtizedek óta emlegetem, hogy nem vagyok normális. Csak esetleg értelmes... De néha ebben is kételkedem.
    Ugyanúgy dühös/mérges vagyok s hangosan káromkodok, amikor tehetetlen vagyok.
    Gyűlölöm az erőszakot, mind szóban, mind tettben elítélem.
    Aki otthonról nem tudja az udvariasság elemi szabályait (s még sok minden mást sem), az pl. nem fog beülni a könyvtár olvasószobájába. Vannak kivételek, akik erősítik a szabályt.
    Erről eszembe jut Churchill: a háború alatt az egyik képviselő azzal az ötlettel állt elő, hogy a háborús erőfeszítések miatt állítsák le a könyvkiadást, a koncerteket, s minden olyasmit, aminek "nincs haszna". Churchill visszakérdezett: "akkor miért harcolunk?!"
    Elkeserítőnek tartom azt az állapotot itt, a XXI. század elején, hogy a döntéshozók elégségesnek találják a havonta postán kapott bankszámla kivonat olvasgatását...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen néha egyszerűbb butának tűnni és butának lenni, mint energiát belefektetve okos döntéseket hozni.
      Szőrnyű egy buta világ elé nézünk...

      Törlés
  2. Nekem erről nagyon határozott véleményem van. Pedig bizonyos értelemben zöldfülű vagyok.

    Hiszem és vallom, hogy a világ megváltható. Hiszem és vallom, hogy ehhez a türelmen, figyelmen és szereteten kívül semmi más nem szükségeltetik. Amint a mellékelt ábra mutatja, ez is éppen elég nehéz feladatot ró a szülőre, a pedagógusra, a felnőttek felelősségteljes részére. Én sosem fogom elfelejteni az iskolás táborokat. Nem csak az ott szerzett élmények maradnak felejthetetlenek, hanem egy-két szívhez szóló történet is. Amikor a tanarak saját pénzükön vettek új fürdőruhát a gyereknek...

    Lehet egyedül vagyok és elég szélsőségesen gondolkodom ilyen téren, de veszettül hiszek abban, hogy az iskolában van a legjobb helyen a gyerek. És abban is, hogy az iskolának nem csak az a dolga, hogy a szorzótáblát megtanítsa. Ó, dehogy. Persze én vidéki vagyok, ahol bőven megtapasztalhattam, milyen az, amikor személyesen törődnek az iskolában. Amikor figyelnek, ismernek és segítenek. Sokkal inkább ezt tartom fontosnak, mint a rohadt évszámokat töriből...

    A fentiekhez. Magyarországon szerintem elég jól strukturált a gyermekvédelmi rendszer, persze az ott dolgozók sem kimeríthetetlenek. Az ilyen hányatott sorsú gyerekeknek pedig lehet, hogy alternatívát jelent egy nevelőszülő. És még egy megjegyzés. Lehet a kislányhoz fordultam volna először. Persze nem játszhatjuk el a pszichológus szerepét, de meghallgatni és ráfigyelni többet érhet, mint anyatigrisként védelmezni. Arra ő maga is képes. Csak segítsük abban, hogy megtalálja ebben a helyzetben saját magát, érzéseit, gondolatait, céljait, akaratát.

    Nem hiszek abban, hogy a világ rossz és gonosz. A recept egyszerű: türelem, figyelem és szeretet. És a gyerek csodákra lesz képes. Ezt már tapasztalatból mondom.

    ps: Kedves Dalarann, ezek szerint tanár vagy? :-) (szerintem elég jó a logikám... szerintem... :P)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A világ megváltható. Ez biztos, de nagyon sok energia kellene hozzá és sok kis fénynek kellene az emberek fejében kigyulladnia, az értelem lángjának.
      Sajnos nem talált nem vagyok tanár, de elég sokat nyaggatnak vele, mármint hogy érdemes lenne elvégeznem, mert elég jól értek a gyerekek nyelvén és érdekesen tudok mesélni.

      Törlés
    2. Ez már így is elég izgalmasan hangzik! Hajrá! :P

      Törlés