Karácsony.

Kellemes karácsonyt mindenkinek, vajon nekem is?

Kezdődött a karácsonyi készülődés csütörtökön a bevásárlással, vettem csirkemellet, főztem belőle bolognai-t, amiből nem sokat evett a családom többi tagja mert nem szeretik az oregánót, sebaj több marad nekem. Mikor készlet indultam a buszhoz mert jött haza Karcsi a busszal, elmentünk hozzájuk, elvonult a tesója szobájába a táskája kiséretében. Elment becsomagolni nekem az ajándékát, ami nem más volt mint egy Kalinka Vodka, ezt szánta nekem szülinapomra. Szép kis ajándék és ötletes, mivel nem iszom alkoholt, ha iszom is nagy ritkán akkor csak krémlikőrt, jobban örült az ajándékának mint én, sebaj vett citromos kólát hozzá, aztán szép csendben megiszogatta a szobámban, én is kortyolgattam belőle nem akartam megsérteni, meg csak ajándékot vett nekem, valahogy viszonoznom kellett a dolgot, ezért nem is fintorogtam rá. Ajándékot nem vettem most neki, tavaly kapott egy új pénztárcát, amit Debrecenben vettem neki, de most nem tudtam kimozdulni itthonról, még pénteken is dolgoztam, a munkahelyem karácsonyi főzést rendezett amire mindenkit szeretettel vártunk, aki eljött kapott egy tál babgulyást, este pedig elmentem templomba, nem voltam vagy 3 éve már karácsonykor.

Ott ültem a templomban hallgattam a bibliából felolvasott részt, és azt éreztem, ez nekem nem mond semmit, egyszerűen nem érintett meg a dolog. Régen ott ültem, teljes áhítattal hallgattam, amit a tiszteletes úr mondott, de most semmi, üres szavak. Mikor felolvasta Mária és József történetét akarva akaratlanul is de elmosolyodtam. Mária gyermeket várt, de nem Józseftől, aki ki akarta tenni az utcára mert azt hitte megcsalta, és nincs házasság emiatt, mehet amerre lát, de még aznap este álmot lát, hogy ne parázzon a gyerek lehet nem tőle van hanem valami szellemtől, na itt széles mosoly, nem semmi beetetés, szegény József.

Szombaton megvolt a szokásos ebéd a nagyszülőknél, ami mint az elmúlt években vitába és veszekedésbe torkollott, de már meg sem lepődöm ezen, kellemes karácsonyt sem igazán kívántunk egymásnak, valahogy nem úgy jött ki a lépés. Mikor már apám szinte mindenért szólt, vagy tett valami megjegyzést felálltam az asztaltól és hazajöttem, majd csak vasárnap találkoztam velük újra a vasárnapi ebédnél, de a leves után ismét hazafelé vettem az irányt, filmeztem sorozatoztam egész délután.

Szombaton elmentem a helyi vendéglőbe, ahol karácsonyi bált rendeztek, de kész dög unalom volt, egész este csak cigány zene szólt és szinte csak kisebbségiek voltak, majd eljött a 23 óra és tombolahúzás, meg is nyertem a főnyereményt, ki is utáltak egyből, irigykedtek rendesen, meg volt pár ember, aki hangosan megjegyezte hogy bunda, szóval ez is egy szép este lett.

Éjfél felé felkért táncolni Móni, a tulaj lánya, mondtam neki, nem tudok táncolni, szégyenlős vagyok, rálépnék a lábára, közben meg egyszerűen nem is akartam hozzá érni, se megfogni a kezét, ott telt be a pohár amikor már a melleit is éreztem ahogy az oldalamhoz nyomja, hát de kérem nincs erkölcs :D

Szilveszter is itthon töltöm, hétfő munka, kedd szerda leltár, csütörtök évzárás, adatmentés, jelentések megküldése stb, péntek pedig ügyelet.

Úgy volt, hogy felmegyek egy nagyon jó barátomhoz Bp-re házibulizni, de a munka és az hogy nincs ki átvigyen reggel a vonathoz, teljesen keresztbehúzta a számításaimat. Marad a magányos este a szobámban, majd nézek valami sorozatot…

Ajándékot nem kaptam senkitől, én sem vettem ezért senkinek semmit, magamat megleptem pár elektronikai kütyüvel és ruhával.

Ennyit mára, mert olvasgatva mit írtam….. :’(

Akkor folytassuk...

Hol is hagytam abba tegnap, á meg is van.

Tibi forró csókjai kezdtek átváltani apró pici puszikká, majd elindult lefelé, elérte a nyakamat, a mellkasomat, a köldökömet, míg végül meg nem érkezett a megfelelő helyre. Hatalmasat sóhajtott, megéreztem meleg leheletét a szerszámomon, lenéztem rá és bólintottam, neki sem kellett több. Előbb csak a hegyét kényeztette a nyelvével körkörösen majd le - fel aztán végre a szájába vette. Még a levegőt is alig tudtam venni, hírtelen azt sem éreztem mennyire hideg is a víz, ami a zuhanyrózsából hullik alá, erre a kis trióra. Szinte nem is gondolkoztam ösztönösen csináltam mindent, figyeltem az érzéseimre, a testemre és a hozzám simuló Tamás testére, ki elég félre érthetetlen jelét adta, mennyire kíván engem.

Ahogy hátra fordultam és összetalálkoztak ajkaim Tamáséval, hirtelen libabőrös lettem egész testemben, iszonyatosan szép és puha ajkai vannak, maga a lédús barack…

Elkezdtem egész testemben remegni, ami betudható az élvezetnek amiben részem van, másfelől pedig a hideg víznek. Ahogy végig néztem rajtuk láttam ők is fáznak, finoman előre hajoltam, megfogtam Tibi vállait és felhúztam magamhoz, ahogy arcuk egy vonalba ért, hosszasan megcsókoltam, érezni akartam az ajkai ízét, azokét az ajkakét amik nemrég még a farkamat kényeztették, de nem tartott sokáig a dolog, mert Tamás elzárta a vizet és halkan a fülembe súgta: Menjünk be a szobába az ágyamra…

Elindultunk ki a zuhany alól, át a kis folyosón egyenesen az ágyhoz, közben nem engedtük el egymás kezét, amint odaértünk lehuppantunk az ágyra, én háton feküdtem, ők pedig mellém.

Igazán Tamás volt az akit szerettem, több mint 1 évig, mi az hogy szerettem, szerelmes voltam belé. Valahogy ez az érzés beleszövődött az álmomba, hirtelen tudatosult bennem ez egy álom, és amit eddig nem kaptam meg az most ha ilyen formában is de az enyém lehet.

Eltoltam magamtól, most őt feküdt a hátán én pedig rajta ültem a csípőjén, mindig is érezni akartam ezt az érzést, milyen szerencsés helyzetben van az a csaj akinek ez megadatik, itt ülni a srác szerszámán és letekinteni szép mellkasára és szép arcára. Nem tudtam magam tovább türtőztetni, és ahogy ez virágnyelven lehet legszebben megfogalmazni, jól leápoltam. Nem is emlékszem már Tibi hová lett az álmomból, de nem is volt fontos, ott volt nekem ő, kinek ágya felé sokat néztem vágyakozó szemmel, kivel egy idő után nem szerettem az ágyamban tanulni, mert aztán egész este éreztem az illatát a párnámon és takarómon.

De most az enyém és én meg az övé, megfogtam a tarkóját finoman elkezdtem magam felé húzni és a fülébe súgtam: a tied vagyok teljesen, csinálj velem azt amit csak akarsz…

Óvatosan visszaengedtem a fejét az ágyra, de még el sem érte a plédet, máris mozdult, legörgetett magáról, hasamra fektetett, és a hasam alá tett egy párnát…

Na de most sajnos ennek már tényleg nem lesz tovább folytatása, mert felébredtem, tiszta tepedő merő víz voltam és mikor felocsúdtam mit is álmodtam, a hideg végig futotta a hátamon, de jó értelemben.

Érdekes módon álmomban még eddig soha nem jutottam el, talán mert nincs élettapasztalatom.

Pénteki szülinap. Álom.

Pénteken megtörtént. Elérkezett a születésnapom. Betöltöttem a huszonötödik életévemet.

Munkahelyen felköszöntöttek, köszönhető ez annak, hogy a takarítónő megnézte az iwiw-en a kis konyhakertjét vagy mit, tiszta facebook lett az iwiwből. Szóval miközben szedte le az almát észrevette a születésnapomat. Egyből go el a boltba és vett nekem egy tábla csokit, örültem neki nagyon. Munkatársam viszont szabin volt, de ő is felhívott és felköszöntött.

Mikor délben elindultam haza még beugrottam a boltba, megvettem minden alapanyagot a tésztasalátámhoz. Nem volt nagy kedvem semmit sem sütni, mamát is megkértem ne fáradjon vele, tortát nem is sütött, kapros lepénnyel lepett meg.

Itthon a családtól nem kaptam semmi, valahogy nálunk ez az ajándékozgatás nem jellemző.

Felköszöntöttek, kivéve apám, bár ezen már meg sem lepődöm, 17 éves korom óta elfelejti, na mindegy.

Pénteken az első aki felköszöntött haverom volt, Karcsi. Az ő barátnője is dec. 17-én született mint én. Neki vett fülbevalót, karácsonyra pedig egy karórát. Mondtam neki hogy rám ne költsön, már az hogy felhívott jól esett, ne költse feleslegesen a pénzét. Meg lehet, vesz valamit ami nem is tetszik, nincs valami jó ízlése, bár néha tud nagyon értelmes dolgokat is kinézni magának, néha érzek benne egy kis meleg vonalat.

Péntek este viszont volt egy elég, hogy is fogalmazzak, erotikusan túlfűtött álmom.

Kezdeném azzal az álom leírását, elmesélését, hogy kb. 2 hét önmegtartóztatás áll mögöttem.

A régi közép sulimban voltam, szobatársakkal. Épp megjöttünk valahonnan, lepakoltunk én meg elkezdtem vetkőzni, indultam zuhanyozni, mert nagyon le voltam izzadva. Levettem a pólómat és a rövidnadrágomat, kezembe vettem a törölközőmet és indultam volna zuhanyozni, de Tomi meg Tibi azt mondta, hogy ne siessek még majd később mert még 20:00 óra lesz és még ráérek, nézzünk meg valami filmet, vagy csak beszélgessünk. Elindultam az ágyamhoz, kezembe vettem a rövidnadrágomat és fel akartam venni, de Tibi azt mondta nem kell az, nyár van és meleg, maradjak a boxeremben. Ők is levették a ruháikat, leültek az ágyra és kértek én is tegyek így, de üljek közéjük, jobban lehet így beszélgetni.

Miközben ott ültem köztük, egyre közelebb és közelebb jöttek, szinte a lélegzetüket is éreztem a bőrömön, nem teljesen tiszta miről is beszélgettünk, de egy idő után nekem szegezték a kérdést. Te meleg vagy?

Én meg azonnal rávágtam hogy igen. Majd megkérdeztem tőlük, mihez kezdenek ezzel az információval, és álltam volna fel az ágyról, hogy szemközti ágyról nézzek velük farkasszemet, de Tomi megállított, kezét a mellkasomra tette és finoman jelezte ne álljak fel, maradjak csak ott köztük.

Tibihez fordultam és vártam hogy ő is reagáljon valamit, majd szólásra nyíltak ajkai és csak annyit mondott: Nehéz bármit is mondani, de tudok egy dolgot amivel jelezhetem mit is gondolok ezzel kapcsolatban.

Lassan becsukta szemét és elkezdett felém hajolni. Ajkaival megérintette a nyakamat és nagyon lágyan és finoman adott rá egy finom puszit. Becsuktam a szemem és élveztem a pillanatot, ami azt hittem örökké tart, de aztán észrevettem, hogy már nem csak ő az aki puszikat ad a nyakamra és arcomra, Tomi is csatlakozott. Mikor Tomival ajkaink összeértek én hírtelen felpattantam az ágyról és zavartan kerestem a törölközőmét és feléjük fordulva, csak annyit mondtam, én most megyek és lezuhanyozom. Gyors magamra csavartam a törcsimet.

Erre ők is felpattantak, majd megindultak felém, belém karoltak, elindultak velem a zuhanyzó felé. Hírtelen nem tudtam mit mondani: megy nekem a fürdés egyedül is.

Közben annyit megjegyeznék még mielőtt folytatom, ez az álom akkor játszódik mikor mi egy olyan szobát kaptunk amiben volt külön zuhany meg wc-is, 3 hetet laktunk ebben a szobában, mert a rendes szobát festették meszelték. Előtte ki kellett pakolni onnan nekünk mindent, és mikor kihúztuk a Tomi ágyát, hát nem tudom máshogy megfogalmazni, de amik ott voltak papírzsepik, elég érthető okból voltak ott, úgy összegyűrve. Ja és tomiba szerelmes is voltam több mint 1 évig, de hát ő hetyó, és eléggé homofób is volt, most nem tudom mi van vele, suli vége óta nem beszéltem vele.

Na szóval, hol is tartottam, á igen meg is van.

Szóval elindultunk így hármasban a zuhanyzó felé, én jeleztem nekik, nem szeretném ha követnének, mire Tomi rávágta hogy nincs meleg víz, csak langyos, és ha hárman együtt zuhanyoznánk nem is éreznénk hidegnek a vizet. Megszűnt bennem ezután minden gátlás, hagytam hogy sodorjanak az érzéseim, vágyaim. Tomi előre ment, kinyitotta a fürdő ajtaját, én követtem, Tibi miután beértem a fürdőbe, becsukta az ajtót és elkezdte lefejteni rólam a törölközőmet, amit elég masszívan magam köré tekertem. Mikor sikeresen kiszabadított a textil öleléséből, hozzámlépett és megcsókolt, de úgy igazán, szenvedélyesen. Miközben szenvedélyesen csókolóztunk, Tomi mögém lépett, megfogta a csípőmet és finoman húzni kezdet engem, és a hozzám nőtt Tibit, be a zuhany alá. A víz megtette a hatását, átlátszóvá váltak a boxerek, vagy időközben levettük, ez még most is homály számomra, de nem is fontos. Ott álltunk mind a hárman teljes Ádámkosztümben, ahogy az Isten megteremtett minket, ha egyáltalán ő teremtett minket…

Hosszasan érzékien simogattuk csókolgattuk egymást, majd rátértünk a témára. A többit engedelmetekkel nem részletezném, rábízom a fantáziátokra, csak legyen elég merész az a fantázia és semmi prüdéria.

Hetyók és Olymik.

Végre sikerült magam kellőképpen elfoglalni, rendezvények szervezése, irányítgatni az embereket, pályázatokat írni, olvasgatni, tanulni stb. Hétvégén nem lesz itthon senki, szombat délután, végig vikszolom az egész lakást, megnyugtat. A szobámba valamikor el kellene mennem, keresnem egy új ágyat, vagy valamit, mert a mostani, ami itt van, hát nem azt mondom hogy rossz, de már nem mai darab és rendesen megszolgált, bár meg is kíméltem rendesen.

Múlt hét végén volt legkisebb tesóm szalagavatója, egész nap sütöttem főztem, hortobágyi palacsinta, pogácsa, majonézes cuccok stb. Bár apám megvető pillantása megint megvolt, mert neki ezek női munkák és ilyet egy fiú ne csináljon, kellemes nemi sztereotípiák. De erről többet egy szót se, mert ma kellemes napom volt, reggel szép hóesésben sétálni a munkahelyre, aztán rám zúdult ezer meg egy munka, amit nyugodtan sorba rendeztem és meg is csináltam szóval, nem kellet hazahoznom belőle, van legalább egy kis időm magamra.

Volt időm az elmúlt napokban gondolkodni, és kitekinteni, nem csak magamat nézni. Azt kell mondjam még így is inkább boldognak kellene lennem az életemmel elégedetnek kellene lennem, és most már az is vagyok. Megnéztem jó pár hetyó életét. Inkább nem kérek belőle, jó ez így nekem. Felidéztem milyen is volt az életem 22 éves korom előtt, első szerelem előtt, mi motivált és ennek köszönhetően újra magamra találtam.

Nem is olyan rossz Olyminak lenni. :D

Köszönöm mindazoknak akik tartották, tartják bennem a lelket. Nagy ölelés nekik ezért.

Bejegyzés 0.

A múlt héten történt velem 2 jó dolog. Végre visszakaptam a telefonomat, amin a szerviz 2 hetet ült, újra tudok fotózni az én Sony Ericsson Vivaz Pro telefonommal.

Nagyon szeretek fotózni:D

Tegnap voltam koncerten is, aminek a megszervezésében én is sokat segítettem, bár nem volt vasárnap kedvem elmenni, de a végén csak rá vettem magam. Mikor odaértem akkor már a terem majdnem tele volt, nézelődtem hová is kellene ülnöm, de rajtam kívül nem volt más fiatal csak nyugdíjasok, tanárok, az együttes rokonai, családtagjai. Miközben vacilláltam és kerestem a helyemet egyik nyugdíjasklub tag belém karolt és elkezdett velem a színpad felé sétálni, és hangosan mondta: „Nézzétek milyen szép fiatalembert fogtam én itt magamnak az ajtóban.” A koncert végén hoztak süteményeket, és finom meleg teát, és mindenki kérdezte melyik süteményt készítettem én, mert elterjedt a híre hogy én is hoztam. Egyszerű kis tejfölös porcukros kekszes gyors finomság, de sokan megdicsértek, fiú létemre ötletes kis süteményt vittem.

Na és most a többi…

Csütörtök óta nincs kedvem, vagyis erőm gépezni, filmezni, sorozatozni, vagy msn előtt ülni.

Jóformán semmihez. Tegnap este hamar ágyba kerültem, megfürödtem kihagytam a vacsorát, nem voltam éhes. Feküdtem az ágyban és elkövettem egy nagy hibát, elkezdtem gondolkodni. Elterelésként hallgattam zenét, de nem segített. Jöttek a kérdések, mi lesz ha meghalok, mit hagyok magam után? Fogok valakinek is hiányozni? Miért születtem melegnek? Miért büntet engem a sors? Miért tudtam régebben örülni annak, hogy meleg vagyok, különlegesnek éreztem magam, jó embernek, jobbnak, mint a többiek.

Gyereket nem szeretnék, túlságosan idegen tőlem ez a dolog. Még úgy sem hogy örökbe fogadok, én más eldobott gyermekét soha nem tudnám nevelni, szeretni. Nem is értem a hetyókat miért vannak ennyire nagyra magukkal, felsőbbrendűnek érzik magukat, csak azért mert rajtuk múlik a gyermeknemzés és a fajfenntartás, este viszont megértettem. Hagynak maguk után valakit, egy embert, egy személyt, egy új életet. És én mit fogok hagyni?

A nagy semmit. Tegnap annyira nagy késztetést éreztem magamban, hogy elmondjam anyunak, de a végén meghátráltam, nem tudná megérteni és nem akarok neki fájdalmat okozni. Magát hibáztatná. Szegénynek elég szörnyű gyermek kora volt, az apjuk elhagyta őket, egyedül maradt a 3 öcsével akiket ö etetett főzött mosott rájuk. Viszont ezért soha nem kapott szeretetett vagy megbecsülést, mái napig, ha megölelem, nem ölel vissza, és tudom miért, meg is értem, nem bántom érte. Őt sem ölelte meg soha az anyukája.

Sokan mondták, ismerősök rokonok haverok blogba írók levelezőtársak, el kell költöznöd különben tényleg egyedül, maradsz. Igazuk is van.

Van garancia a boldogságra? Ahogy pár bejegyzéssel lejjebb leírtam Müller Péter gondolatait a boldogságról, abból is nagyon jól látszik mennyire mulandó és törékeny dolog is a boldogság, tiszavirág életű. Míg gyermek voltam sok dolognak tudtam örülni, sok emberrel álltam kapcsolatban, az utcánkban mindenkihez volt egy kedves jó szavam és nekik is felém. Változnak az idők, sokan elköltöztek meghaltak, mások költöztek házaikba.

Elköltözöm, hátra hagyom a viszonylag biztos családot, munkát találok, lakást, albérletet, és talán a szerelem is rám talál, és vajon meddig? Ezer meg egy blogban, fórumon lehet olvasni, elhagyott a pasim egy szebb egy jobb egy magasabb sportosabb stb. pasiért…

Tudom ilyen alapon ne is egyen az ember, mert újra csak éhes lesz…

Eddigi életemben 2x voltam igazán, de tényleg igazán szerelmes. Kínszenvedés belegondolni nekem mit is jelent a szerelem. Magányt, őrlődést, fájdalmat.

Szerettem egy srácot, akivel koliban egy szobában laktunk, de soha nem mondtam meg neki, nem is adtam jelét. Még magam előtt is letagadtam a dolgot. Egy teljes tanév volt ez az időszak, majd jött a nyári szünet, amin sikerült túl tennem magam rajta. Következő évben másik szobabeosztást készítettem a csoportnak, külön szobába tettem őt, elkerülve az újbóli fellángolást.

Másodjára sikerült ismét egy hetyó srácot megszeretnem, ez még fájdalmasabb lett mint az első, mert vele több testi kontaktus is volt, van. Megmasszíroztam a hátát, edzésben segítettem neki, vele együtt futottam. Minden részletbe beavatott, ami a koliban vele és szobatársaival történt, közös zuhanyzás közbeni barmulás, közös hokizás a szobatársakkal stb. Azt hittem nyitottabb lesz felém, nem szexre vagy kapcsolatra gondolok, hanem arra, ha elmondom neki, meleg vagyok megértőbb lesz. Valamelyest be is jött a számításom, de ez idővel rosszabb lett, elkezdett ő távolodni tőlem, ami addig természetes volt köztünk kezdett neki kínos lenni…stb.

Fáj látnom az embereket párban sétálni, csókolózni, egymásnak ajándékot vásárolni stb.

Nem azzal van gondom, hogy van valakijük akikkel viszonylag boldogok, hanem, az ő boldogságuk szerelmük mivel több mint az enyém? Miért nem vehetem én is ki ebből az érzésből a részem. Mindent megtettem az elmúlt napokban, hetekben, hónapokban, társkeresés címszó alatt, mindhiába…

Akiket megismertem többsége jóravaló, tisztességes ember benyomását keltették bennem, de mindnek sebzett volt a lelke. Egy szakítás, vagy megcsalás miatt. Ilyen a mai meleg ember, sebzett és megcsalt? Bizonytalan? Beszari? Egyéjszakás szexet és kalandot keres?

Régebben hittem a meleg társadalom összetartó erejében, kicsit túl misztifikáltam és egy tökéletes társadalmat láttam, ami a hetyók társadalma fölött áll, de még rosszabb a helyzet mint gondoltam. Romeon kaptam egy levelet: „ Szia, nincs kedved feljönni Bp-re es megdugatni magad egy szaunában?”

Remélem még itt nem tartok.

Pár nap van már csak hátra és 25 éves leszek, jesszus ez az év is hogy elszállt, csak úgy mint a többi év, amit magam mögött hagytam.

Mikor majd elfújom a képzeletbeli tortámon a gyertyákat, elgondolkozom milyen is volt ez a 25 év. Magányos, fájdalmakkal teli, szerelem okozta sebekkel a lelkemen fogok egy újabb évnek nekikezdeni. Megéri folytatni?

Tudom nagyon pesszimistán hatnak ezek a sorok, de be kell látni ez így is van.

Próbáltam több éven át optimista lenni. Ó sebaj majd a következő, majd az a másik srác majd ő más lesz szeretni is fog. Mihez vezetett ez az egész 25 évesen itt vagyok szűzen, lelkileg megtörve, erőtlenül. Reggel is gondolkoztam rajta mi lenne, ha beteget jelentenék, és csak feküdnék egész nap.

Egy kis karácsony előtti kedvcsináló zene.

A boldogság nyomában.

A boldogság a legmélyebb és legtisztább emberi fogalom.

A boldogság tulajdonképpen, oly annyira fontos, hogy erről beszélni nagyon nehéz.

A Hinduk, amikor arról van szó, hogy a világ titkát, az Istent definiálják, akkor azt mondják, az Istennek 3 tulajdonsága van: 1. valóság, ami van; 2. abszolút tudás; 3. boldogság.

Innen a mondás: „Ó boldog Isten”. Az örömnek van ellentétes szava a magyar nyelvben, a bánat vagy a szomorúság. De a boldogságnak nincs, csak a boldogtalanság. Egy fosztóképző. Ez az amiben mi élünk, mert a valódi boldogság, az igazi valódi édes boldogság az olyan mértékig, a lelkünk mélyén él, és nem azon a szinten ahol önmagunkat megéljük, hogy azok akik erről beszéltek gondolkodtak csodálatos emberek voltak, azok azt mondták: „ Az ember élete során, a szó valódi értelmében csak nagyon nagyon ritkán és csak nagyon villanásnyi ideig boldog.”

Mikor elérek erre a szinte, csak egy dolgot szeretnék igazán, álljon meg az idő. Ez a pillanat maradjon meg, ne menjen tovább az óra mutatója.

Milyen is az élet? A mutató tovább halad…

Megfigyeltem egy érdekes dolgot, amit bárki más is észre vehet, ha nyitott szemmel jár kel a világban, ha jó idő van az emberek többet mondják: Boldog vagyok. Ennyire időjárás függő lenne ez a dolog?

Csak jó idő kell hozzá, vagy egy jó hír?

Mindig kell egy külső ok hogy nekem jó legyen. Mindig történni kell valami külső eseménynek, amitől én „boldog” leszek.

Ilyen a mai ember, külvilág függő, a külvilágtól függ hogy én milyen lelki állapotban vagyok.

Tehát mi is a boldogság kérdésére adott válaszunk: szeressen a Jenő, legyen több pénzem, ne kapcsolják ki az áramot, mindenkinek van valami megfogalmazható külső eseménye.

Pedig belül is meg tudnánk teremteni a boldogságot. Egy művész így működik egy író így működik, ki tudnak lépni a hétköznapokból.

Az ember tehát nem csak külvilágfüggő, hanem belső függő is, de mi mai emberek, olyan mértékig feledkeztünk meg saját magunkról, oly mértékig felejtettük el az igazi önmagunkat, a saját belső napunkat, hogy már bennünk nincs fény, világosság, és kívülről várjuk, hogy mások sugározzák ránk. Kapott fényeket várunk és attól leszünk ilyenek vagy olyanok. Ezzel szemben a hagyomány azt mondja kell hogy keressük, a saját belső teremtő, valódi énünket, a lelkünk magját.

Ha ez sikerül nagyon közel kerülünk a boldogsághoz.

Az ember kettős lény, az ember sárból és napsugárból van, na de csak sár? És semmi napsugár?

A külvilágunk tele van: kudarccal, szorongással, válsággal, bajokkal, reménytelenséggel, jövőtlenséggel, kilátástalansággal, hazudozással, gyűlölettel.

Lehet az ember ilyenkor boldog? IGEN!

A lelki állapotunkat, elsősorban a saját belső napunk határozza meg, és csak másodsorban a külvilág.

Hogyan?

1. A Keleti út.
2. A Nyugati út.

Keleti út: (ezalatt a régit értem, nem a mai Keletet, már ők is velünk együtt rohannak a mókuskerékben) az út a saját magunk megismeréséhez, az a felemelkedés útja. Amikor az ember, jógázik, meditál, önismeretet gyakorol.

Saját középpontunkba való visszatérés.

Nyugati út: Ez egy olyan út, amikor is az ember, kifelé rohanó ember, elviszi a kifelé rohanás örvényét, ellehetetlenülésig. Amikor nem visszafordul és hazatér, hanem a kifelé rohanás egy olyan fokáig űzi, amíg fel nem robban és elpattan; ez a katarzis. Katarzis, megtisztulást jelent. Amikor az ember, a szenvedés egy olyan fokozhatatlan mélypontjára jut, hogy onnan már csak fölfelé lehet menni, ez a katarzis, én efelé haladok…

(Ilyen az ember életében a halál élménye.)

„Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni”, még egy közmondásunk is megemlékezik erről a bölcsességről.

Cica... :(

Tegnap bejelentettema a családomnak: Nagyon szeretnék egy cicát.
Kinevettek majd megkérdezték minek az nekem?
De mire válaszolni tudtam volna, apám egyből rámförmedt: Szerezz barátnős és azzal foglalkozz, és nem macskát akarj a házhoz hozni...

Lova and Hate.

Elmúlt napok és esték.

Le sem merem írni miket összeálmodok mostanában. Szinte már mindennaposak azok az álmok, amiben én szerepelek nem egy nem két nem három pasival, lehet ez a korral jár, minél idősebb valaki annál több srác szerepel az erotikus álmaiban. Azért nem semmi az élet, nem elég hogy egész nap tépnek szaggatnak a vágyak még este sem lehet normálisan pihenni. Ma voltam a dokinál, segítettem a gépét rendbetenni, és megkérdezte, minden rendben van e velem, rettenetesen nyúzottan nézek ki. A válasz csak egy széles mosoly volt, és egy mondat a számból: „minden a legnagyobb rendben van.” Belehazudtam a szemébe, de ezen nincs semmi meglepő, idestova mióta tudom hogy meleg vagyok, ezt teszem az emberekkel ha rólam kérdeznek, hazudok nekik.

Tapasztalat.

Mindig azt hittem ha helyesen cselekszem, ha jól bánok másokkal, velem is jó dolgok történnek....Szerintetek így működik?

Vajon én melyik gyümi vagyok.

Egy szilva találkozik egy almával, a szilvának nagyon megtetszik az alma, szeretne vele lenni. De az almának a banánok tetszenek, a szilva megpróbál banánként viselkedni, de nem megy neki hiszen az nem önmaga.
Aztán ezt befejezi.... Majd találkozik valakivel, aki oda van a szilvákért -> önmagaként viselkedhet!

Post it.

Elviselhetetlen napok.

Tegnap álmomban egy elég göröngyös és nehéz úton sétáltam felfelé egy domboldalon, mikor már majdnem felértem észrevettem egy idős öregembert, nagy szakállal és egy bottal a kezében. Ott álldogált az út szélén és engem nézett, miközben baktattam felfelé.  Melléérve megszólított:

Hová tartasz?

Fel a domb legtetejére.

Ezért tetted meg ezt a hosszú és nehéz utat, csak ezért?

Igen, csak ezért. Látni akarom onnan a világ minden csodáját.

Kivel osztod meg ha felérsz? Nem lesz ott veled senki, csak te leszel egyedül.

Majd arra ébredtem fel az éjszaka közepén, hogy sírok, vagyis inkább zokogok…

Nem is tudtam visszaaludni, reggelig járt az agyam. Ugráltam az emlékeim között időben egyre visszább, és minél többet töprengtem, annál jobban igazat adtam az álmomban lévő öregembernek. Elértem már elég sok mindent, ha mondhatom ezt 24 éves fejjel, de a domb tetején nem vár senki, egyedül leszek, bármit is szimbolizáljon a dombtető. Most egy célom van igazán, találni valakit, még ha csak barátnak is. Képes lennék egy fiúnak fizetni azért, hogy megöleljen, semmi több, már ettől úgy érezném, megéri élnem.  Mikor az  a srác akit barátomnak haveromnak tekintek, tekintettem, azt mondja teljesen elfogadó velem szemben, ő így kedvel ahogy vagyok, erre pár napja megkérdezi tőlem, nem próbálom ki egy lánnyal a kedvéért? Hátha rájövök mi is a jó nekem igazán, vagy legyek inkább biszex és csak csajokkal kezdjek.  Inkább nem válaszoltam neki, csak halkan megjegyeztem, egy órát sem vagy a barátnőddel közösen és egyből vitatkoztok és veszekedtek, a válasz csak ennyi volt: Legalább nekem van kivel veszekedni.

Fáj bevallani, de igaza van, neki legalább van kivel veszekedni…

Ezt a helyzetet orvosolandó, elég sok találka oldalra regisztráltam, eddig nulla eredménnyel.

Pesszimizmusomat erőssítendő….

Gyakorikérdések.hu

Rendszeresen olvasgatom a gyakorikerdesek.hu oldalt, azon belül is elég sok témát, de leggyakrabban a szerelem/szex témakört. Néha el sem hiszem, miket nem kérdeznek az emberek. Leginkább a meleg, biszexuális és leszbikus kérdéseket kommentelem, de néha van, hogy párkapcsolati kérdésekre is próbálok választ adni.

Érdekesebb kérdések:

Első:

Lehet, hogy a barátom homokos?

Az életszituáció a következő: Van egy jó fej haverom (mindketten fiúk vagyunk, 18 évesek), osztálytársam, együtt járunk edzésre, bulizni is, gyakran. Az utóbbi évben rendszeresen csinál velem már-már testiség szempontjából abnormálisnak tűnő dolgokat,és nem tudom eldönteni, hogy azért,mert ez a "stílusa" része, vagy mert vonzódik hozzám szexuálisan. Úgymint: átkarol egy padon ülve, rám teszi a könyökét, lábát, fejét a vállamra hajtja, hajamba túr, tapizza a karomat, néha a combomra csap. Mindezt persze helyzetnek megfelelően "körítésként" teszi, poénkodva, legalábbis ezt remélem. Barátnője nincs (nekem sincs), azt mondja azért, mert nem ér rá. Ja egyébként sokban hasonlítunk egymásra, élsportoló ő is én is, éltanulók is vagyunk,mondhatjuk.

Hogyan tudnám ezt a helyzetet kevésbé irritálóvá tenni, merjem-e KOMOLYAN megkérdezni, hogy ő most homi-e? Ha az lenne, elutasítsam, vagy hagyjam a helyzetet kibontakozni?

Jöttek a szokásos válaszok: Buzik, fújj, seggbematatók stb. Aztán érkezett válasz a kérdezőtől is: Magamat sem ismerem ki teljesen, ugyanis még nem volt barátnőm (az ominózus haveromnak már több is), de csak azért,mert az időmet a sportra és a tanulásra fordítom nagyrészt. Viszont bu.zinak nem vallom magam, sosem érdeklődtem meleg-pornó iránt, nem bámulok meg magamtól pasikat. Megszakítani vele a kapcsolatot meg semmiképp nem akarnám, nagyon sokat segítünk, falazunk egymásnak, és amúgy (ha nem "buzul") jól elvagyok vele...

Nem is ragozom, tovább a dolgot csak olvasni kell a sorok között és mindenki megláthatja az igazságot….

Második:

Meleg fiúk. Mindenkinek ennyire fáj a popsi szex? Lehet nem is vagyok meleg?

most volt életem első szexuális kalandja fiúval, és nem sült el valami jól, mert iszonyúan fájt amikor betette, és nem hagyta abba hiába kértem. durva volt, és úgy fájt hogy a szemem könnybe lábadt:( az lenne a kérdésem, hogy mindenkinek ennyire fájt? lehet nem is vagyok meleg? a csókot azt élveztem nagyon, de amikor már szopni kellett azt már nem, de amikor ő szopott azt élveztem, de amikor be kellett vennem az ő büdös farkát a számba, azt már nem. most akkor mi van? lehet mégsem vagyok meleg?

19/f

És íme, iskola példája a sztereotípiának. Mintha csak egy aktív fiú vallomását olvasnám. Sem a partnerválasztása nem volt jó, de még abban sem vagyok biztos hogy síkosítót használtak. A kérdező a kérdéseinkre nem igazán adott eddig választ. Pár hozzászólás a jó ízlés határain is túl van, meglepő módon egy kis 17 éves meleg fiú adta a legjobb választ, hmm meglepő:

Az h meleg vagy nem ettől függ :) Hanem h a fiúk tetszenek-e. De van olyan meleg aki nem szereti az análszexet.

De egyébként meg vannak aktívok (inkább ő dug, szopat, stb.) meg passzívok (inkább szereti, ha őt dugják) meg unik (nekik mindegy). Jó ezt nem kell szigorúan venni h csak az egyik lehetsz én aktív vok de szoktunk néha szerepet cserélni a barátommal :) Csak annyi h el kell döntened mi érdekel jobban és akkor nem olyan dolog lesz az első szexuális élményed amit kurwára nem akarsz!!!

Am meg az anállal kapcs: SOK síkosító (tényleg KELL, pláne első alkalommal), előtte tágítson ki, nem csak bumm bele, szépen lassan kell h csinálja, teljesen el kell lazulnod stb. Ehhez persze az kell h figyeljen rád azaz jó lenne egy megbízható sráccal kezdeni nem egy ilyen f@szfejjel... ha jól csinálja egyáltalán nem fáj. Elsőre se. Sőt rohadt jó érzés :) Ja meg gumit feltétlenül használj, ha alkalmi partner!!!

Ha meg büdös a farka hát van ilyen h előtte mondjuk pár óráig nem tudott mosakodni és beizzadt de hát el lehet menni zuhanyozni :D Együtt is :D

17 meleg F

Harmadik:

Főbenjáró bűn a homoszexualitás?

Jaj istenem még mindig itt tartunk, ez még mindig kérdés…

Mikor gyerekek halnak éhen, heteró családokban apuka veri anyut, megerőszakolja a gyerekét, abortusz, fő gondja a legtöbb fiatalnak, tűzzel, vassal meg kell akadályozni a terhességet, és ha felteszek egy kérdést ami a melegekkel kapcsolatos egyből megkapom, miattunk fogy a magyar nép, meg az emberiség szégyenei vagyunk.

Ezzel a lánnyal felvettem a kapcsolatot, elkérem tőle a jegyzeteit, megér egy bejegyzést szerintem.

Egyáltalán nem bűn. és továbbmegyek nem is génhiba, mert nem lehet tablettával megoldani, mert sokrétű. megváltozik a hormonháztartásod, az agyad ha melegnek születsz.és a melegek nem vennének be ilyen tabit ha lenne sem, mert a saját nemüket szeretik...te bevennél egy tabit hogy mondjuk a pasikhoz vonzódj pasi létedre annak ellenére h mindig a nőkhöz vonzódtál? és igenis ez normális dolog, része az életnek, a népesség 5-7 százaléka homoszexuális Magyarországon, leszbikusokkal együtt ez 10 százalék....magyarul egy millió emberről beszélünk kb, ami sztem nem hagyható figyelmen kívül. én lehet h túl liberális vagyok, mert pszichológushallgató vagyok, de nagyon nagy mértékben nyomorítják meg az elítélő emberek a meleg tinik életét. és ha érdekel van egy kutatás, ami kimutatta, h Amerikában pl. a homoszexuális szülők ugyanolyan jó szülők, mint a heteroszexuálisak...ugyanis nem okoz változást a gyermek identitásában, szexuális orientációjában stb.egyedül az volt a különbség a homoszexek és a heterók között, hogy a homoszex szülők gyerekeit kb 10x anniyra bántalmazták, sértegették, alázták meg, noha ők maguk nem voltak homoszexuálisak. pl kimutatott tény, hogy a leszbikus párok jobban tudnak gondoskodni egy csecsemőkorú gyerekről, mint a heterok, ugyanis érzékenyebbek a gyerek jelzéseire.

de mindegy, én nem vagyok a melegek védőszentje, meleg meg aztán végképp nem vagyok, csak a párom is nagyon elítélő velük és már muszáj volt valahol leirkálnom az érveimet.

21 L

Negyedik és egyben utolsó érdekes kérdés:

Szerintetek se normális a haverom "homokozó taktikája"?

Nos a szóban forgó haver vesszőfutása a kapcsolatok terén már régóta tart. A haveri társaságban is kosarat kapott az összes lánytól. Elmondása szerint megunva mindezt,  eltöltött egy éjszakát egy homoszexuális sráccal aki viszont rá van állva. Mint kifejtette nekünk szimplán hiányzott neki az élvezet, ami mint mondta neki is jár,  de ettől függetlenül még mindig 100%ig heteronak tartja magát. Mikor ezt a heterok nevében kikértük magunknak jött azzal a szöveggel, hogy nekünk könnyű, szóval hallgassunk, a lányok pedig pláne ne szólják meg mert ha széttették volna neki a lábukat akkor nem fanyalodott volna ilyesmire.

Szerintem: ezt a szerintem szégyellendő dolgot azért mesélte el,  mert azt hiszi tényleg igaz hogy a lányok mintegy kihívást jelentve rácuppannak a fiúkkal kavaró fiúkra és így végül becsajozhat. De még az is lehet hogy a sztori kamu...elvégre az se biztos hogy ez a másik srác egyáltalán létezik.

Hú de át tudom érezni a srác helyzetét, feltéve, ha igaz a kérdés. Én is elgondolkoztam milyen is lenne végre valakivel együtt lenni, aki viszont nem fiú hanem lány.

A szükség nagy Úr!

Na ez elég hosszúra sikeredett.

Mesterkurzus!

Nagyon szeretem a mesterkurzust, ami csak elérhető a neten, videó, az mind megtalálható a gépemen a gyakran lejátszott videók között.

Legkedveltebb számomra Popper Péter, akit sajnos többé nem tart előadást, hírtelen bekövetkezett halála miatt.

Másik nagy kedvenc Müller Péter. Mikor egy kicsit jobban magam alatt voltam, a szokásosnál is jobban, akkor őt hallgattam beszélni, és tőle olvastam elég sok cikket és könyvet.

Nem a filmjei, nem a drámái azok amik igazán megfogtak, hanem a lélekkel, társadalommal, és az emberek egymás közti kapcsolatával foglalkozó könyvei amik igazán sok erőt adnak nekem.

“Kellene az életemben egy ember, legalább egyetlen ember, akinél nem kényszerülök önvédelemre. Akinek lelkem titkos kódját ki merem adni. Akit beengedek magamba: ez vagyok, minden jóval, rosszal, nemes és szennyes gondolattal együtt.

És ez az egyetlen ember az, akit valóban szeretek. Ha igaz az, hogy a szeretetben a kettő egy lesz, és egymásba ölelkezik, akkor ott nem lehetnek magántitkok, hozzáférhetetlen sebek, és főleg levegőtlen, gennyes sebek nem lehetnek, mert nem tudnak egymással összeforrni. Összeforrni csak a tisztaság tud, ezt még a sebészek is tudják, mert még a testünk is így működik. Senki sem tökéletes! És elvárhatatlan, hogy az legyen, mert az ember nem az.” (Müller Péter: Örömkönyv)

Egyszer az életben már mellé nyúltam, azt hittem egy emberről, hogy ő ilyen, akinek elmondhatom a titkaimat, akivel megbeszélhetek mindent, de a közeli barátságból csak barátság maradt homofóbiával fűszerezve…. De dolgozom rajta hogy ne így legyen.

Közöltem vele, én toleráns vagyok, néha még azokkal is akik tényleg nem érdemelnék meg, de van egy határ, én is tudok heterofób lenni vele, nem tudom mit szólna hozzá, ha az orra alá dörgölném milyen is egy heteró élete, mennyi buktató van amin nem olyan könnyű túljutni. Ismerem a családját neki is és a barátnőjének is, tudom mit fognak a családból ők bevinni a közös kapcsolatukba, szóval csak egy kicsit kellene megkapirgálnom a felszínt és a kis lufi világuk szerte is foszlana. (Már megérte autodidakta módon pszichológiát és szexuálpszichológiát tanulnom.)

A statisztikák szerint a gyerekek 30%-át éri erőszak a saját (heteró) családján belül. Na ebbe a statisztikába K. haverom (barátom), pont bele is illik, őt mái napig szokta az apja bántani, megverni. Szóval kíváncsi leszek rá nagyon hogy ő hogy neveli majd fel a gyerekét, mert mikor mondom neki hogy ez így szerintem nagyon nem jó, legalább öntse ki nekem a szívét, könnyítsen a lelkén, ne cipelje ezt a terhet egyedül tovább, akkor csak mosolyog és azt mondja de hisz minden rendben van, pár hónap és eltakarodok itthonról. Szerintem ez nem megoldás, ez csak menekülés a problémák elől, én tudom milyen szembe nézni olyan dologgal, amivel a mai világban igazán nem könnyű, főleg egyedül.

Ha nem igazán kér a segítésemből tudomásul veszem, hiszek a szabad akaratban…

Vallomás, én és a helyesírás....

Tessék velem egy kicsit elnnéző lenne, nem mentegetni akarom magam, amúgy is lesül a bőr a képemről ha valamit nem jól írok de egyszerüen nem tudok mit kezdeni magammal.
Álljon itt mentségül ez a kis bejegyzés. (Nyugodtan ki lehet engem javítani nem veszem sértésnek, sőt örülök is neki :D Komolyan:)

Diszgráfia!


A diszgráfia (latinul dysgraphia) jelentése: írászavar. A görög disz- és a graphia szavakból alkották, ahol a disz- jelentése "rosszul", a graphia írás.

Hasonlóan a diszlexiához, óvodás korú gyerekeknél, akik nem tudnak még írni, itt is legfeljebb csak veszélyeztetettségről beszélhetünk. A diszgráfia esetében sem feltétlenül jelenik meg az összes tünet minden esetben és itt is előfordulhat, hogy mindkét fajtája egyszerre jelenik meg egy gyerek esetében. Ilyenkor megesik, hogy teljes írásképtelenséget okoz.

A diszgráfia megjelenhet önállóan is, vagy lehet a diszlexia írásbeli megnyilvánulása. Lehet a rossz mozgáskoordináció tünete is.

A diszgráfiások szakvélemény alapján használhatnak az iskolában szövegszerkesztőt kézírás helyett, és felmentethetők az írásbeli számonkérés alól.

Formai diszgráfia:

Ha az írás technikai része nehéz, a finommozgások vagy a szem-kéz koordináció pontatlansága miatt. Ilyenkor az írás külalakja csúnya, a betűk kilóghatnak a sorokból, rendezetlen az íráskép.

Tartalmi diszgráfia:

Ha az írás külalakja elfogadható, de nagyon gyenge a helyesírás és nem tudja írásban kifejezni a saját gondolatait. Előfordulhat, hogy a gyermek esetleg szépen és hibátlanul másol, de tollbamondás után nagyon sok hibát ejt.

Wow :D

Már érkezett is 2 megjegyzés a bejegyzéseimhez. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar valaki rábukkan az írásaimra.

Akkor először néhány szó magamról. 24 éves fiú vagyok, élem az életem az Alföld egy kis eldugott szegletében.

Mióta csak élek tudom, hogy különleges és értékes ember vagyok, ez a tudat tartja bennem a lelket.

Elég sokat mozgok emberek között, kollégista is voltam 7 éven keresztül, szóval elég sok embert ismertem meg a hosszú évek alatt, és bebizonyosodott, büszke is lehetek magamra, mindig ezt vágják a hozzám hasonlók fejéhez: oké oké legyél meleg, de ne legyél rá büszke. Viszont az élet eddig csak azt mutatta, legyek büszke és lehetek is. Nehéz igazán röviden elmagyarázni, de aki ismer, szeret, okos és művelt embernek tartanak, minden konfliktusomat meg tudom oldani, toleráns vagyok mindenkivel. Sokan mondták már nekem, úgy örülnék, ha az én gyermekem is ilyen lenne, de jó volna, ha a lányom olyan barátot, társat találna magának, mint te.

Jójó tudom, ha kiderülne a titkom ez egyből meg is változna, de ettől nem kell félnem, nem kötöm senki orrára. Ha viszont kiderülne, büszkén vállalnám, és az ezzel járó megpróbáltatásokat is elfogadnám és megoldanám, ettől is csak erősebb lennék.

Viszont egy gyenge pontom mégis van, ez pedig nem más, mint a magány….

Nagyon nehezen élem meg a magányt, nincs társam, nincs kapcsolatom, a magány az én igazi társam, van családom, vannak testvéreim, ismerőseim sok haver és barát, de ez nem elég. Nekem olyan személyre lenne szükségem, aki szeret, és én viszont szerethetem őt.

Még gyerek koromban  elhatároztam, soha de soha nem leszek szerelmes és megpróbálok egyedül élni, leélni az életemet és minden percét tartalmasan élni meg, de ez sajnos nem így lett. Ez  egyszerűen az emberi lét és a test sajátossága, hmm ezt nem tudom biztosra, csak annyit tudok, a szeretet nélkül meghal a lélek.

Szóval most ott tartok, hogy nem igazán látom értelmét az eddigi életemnek…

Akkor folytassuk is.....

Hmm hol is kezdjem ezt az egészet....
Á megvan, elég sablonos lenne, ha úgy kezdeném, mint az összes többi ember, az elején, de inkább legyen in medias res, csak bele a közepébe.
A blog létrehozásának elsődleges célja az volt: kiírjam magamból az életem árny oldalát érintő részeket. Mivel nincs senki, aki meghallgatna, ezért nem maradt más lehetőség, leírom.
Árny oldal alatt nem az értem, hogy valami állatkínzó pszichopata lennék vagy ilyesmi, egyszerűen csak meleg vagyok, és most aki idetévedt a blogra, fontolgatja olvasson e tovább vagy sem, hát ez attól függ mennyire van gyomra az ilyet témákat olvasgatni aztán elképzelni a fejében. De egy jó tanácsot fogadjon meg mindenki: Ne ítélj el senkit addig míg meg nem ismerted, mert nem tudhatod egy nap téged miért fognak kinézni a társadalomból.
Na mára ennyit a polgárpukkasztásból…

Support Andreo

Blog első lépései....

Ez lesz az én kis blogom, amibe beleírom életem jó és rossz részeit. Kimondott célom nincs a bloggal, nem akarok senkit kioktatni, nem akarok polgártpukasztani, politizálni, megmondani a tutit. Szeretném kiírni magamból azt ami épp a fejemben jár, ami foglalkoztam.